Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-486
480 kM. országos ülés tól3 deczember iS-én, hétfon. megfélemlítés és megijesztés előidézésére alkalmas. (TJgy van ! TJgy van! balfelöl.) T. ház! Annak a felfogásomnak kívántam kifejezést adni, hogy erről a sajtójavaslatról a bírálat már megfelelő módon megállapította, hogy mint törvényhozási alkotás nem állja ki a kritikának legalacsonyabb mértékét sem. Meg lett állapítva az is, hogy a jelenlegi körülmények között egy ilyen, alkotmányunkat lényegében, érintő intézkedéseket tartalmazó és alkotmányos szabadságunkat, a sajtónak szabadságát mélyen sértő javaslat tárgyalására a jelenlegi idő alkalmatlan. Bátorkodom tehát kijelenteni, hogy éppen ebből a szempontból a .sajtójavaslatnak napirendről való levétele volna az az ut és mód, (Élénk helyeslés balfelöl.) amely a kedélyek megnyugtatására és a kérdésnek szerencsés és sikeres megoldására a legbiztosabban elvezetne. Minthogy pedig arra nem igen van kilátás, hogy ez a közóhaj valóvá váljon, nem tehetek egyebet, mint szerény felszólalásomat azzal fejezem be, hogy én ezt a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ki a következő szónok? Hoványi Géza jegyző: Giesswein Sándor! Ciesswein Sándor: T. képviselőház! Már előttem szóló is megjegyezte beszéde kezdetén, hogy szinte nehéznek látszik, ha a vitának ily előrehaladott szakában a kérdéshez hozzászólunk. Ennek a törvényjavaslatnak azonban magában véve in objecto olyan fontos dolognak kellene lennie, amelyhez minél több oldalról hozzá kell szólni, s amelynél ha a javaslat, amint előttem szóló beszéde végén kívánta, a napirendről le nem vehető, legalább iparkodjunk megtenni azt, ami hazánk javát előmozdítja. Méltóztassék megengedni, amikor én ezt a javaslatot nézem, egy természeti jelenség jut eszembe, melyet sokszor szemlélgettem és valószínűleg a t. igazságügyminister ur is nézte. Győr várfokáról néztem a völgybe, ott, ahol a Duna és a Rába hullámai összefolynak. Ott láthatja az ember, hogy hosszú vonalban mint küzdenek egymással a Dunának szőke habja és a Kábának iszapos hullámai. Soká tart. különösen ha a Rába megdagadt árja hatalmasabb, amíg a Duna tiszta vize le tudja győzni az iszapot és az egyesülésből megint egy szép, tiszta folyó lesz. T. képviselőház! Ebben a törvényjavaslatban szintén két irányzat összefolyását látom. Az egyik egy humánus irányzat, amely felveszi a küzdelmet a Schundlitteratur, a szennyes ponyvairodalom ellenében, a másik irányzat, amely itt szintén tapasztalható, a politikai abszolutizmus irányzata. (Igaz! TJgy van!) Látjuk tehát itt is a kétféle irányzatot, ugyanazt a küzdelmet s ezért azon kell lennünk, hogy a Duna tiszta habjai elsöpörjék ennek az abszolutisztikus áramlatnak irányát, hogy egy tiszta folyó legyen itten, amely erkölcsi és kulturális életünk megtisztulását hozza magával. Méltóztassanak megengedni, hogy épen ezért kultúrpolitikai szempontból szólhassak hozzá ehhez a törvényjavaslathoz. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A most tárgyalás alatt álló sajtótörvény a mi modern korunk legnagyobb kincsével: az eszmék szabad terjesztésével foglalkozik. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) És ón osztozom azoknak a történetíróknak a felfogásában, akik azt mondják, hogy az újkor kezdetét Gutenberg találmánya jelzi. S ha mások azt állítják, hogy Amerika felfedezése vagy a gőzgép feltalálása eredményezte az uj irányt, én merem állítani, hogy mindezeket a találmányokat és felfedezéseket az eszmék közlésének könnyűsége tette lehetővé, amit viszont Gutenberg biztosított a nyomtatás feltalásával. Mert van valami igaz, sőt sok igaz van abban, amit Börne mondott: »Nichts is reeller, als das Ideale!« vagyishogy a tulajdonképeni realitás az idea, az eszme és ott, ahol az eszme szabadon mozog, ott várhatjuk és remélhetjük, hogy technikai, szocziális, társadalmi haladás áll elő. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Néhány évvel ezelőtt Milanóban jártam és tanuja voltam annak, mikor repülőgépeken igyekeztek a nagyszerű dóm tornyait megkerülni. Másnap az Ambroziánába mentem és ott láttam egy öreg, négyszáz éves kódexet: Leonardo da Vinci kéziratát, amelyben ez a nagy lángész négyszáz évvel ezelőtt megrajzolta egy repülőgép tervezetét íme, t. képviselőház, az eszme itt is megelőzte a megvalósulást, a realitást. Azért nekünk is azon kell lennünk, hogy ha hiszünk jövőnkben, hogyha az a meggyőződésünk, hogy hazánknak, nemzetünknek jövője van még; biztosítsuk nemzetünk számára az eszmék közlésének szabadságát. (Igaz! TJgy van! Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezt a szabadságot jelzi az előttünk fekvő törvényjavaslat első szakasza is. És itt kénytelen vagyok elismerni, hogy a mai kor az irodalomnak egy uj nemét eredményezte. De mikor mi eszméinket minél szélesebb rétegeinkben terjeszteni kívánjuk, nem gondolhatunk mindig a klassziczitásra, a gondolat kifejezésének tökéletes voltára. Nagyon helyes az, amit báró Eötvös József mondott (olvassa) : »Minden irodalomnak hatása — írja »Gondolataim« czimü munkájában — nemcsak az egyes müvek becsétől, hanem azoknak számától is függ; valamint az ételekben nemcsak a tápanyag, de egy bizonyos mennyiség is kívántatik, mert elvesznénk, ha táplálékunknak csak kémiai extraktusát kapnánk ebédre, ugy van az ember szellemi táplálékával is. Nagyon csalódik, aki a sok középszerűséget, amely napjainkban az irodalomban megjelenik, haszontalannak gondolja. Egy palaczk tokaji a hozzáértő előtt egy akó. kertibornál többet érhet; de
