Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-486

486. országos ülés 1913 hát legjobb erre az eddig is szokásos »nvereségvágyból elkövetett* vagy ilyesféle kifejezést használnia. Ennél a szakasznál kifogásom van az ellen az intézkedés ellen is, hogy nem lehet kiadó, ha pedig kiadó volt, elveszti kiadói jogosultságát az, aki szabadságvesztési büntetését tölti ki. Azt értem, hogy szerkesztő nem lehet az, aki be van csukva, mert neki kell összeállítani a lapot, szerkeszteni kell, a börtönben pedig ezt nem teheti. De hogy, ha a kiadó van párbaj vétségért, vagy ilyesmiért pár najDra becsukva, miért veszítse el kiadói jogosultságát és miért kelljen neki az üzletét átadni másnak, ezt igazán nem tudom rnegmagyarázni. Szalay László : Szabadelvüség ! Bizony Ákos : Már most áttérek a 18. §-ra, amely nézetem szerint az egész javaslatnak egyik legsérelmesebb része. Ez a szakasz t. i. a kauczió letételéről intézkedik. A javaslat 16. §-a nagy hangon hirdeti, hogy »időszaki lapot mindenki alapithat; az alapításhoz engedély nem szükséges*. Engedély tehát nem szükséges. Igaz, hogy be kell jelenteni és mig tudomásul nem veszi a törvényhatóság első tisztviselője, addig a lapot megindítani sem lehet, — különben most erről nem akarok beszélni — de, ismétlem, engedély nem kell, hanem kell 50.000 korona. Engedelmet kérek, 50.000 korona igen nagy pénz, nagy pénz különösen a mi viszonyaink között. Igaz, hogy csak politikai tartalmú időszaki lapoknál kell kaucziót letenni. De kérdem : hát mi az a politika ? Hiszen van százféle mindenféle politika. Van a rendes politikán kívül, amelyet ez alatt a kifejezés alatt értenek, tanügyi politika, igazságügyi politika, közgazdasági politika, adópolitika, vámpolitika, pénzügyi politika, az Isten tudja, miféle politika. Bátran merem állítani, nincs az az időszaki lap, amely egyszer-másszor politikai tartalmú közleményt ne hozna. Még a szépirodalmi lapokban is vannak például olyan költemények, amelyek politikai tartalmúak vagy pedig Herczeg Ferencz t. képviselőtársunk lapjában, az »Uj Idők«-ben szintén van egy majdnem állandó politikai rovat, amelyet, ha jól emlékszem, Horkayné ő nagysága szerkeszt. (Derültség.) Ezeket a szerkesztőket mind be lehetne csukni, amennyiben óvadékot nem tettek le ; azt hiszem Herczeg Ferencz t. képviselőtársam sem tett le az »Uj Idők«-ért óvadékot. Az igaz, hogy ha ez a javaslat, igy ahogy most van, törvényerőre emelkedik, nem lesz belőle nagy baj, mert a nagy sietségben a kauczió letételének elmulasztása esetére elfeledkeztek intézkedni, erre nincs büntetés szabva. A minister ur hivatkozik az 1848: XVIII. t.-czikkre és azt mondja : íme az is létesítette a hírlapi kaucziót. Hát igaz, hogy létesítette, nagy reszenzust is szült annak idején, nagy tüntetések voltak ellene, el is égették a sajtótörvényt épen a biztosíték miatt. De azóta már több mint 60 esztendő telt el, azóta a czivilizált világ minden deczember 15-én, hétfőn. 469 államában megszüntették a biztosítékot, nekünk pedig épen most kell ezt felemelnünk. Hogy mirevaló a hírlapi biztosíték, azt igazán nagyon bajos volna megállapítani. Eddig leginkább azzal érveltek, hogy a hírlapi biztosíték azért szükséges, hogyha a hírlapban sajtóvétség követtetik el, a kiszabott pénzbüntetést legyen miből behajtani. De hiszen pénzbüntetéseket szabnak ki száz meg száz mindenféle bűncselekményre, bűntettre, vétségre és kihágásra, ahol nincsen biztosíték. Hát mit csinálnak, ha az illető vagyontalan ? Egyszerűen átváltoztatják szabadságvesztés-büntetésre. Minden 10 forint egy nap. Az újságírókról én sok minden rosszat felteszek, de hogy ők szivesebben ülnének, mint más bűntettesek, azt alig hiszem. (TJgy van ! bdlfélol.) Hát hogyha ez az indok nem vonja maga után azt, hogy mindenki, akiről fel lehet tenni, hogy valaha valamilyen bűncselekményt elkövet, tegyen le biztosítékot, akkor c z nem lehet argumentum. Azt mondja továbbá a minister ur, hogy a sajtó munkásai, ha valakinek akár anyagi, akár erkölcsi kárt tesznek, ezért kártérítést tartoznak fizetni ; ennek a biztosítéka a kauczió. Csakhogy a kártevést nemcsak sajtó utján lehet elkövetni, hanem száz meg száz más módon, ahol semmiféle alap sincs arra, hogy a kár megvehető legyen. De meg más czivilizált országok is ismerték azt, hogy aki sajtó utján kárt tesz, például valakinek becsületében gázol, kártérítésben marasztaltassék el, azért ott még nincs hírlapi biztosíték. A minister urnak erre ismét van egy igen fontos argumentuma, még pedig az, hogy »f áj dalom, amig Magyarországon nem lesznek olyan gazdasági viszonyok és olyan fejlett állapotok,- amelyek a kártérítésnek más alapot is tudnak adni, mint a kauczió, addig a kauczió intézményét felelősség tudatával bíró kormány teljesen megnyugvással nem fogja megszüntethetni*. IV. Henrik franczia királyról olvastam, aki igen népszerű ember volt, hogy az volt az óhajtása, hogy minden alattvalójának egy tyúk főj jön a fazekában. A minister ur ezzel szemben azt kivánja, hogy legalább 50.000 korona legyen minden magyar embernek a mellényzsebében. A dologban mindenesetre az a szomorú, hogy vagy mi vagyunk az összes czivilizált népek között a legrosszabb gazdasági viszonyok között élő, a legszerencsétlenebb ország, vagy pedig — ez t. i. a másik magyarázat — hogy csak Magyarországnak van felelőssége tudatával biró kormánya. A kaucziót felemelni most, amikor azt mindenütt a gondolat szabad terjesztésének igazságtalan gátjául tekintik, nézetem szerint megengedhetetlen. Méltóztassék meggondolni, hány embernek van 50.000 koronája pusztán csak azért, hogy azt óvadékul tegye le, akkor, mikor nemcsak a pénzbüntetésekért, de még a kártérítésekért is elsősorban az óvadék felel. Persze a kormánypárti lapoknak könnyű, mert az ő fejük nem fáj az 50.000 korona miatt; (Igaz ! ügy van ! balfelól.) azt birja