Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-486

k86. országos ülés 1913 deczember 15-én, hétfőn. 485 segíteni. A becsületnek ez a hiányos védelme hozza magával azt, hogy önbirákká válnak a mi embereink és hogy párbajozásra mennek, hogy becsületüket megvédjék. Ez azonban túlhaladott álláspont és ez nem sokkal magasabb álláspont, mint a vérbosszúnak állásj^ontja. Igenis én kívánom, hogy az egyéni becsületnek minden téren, a nyilvános téren és a sajtó terén is, határozott, a legmesszebbmenő védelem adassék, másrészt azonban nem tartom helyesnek ilyen kártérítések kiszabását olyanra, akinek utóvégre magához a dologhoz semmi köze. Méltóztassék megengedni, hogy most .némileg, mint nyomdász is beszélhessek. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Méltóztattak hallani, mert az imént felolvastam azt az angol törvényt, amely bizonyos tekintetben megállapítja azt a jogot is, hogy a nyomdász azt, ami véleménye szerint az erkölcsiség ellen van valami, nem szedi ki és annak kiszedését megtagadhatja. Itt tehát bizonyos diszkréczionális jog van biztosítva, de viszont neki az a biztosíték is meg van adva, hogy tőle se vehessenek kártérítést, hogy ha ő azt a munkát, amely meggyőződése ellen van, nem teljesiti, nem szedi ki. Másfelől azonban felelőssé tenni nem lehet azt a szedőt, azt a nyomdászt. Van egy régi közmondás, amely azt mondja, hogy a legjobb kanczellista az, aki saját halálos Ítéletét is megírja. Ennek t. i. az az értelme, hogy ő nem tudja, mit ír, csak a betűket másolja. Bizonyos tekintetben azt lehetne mondani, hogy gyors szedő az, aki nem néz a szavaknak értelmére, csak szedi a szöveget. A szedőnek joga van ugyan elolvasni azt a kéziratot, gondolkozhatik is felette, de senki sem követelheti tőle, hogy azt elolvassa, (ügy van l balfelöl.) Akárhányszor előfordult egyébiránt, hogy a szedő idegen nyelvű szövegeket, pl. latin, vagy másnyelvű szöveget szed, ő nem köteles azt érteni. Azért ez a rendelkezés a nyomdai technikával, a nyomdai előállítással össze nem egyeztethető. Ha mi felelőssé teszszük a nyomdászt és magát a szedőt azért, amit kiszed, akkor viszont meg kell engednünk a szedőnek is azt a jogot, hogy ő olyan czikk szedését, amely politikai meggyőződésével ellenkezik, megtagadhassa. Hogyha az a tendenczia, hogy a sztrájk ellenében gátat emeljenek, akkor Krimitsebau ellen miért nem emelnek gátat? (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbahldalon.) Ebben az időben, amikor a mostoha viszonyok és a munka hiánya folytán a munkátlanság vesz erőt, nem gondol senkisem arra, hogy megakadályozzák a munkások kizáratását és ezáltal a munkátlanok számát ne engedjék növelni. Ez szintén összefüggésben van, ha nem is ezideig, de a jövőben, a sajtónak továbbfejlődésével. A sajtónak mindenféle uj irányt fel kell karolnia és más korlátozást e téren nem látok megengedhetőnek, mint a közfelfogását a közerkölcsiségnek és épen azért én ettől a törvényjavaslattól nem hogy nem remélem szocziális viszonyaink javulását, hanem ellenkezőleg^ ez még nagyobb tespedést hoz majd társadalmi és szocziális életünkbe. (Ugy van! a bal- és a. szélsöbahldalon.) Ha jól emlékszem, e vita folyamán épen a túloldalról mintegy dicsekvőleg emiitették, hogy e

r törvényjavaslat revoluczionárius alapon áll. Én nem revolacziót, hanem evolueziót akarok, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbahldalon.) és ez az, amit én nem látok, mert fejlődést nem látok e törvényjavaslatban. Ez kérem a revoluczió, azaz ez elhanyagolt evolueziónak, az elhanyagolt reformnak, és e tekintetben lehet, hogy revoluezióra vezethet, hogy a mesterséges elnyomása az eszméknek magával fogja hozni, hogy ezek az eszmék is, amint eddig tettek, (Zaj. Elnök csenget.) utat fognak törni maguknak erővel. És óhajunk, kívánságunk, hogy az eszmék természesen, fokról-fokra fejlődhessenek, áthassák a társadalom mindenféle rétegét, itt is, ott is fejtegessék őket, hogy a helyes specziális reformok útját egyengessék. Mert épen ez a módja annak, hogy revoluezióhoz ne jussunk. Nem attól félek, hogy a törvényjavaslatban revoluezió van kifejezve, hanem azt akarom, hogy népünket megóvjuk, hogy a törvényjavaslatban nyilvánuló abszolutizmus ne terelje a revoluezió útjára. (Ugy van! a bal és a szélsöbahldalon.) Azt akarom elérni, hogy legyen sajtótörvényünk, amely az evolueziót biztosithassa nekünk. (Élénk helyeslés.) Befejezésül (Halljuk! Halljuk!) csak röviden akarok egy dologra rámutatni, arra t. i., hogy nekünk meg kell hajolnunk a sajtó nagy hivatása előtt. Én ez alkalommal akarom idézni Ketteler szavait, aki azt mondta hogy Szent Pál, ha élne, újságíró volna, amivel jelezte a nagy szocziálista író, mily nagy hivatása van a sajtónak, az újságírásnak a mi szocziális, a mi társadalmi életünkben. Attól tartok azonban, hogy Szent Pál, ha élne, Magyarországba nem jönne újságírónak, (Derültség a bal- és a szélsöbahldalon.) mert szegény ember volt, nem lett volna kaueziója, az igazságot pedig szerette megmondani felfelé és lefelé és igy könnyen megbüntették volna. Ezért egy olyan sajtótörvényt kívánok, amely még Szent Pálnak is lehetővé tenné az újságírást. Minthogy pedig e törvényjavaslatban ezt biztosítva nem látom: azt a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbahldalon,) Elnök." Az ülést öt j:>erczre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket gróf Lázár István foglalja el.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Hoványi Géza jegyző: Lovászy Márton! Lovászy Márton: T. képviselőház! (Halljuk !) Különös és visszatetsző jelenség, hogy