Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-486

í86. országos ülés 1913 deczember 15-én, hétfőn. 457 sajtónak "úgyszólván más dolga sem lesz, mint helyreigazításokat közölni. De ettől eltekintve — mert ez talán túlzás — veszem a hatósági helyreigazitási kényszert ugy, amint a javaslatban van. A t. minister ur kijelentette, hogy ő nem zárkózik el a hatósági helyreigazitási kényszer ügyében a módosítás elől, de érdekes az, hogy miként értelmezi ő a helyreigazitási kényszer szükségét, amikor mint tudós, komolyan, érdemileg foglalkozik vele. Azt mondja (olvassa) : » Helyesnek tartom azt, hogy a hatóság korlát nélkül gyakorolhassa a helyreigazítás jogát. Ez nagyon gyakran szükségessé válhatik, ha olyan közérdekű tényről van szó, a melynek közzététele az országnak áll érdekében. Hogy csak néhányat emlitsek az esetek végtelen sorozatában, például azt irja valamelyik lap, hogy a kolera ebben vagy abban a városban igen nagy mérveket öltött, pedig ez valótlan, vagy hogy tüz volt, mely ekkora meg ekkora károkat okozott és ez nem igaz. A hatóság részéről, habár meg sem volt emlitve, vagy nem is volt érintve, nagyon indokolt a helyreigazítás*. Aláírom. Es ha a törvényjavaslatba csupán azt veszi fel, hogy minden esetben, amidőn a valótlan közlés a közérdek nagy területeinek károsodását idézhetné elő, köteles a hatóság helyreigazitással élni, — nem élhet, hanem köteles vele élni — ezt én is elfogadom. De hiszen ez eddig is lehetséges volt, sőt a hatóságnak eddig is legelemibb kötelessége volt hasonló esetekben megnyugtatni a közönséget. Hiszen a sajtó, amely hasonló híreket jóhiszemüleg és közérdekből közöl azért, hogy az érdekeltek arról tudomást szerezhessenek, ahol tehát a sajtó részéről ki van zárva minden önző érdek, minden rosszhiszemű czélzatosság, ahol csak jóhiszeműség vezeti a sajtót, ez a sajtó nemcsak a hatóság részéről, de bárki részéről jövő hasonló értelmű helyreigazítást eddig is nemcsak szívesen közölt, hanem hálás is volt érte, hogy a való tényállásról felvilágosították. A hatóságnak pedig elemi kötelessége, hogy a hasonló vészhirek által megháborgatott közönség nyugalmát hivatalból állítsa helyre minden eszközzel, nemcsak helyreigazítás utján a lapokban, mert nemcsak a sajtóban támadnak ilyen természetű túlzó vészhirek, hanem támadnak szóbeszéd utján is és akkor köteles az a hatóság, ha becsületesen meg akar felelni közigazgatási feladatának, esetleg falragaszok utján is a közönséget megnyugtatni. Ha azonban a minister ur a hatóságok eme kötelességteljesitésében nem bízik eléggé és eddigi mulasztásaik folytán szükségesnek tartja velük szemben intézkedni, nekem nincs kifogásom az ellen, hogy ebben a törvényben kötelességévé tegye a hatóságoknak az ilyen helyreigazítást, de akkor a törvényben világosan meg kell mondani, hogy csak ilyen esetekben élhet helyreigazitással. Tovább menni pedig nem szabad. Miért ? Megtörténhetik, hogy a hatóságokról közöl a sajtó oly értesülést, amely valamely visszaélésnek kezdődő kontúrjait van hivatva kibonyolitani. A sajtóKÉPVH. UAPLÓ. 1910 1915. XX, KÖTET. közlemények iránt érzékeny központi hatalom és hatósági főnökök eddig is, mihelyt ilyen közleményekről tudomást szereztek, nyomban intézkedtek és igyekeztek elejét venni minden nagyobb bajnak. Most nem ez fog történni. Most rárohannak a lapra és be fogják bizonyítani, hogy az, amiről ő ir, nem igaz, t. i. még nem igaz, ennél fogva azt a lapot helyreigazitási kényszer, sőt későbbi paragrafusok rendjén erős kártérítések alá fogják. Ezek a hatóságok pedig megmenekülnek nemcsak a megfelelő üldözéstől, hanem mintegy szabadalmaztatnak arra nézve, hogy kis játékaikat ezentúl zavartalanul, minden beavatkozás és ellenőrzés nélkül folytathassák. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azonban ez a helyreigazitási kényszer egyben azt is jelenti, hogy az egész sajtó az ország hatóságainak állandó ellenőrzése alá rendeltetik. E szerint a sajtótermékek felett a megjelenés pillanatában, minden birói eljárás nélkül, a hatóságok fogják gyakorolni a czenzurát, mert ha nem gyakorolnák, akkor a törvényben biztosított ezen jogukkal sem élhetnek. Ha pedig a sajtó hatósági ellenőrzés alá helyeztetik, lehet azt a sajtót egyáltalában szabadnak nevezni ? (Igaz ! Ugy van ! balfélől.) Ismét csak szemelvényekkel akarom igazolni azt a tételemet, hogy ez a törvényjavaslat a gondolatszabadságot és a gondolat terjesztésének szabadságát lehetetlenné teszi. Utalok e törvény büntető rendelkezéseire, mert nemcsak abban radikális ez a reform, hogy az egész sajtótörvényt lényegéből fordítja ki, hanem belenyúl a jogterület más részeibe is. így pl az állampolgár azon jogát, hogy csak saját bírája előtt tartozik felelni, a sajtó munkásaira nézve megszünteti és őket az ország bíróságainak közprédául dobja. Az eljárásban ugyanis ki van mondva, hogy bizonyos esetekben a panaszlott saját, személyes bírósága elől elvonható és a sértett bírósága előtt perelhető. Mikor nemrégiben itt a házban a könyvkivonati illetékesség által szabályozott birói illetékességről volt szó, még a t. túloldal szónokai is követelték, hogy az állampolgárok mentésittessének e kivételes illetékesség alól. Jóformán mindnyájan egyetértettünk ebben és bizonyos mértékben keresztül is ment, hogy mindenki csak saját bírósága előtt leg}ren azontúl perelhető. És most a t. minister ur a sajtó munkásaira nézve ezt a birói illetékességet egyszerűen megszüntette ! Miért ? Hiszen a könyvkivonat által meghatározott illetékességet még meg tudnám érteni, mert az a kereskedő könyveit bizonyos helyben vezeti, üzlete bizonyos helyen van berendezve ; de már azt, hogy sajtóvisszaélések esetén, helyreigazitási kényszer, sajtóper esetén, a sértett személyes bírósága elé vonszoltassák annak a budapesti lapnak munkatársa vagy kiadója, amelyben az a közlemény megjelent, megérteni nem tudom. A közlemény itt jelent meg, az ő működése itt van, lakóhelye is itt van, a lap itt jelenik meg Budapesten, mi czimen legyen tehát a sértett személyes bírósága alá vonható, ez a budapesti lakos ? Ennek semmi más czélja nincs, mint az, hogy az elrémités ezen eszközével is erő58