Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-486

486. országos ülés 1913 deczember 15-én, hétfőn. 471 A harmadik pont azt mondja, hogy csak ténybeli kijelentéseket és tényállitásokra vonatkoró egyszerű czáfolatot lehet a helyreigazító közleménynek tartalmaznia. Nézetem szerint az, hogy egyszerű ezáfolat, tulajdonkénen nem mond semmit, mert hiszen az az egyszerű ezáfolat lehet akár ivekre terjedő és még mindig csak ezáfolat marad. De ha azt akarjuk, hogy ne lehessen visszaélni a helyreigazitó közlemény túlságos terjedelmével, akkor vagy azt kell mondanunk a ezáfolat helyett, hogy egyszerű tagadás, vagy azt, hogy rövid ezáfolat, de mindenesetre olyan intézkedés szükséges, amely lehetetlenné teszi azt, hogy az illető sajtóterméknek úgyszólván élete legyen veszélyeztetve azáltal, hogy mindenféle tálterjedelmes helyreigazításokkal tömik meg, amelyeket az olvasóközönség természetesen nem vesz be. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Még egy kifogásom van a helyreigazitási jog, illetőleg kötelezettség ellen és ez az, hogy meg van tiltva az illető időszaki lapnak az, hogy ugyanabban a számban, amelyben a helyreigazitó közlemény megjelent, arra észrevételt tegyen. Nézetem szerint ennek a tilalomnak semmiféle jogosultsága nincs, sőt ellenkezőleg, épen az áll az igazság érdekében, hogy erre a helyreigazitó közleményre, a mennyiben abban kifogásolható vagy bizonyithatólag valótlan állitások foglaltatnak, a szerkesztő v;agy a ezikkiró rögtön megtehesse a maga észrevételeit. A 21. és következő szakaszok azt az eljárást irják körül, amely lebonyolítandó akkor, ha a helyreigazitó közleményt az illető lap kiadni vonakodik. Erre a következő észrevételeim vannak: A 21. §. azt mondja, hogy a bíróság tárgyalást tart, ha t. i. a helyreigazitó közlemény beküldőj.: panaszszal fordul a járásbírósághoz, hogy az illető időszaki lap a helyreigazitó közlemény közzétételét megtagadta. Tehát mondom, a járásbíróság tárgyalást tart. Ennek daczára a felek a tárgyalásra nem idéztetnek meg, hanem csak értesíttetnek a tárgyalásról. Nézetem szerint ez egyáltalán nem helyeselhető, mert hiszen tárgyalást máskép, mint kontradiktórius eljárás utján, a felek jelenlétéhen, elképzelni teljes lehetetlenség. Azt sem tartom helyesnek, hogy a tárgyalás elnapolását a szakaSz egyenesen kizárja. Nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a megjelent felek egymással alkudozásba bocsátkoznak és kilátás van arra, hogy az ügyet barátságos egyezség utján intézik el, de azt rögtön ott a tárgyalás folyamán perfektuálni nem tudják. Ha mind a két fél kéri a tárgyalás elhalasztását abból az okból, hogy egyezkedési tárgyalások folynak köztük, én semmiféle észszerű okát annak nem látom, hogy ezt a törvény egyenesen megtiltsa. A 22. §. arról intézkedik, hogy abban az esetben is hely adandó a helyreigazítandó közleménynek, ha az eredeti formájában ugyan nem felelt meg a törvény rendelkezéseinek, de azt a tárgyalás során a helyreigazitó megfelelően korrigálja. Nem gondoskodik azonban arról, hogy ebben az esetben ki fogja a költséget viselni. Nézetem szerint beleveendő tehát a törvényjavaslatba az, hogy abban az esetben, ha a helyreigazitó eredeti nyilatkozata törvénybe ütköző módon volt összeállítva és így annak közzétételét az időszaki lap jogosan tagadta meg, akkor a tárgyalás költségében a helyreigazitó fél marasztalandó el, akkor is, ha a tárgyalás folyamán megfelelő szövegű uj helyreigazitó nyilatkozatot mutat is he. A 23. §. ellen több rendbeli kifogásom van. Nem látom át, mi szükség volna arra, hogy az időszaki lapnak az a példánya, amelyben a helyreigazitó közlemény megjelenik, ha t. i. arra a bíróság a lapot kötelezte, a bíróságnak bemutattassék. Ebből az következnék, hogy a bíróságnak ezt hivatalból kell ellenőriznie, hogy talán még skontrőban is kell tartania, pedig tulajdonképen a bíróság elé egyáltalán nem tartozik, ez annak a félnek a dolga, aki a helyreigazítást kívánja és ha a lap a helyreigazitó közlemény közzétételének eleget nem tesz, akkor neki áll jogában ós kötelességében, hogy a bírósághoz forduljon ujabb panaszszal, hogy az időszaki lap nem tett eleget a bírói ítélet meghagyásának. Itt további kifogásom az, hogy a helyreigazító közlemény ügyét ebben a keretben véglegesen kellene megoldani és semmi értelmét nem látom, annak, hogy miért kell a 30. §-ban még külön kihágási eljárást is folyamatba tenni amiatt, hogy az időszaki lap a helyreigazitó közlemény közzétételét megtagadja. Sokkal egyszerűbb dolog volna az ítéletben kötelességévé tenni azt, hogy ennyi meg ennyi pénzbírság terhe alatt tartozik a közleményt közzétenni és ha ennek eleget nem tesz és a helyreigazitó ujabb panaszszal fordul a bírósághoz, meg kell bírságolni, nem pedig külön kihágási eljárást kell folyamatba tenni. A 24. és következő szakaszok foglalkoznak a büntető rendelkezésekkel. Ezekre vonatkozólag mindenekelőtt általánosságban a következőket vagyok bátor megjegyezni. A sajtó utján elkövetett büntetendő cselekményekre vonatkozólag két eljárás divik a törvényhozás terén. Némely sajtótörvényekben magukban vannak taxatíve felsorolva azok a büntetendő cselekmények, amelyek a sajtó utján követtetnek el és a sajtótörvény irja elő ezeknek a büntetéseit is. Ezt az eljárást követi a mi 1848:XYIII. törvényczikkünk, amelyben a sajtóbűntettek ós vétségek fel vannak sorolva és rájuk a büntetés meg van szabva. A mi büntető kódexeink, a büntetőtörvénykönyv és a kihágási büntetőtörvénykönyv ellenkező eljárást követnek, t. i. a sajtó utján elkövetett bűncselekményekről is rendelkeznek