Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-486

478 /i86. országos ütés 1913 törvényjavaslat megalkotása, amely az évek óta és az ország általános közvéleménye által óhajtott és kivánt jogkiterjesztés helyett, hogy a modern, a mai kor kívánalmainak és szükségleteinek megfelelő általános választói jog érvénybe léptét megakadályozza, (TJgy van! a baloldalon.) bizonyos mértékig jogkiterjesztést tartalmaz ngyan, de mégis az volt ezen törvény megalkotásának igazi czélja és rendeltetése, hogy annak a nagyobbszabásu reformnak, amely az ország és lakossága szükségleteinek kielégítésére szolgálhatna, gátat .vessen és azelőtt betegye az ajtót. (Igás! TJgy van! balfelöl.) Ugyanekkor történt a perrendtartásról szóló törvényjavaslat törvényerőre emelésével, hogy egyik alkotmánybiztositékunk szintén egy kis csorbát szenvedett, nevezetesen az életbeléptetési törvényben kimondatott a bírói áthelyezhetőség, habár csak bizonyos korlátok között és bizonyos időhatáron belül, de kétségen kívül veszedelmes a törvény szövegében egy olyan preczedens, amely alkotmányunknak egyik legnagyobb biztositékát, a bírói függetlenséget érinti és kezdi ki. (TJgy van! balfelöl,) Be van jelentve, hivatalosan el van ismerve a tisztelt kormánynak programmja és megvalósítandó feladata, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) a közigazgatásnak államosítása, illetőleg, amint a hivatalos hirek szólanak, a megyei tisztviselőknek kormányhatósági kinevezési és a megyei és törvényhatósági autonómiának állítólagos kiterjesztése. Ez oly ajándék, amilyen a danaidáké volt: Timeo Danaos et dona ferrentes. A közigazgatási tisztviselők állami kinevezése mindenesetre maga után fogja vonni azt az erős rendelkezési jogot és befolyást, amelyet a központi kormány gyakorolni is fog, amely a közigazgatásnak, — ne adja az ég, hogy bekövetkezzék — teljesen a központi hatalom intencziói szerint való keresztülvitelét fogja eredményezni, amidőn a közigazgatás közegei a központi hatalomnak, esetleg a mindenkori kormánynak pártpolitikai czéljaira is fel lesznek haszn álhatók. Előttem szólt t. képviselőtársam is emiitette, hogy az esküdtszék előtti eljárásról szóló törvényjavaslattal is előállott a t. kormány és t. többség és az esküdtszéki eljárás ellen felhozott jogos panaszok ürügye alapján oly esküdtszéki jogot kodifikált, hogy minden szakember véleménye szerint az esküdtszéket a maga igazi valóságából kiforgatja és azt egy pictus masculussá, egy üres formasággá sülyeszti. (TJgy van ! a bal- és a szélsöbalóláalon.) Ehhez járul betetőzésül a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat, a sajtónak, hogy ugy mondjarn, megrendszabályozásáról, amely az 1848-iki törvényczikkbe fektetett nagy elvekkel szemben oly béklyókat rak a sajtószabadságra, amelyeket az nem birhat ki sohasem. Következni fog, lesz szerencsénk nemsokára deczember í5-én, hétfőn. ahhoz a törvényjavaslathoz is, amely a választókerületek beosztásáról fog rendelkezni. Elképzelhetjük a jelenlegi körülmények között és annak a kemény és erős hatalmi szónak hatása alatt, amely a mostani kormánynak és a mostani kormány fejének, gróf Tisza István ministerelnök urnak a legkiemelkedőbb tulajdonsága, mondom, elképzelhetjük, hogy ez a kerületi beosztás miként fogja az ország és a lakosság érdekeit megóvni. Az itt felemiitettekből, amik majdnem tiz évnek törvényhozási munkáját ölelik fel, én azt a konzekvencziát vonom le, hogy a t. kormánynak, de különösen a kormány fejének, a t. ministerelnök urnak, egy óriási nagy konczejicziója van, amelynek megvalósítására feltartóztathatlan erővel tör, amely czéljához az eszközök, a fegyverek ezekben az uj törvényekben vannak lefektetve és amely czéljának eléréséhez egyik leghatalmasabb fegyvernek épen a sajtójavaslatot szánta. A t. képviselőház engedelmével bátor leszek, arnem^ire lehetséges, röviden rámutatni azokra a törvényes rendelkezésekre, amelyekből én ezt a következtetést levonom. Mindjárt a törvényjavaslat első szakasza a legsajátszerübb ellentétbe kerül a javaslat többi rendelkezéseivel. Lényegében az 1848: XVIII. t.-cz. első szakaszából van átvéve, de a kettő között az a nagy különbség, hogy amig a 48-iki törvény, mindamellett, hogy bizonyos szabályozást és korlátozást tartalmaz, mégsem hiusítja meg azt a magasztos elvet, hogy mindenki szabadon közölheti és terjesztheti gondolatait: ellenben ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor ez a kitétel nem fog igazat mondani. A sajtórendészetről a 6. §-nál meg van állapítva, hogy minden nyomda- és kőnyomdavállalat tulajdonosa köteles a törvényhatóság első tisztviselőjének bejelenteni a vállalata megkezdését és a sajtótermékek terjesztése és közreadása előtt köteles a kiadott példányok számát az elszállítás előtt vagy azzal egyidejűleg bejelenteni. Ez olyan zaklató intézkedés, amely, anélkül hogy valamely juraktikus czélt elérne, a legnagyobb szekatúrára vezethet. A javaslat intézkedéseit a végrehajtó közegek ki fogják használni arra, hogy a nekik esetleg nem megfelelő vállalatnak a lehető legtöbb kellemetlenséget okozzák és ezáltal a tisztességes üzleti vállalatot megélhetésében és felvirágzásában megakaszszák. Hasonlóképen zaklatásjellegünek lehet mondani a 7. §. intézkedését, amely a köteles példányok számát emeli fel aránytalanul nagy számra, ami szintén a kiadóvállalatok terhét növeli. A t. előadó ur, mint a törvényjavaslat egyik vívmányát emelte ki a 9. §-ban megállapított azt a kötelező kijelentést, hogy a sajtóterméket a törvény korlátai között mindenki szabadon terjesztheti és erre a közforgalmú