Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-486

470 Í86. országos ülés 1913 a pártkassza, amelynek jövedelmei kimeríthetetlenek. Mert hiszen állami üzletek mindig lesznek és olyanok is lesznek, akik még nem bárók, de azok kivannak lenni. (Ugy van ! Ugy van ! a haloldalon.) Igen, de mit csináljanak a szerencsétlen ellenzéki újságírók, akiknek ilyen eszköz nem áll rendelkezésre ? Nem tudom, nem akarom feltenni, hogy épen az volna ennek a ozélja, hogy az ellenzéki újságokat sújtsa ; bár attól tartok, hogy az igazságügyminister ur akaratlanul is eztja czélt fogja elérni. A 19. §.-hoz még azt a megjegyzést vagyok bátor hozzácsatolni, hogy amennyiben megmaradna a törvényben intézkedés, hogy aki időszaki lapot akar alapítani, ezt a törvényhatóság első tisztviselőjénél kell neki bejelentenie, aki azután záros határidő alatt tartozik határozatot hozni, akkor méltóztassék »határozat« helyett »véghatározat« kifejezést használni, mert különben megtörténhetik, h'ogy közbenszóló határozatokkal ad graecas calendas, elhalasztják az ügy érdemleges elintézését, addig pedig a lap a törvényjavaslat rendelkezése értelmében meg nem indítható. Szükségesnek tartanám továbbá azt is, hogy íelebbezés esetén a ministerre is határoztassék meg valamely időpont, amely alatt ő is érdemleges határozatot tartozik hozni. Méltóztatnak tudni, hogyan vagyunk a törvényhatósági statútumokkal. Itt is határidő van kitűzve a kormányra, de teljesen illuzóriussá tétetik azáltal, hogy a minister értesiti a törvényhatóságot, hogy megbirálás tárgyává tette a javaslatot ; akkor azután ott herverhet tíz esztendeig, mert egyszer már határozott a minister. A helyreigazitási jogról szóló 20—23. szakaszok szintén megérdemlik a tüzetesebb megvitatást. Magát az elvet részünkről senki sem kívánja kifogásolni ; ug3' tudom, a sajtó érdekelt körei szintén nem tesznek kifogást a helyreigazitási kötelezettség ellen, ha az helyes mértékek közé lesz szorítva. Azonban ugy, alíogy a javaslat kontempláltatik, nézetem szerint, azt elfogadni teljes lehetetlenség. Első kifogásom mindjárt az, hogy a hatóságnak korlátlan jog adatik helyreigazitási közlemények beküldésére akkor is, ha a hatóság megtámadja nincs. Erre vonatkozólag a minister ur szives volt kijelenteni, hogy ebben hajlandó a mi kívánságunknak engedni, tehát ennél a kérdésnél tovább nem immorálok. Azonban a javaslatnak vannak egyéb hiányai is erre vonatkozólag, amelyeket nézetem szerint orvosolni kell. Ep oly lehetőség, sőt valószínűség van abban, hogy az a helyreigazító fog visszaélést elkövetni, mint abban, hogy a sajtó követ el visszaélést. Ha már most kiszolgáltatjuk az időszaki lapokat annak a kötelezettségnek, hogy ők teljesen tárgyilagos, a kritika megengedett korlátai közt tartott czikk ellenében is kénytelenek legyenek helyreigazító nyilatkozatot közzétenni, akkor nézetem szerint a lapok szerkesztése úgyszólván lehetetlenné deczember 15-én, hétfőn. válik. A minister ur szives volt a túloldalról hozzá intézett kérdésre kijelenteni, hogy az ő nézete szerint nem lesz olyan bíróság, amely a helyreigazitási kötelezettséget megállapítsa akkor, amikor az illető sajtóközlemény a jogos kritika határait túl nem lépi. Ez igen megnyugtató volna, ha az igazságügyminister ur volna az a biró. De engedelmet kérek, a bírákat az igazságügyminister ur nyilatkozata nem kötelezi; £IZ ft biró tartja magát ahhoz a törvényhez és ahhoz az értelemhez, amelyet ő annak ad. Mindenesetre szükséges volna a törvényben fbdrozni, hogy ilyen tárgyilagos birálat nem ad jogot arra, hogy valaki annak helyreigazítását kérhesse. A másik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy a javaslat szerint a helyreigazítás megtagadásához szükséges, hogy az állított tény nyomban kétségtelenül bebizonyítható legyen. Éz olyan súlyos kellékekkel van összekötve, amelyek csaknem teljesíthetetlenek. Mi szükség van erre a »nyomban«-ra, vagy »kétségtelenül«-re, ha az illető szerkesztő jóhiszemüleg tudja azt, hogy az ö állítása bebizonyitható ? Nézetem szerint az is helytelen rendelkezés, hogy a helyreigazító közleménynek terjedelme korlátozva nincs, mert az va.n mondva, hogy nem lehet ugyan hosszabb, mint a támadó czikk volt, de akkor hosszabb lehet, ha a czáfoló érveket rövidebben kifejezni nem lehet. Ez egy semmit jelentő intézkedés, mert az illető mindig azt mondhatja, hogy az nem tudja magát rövidebben kifejezni. Huszár Károly (sárvári) : Sem előadó, sem minister! Egy kis szünetet kérünk! (Zaj.) Elnök: Többek kérésére az ülést öt perezre felfüggesztem. (FelJciáltások balfelöl: Éljen Bisony Ákos!) (Szünet után.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Bizony Ákos képviselő urat illeti a szó. Novák János: Kérném megállapítani a tanácskozási képességet. Elnök: A házszabályok értelmében csakis a határozathozatalra nézve van megállapítva a hatvan képviselő jelenlétének szüksége; a tanácskozásnál pedig a jelenlévők száma nincs megállapítva. (Ugy van! jobbfelöl.') Novák János: Ez egyáltalában nincs megmondva ! Bizony Ákos: T. képviselőház! Beszédem korábbi folyamán bátor voltam megjegyezni, hogy a helyreigazitási kötelezettséget elvileg egyáltalában nem kifogásolom, sőt ellenkezőleg, melegen üdvözlöm ezt az intézményt, amely sok sajtóvisszaólésnek, de egyszersmind, remélem, sok sajtójDernek is fogja elejét venni. Azonban a helyreigazitási kötelezettség közelebbi feltételeinek körülírása nézetem szerint nem mindenben helyes. Pár kifogást már voltam bátor előadni; ezekhez még a következőket adom hozzá;