Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-474
kik. országos ülés 1913 körüket és jogaikat viszont talán túlságos mértékben felhasználják. (Igaz ! Ugy van ! Zaj jobbfdől.) Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky Iván előadó: Felmerülnek ezek a kifogások abból a szempontból is, hogy a közigazgatás egyes ágai között, nemkülönben a helyi közigazgatás és a czentrális, központi közigazgatás szervei között a kellő összeköttetés, a kellő összhang, a kellő összefüggés nincs meg. Mindezek az indokok vezetik a kormányt abban, hogy programmjába vette a közigazgatás szervezetének megváltoztatását és merem állitani, hogy ezek az indokok idézték elő azt, hogy már hosszú évtizedek óta napirenden van ez a kérdés s kívánja a közvélemény annak megoldását. Én, őszintén megvallva, ugy fogom fel a helyzetet, hogy csak bizonyos nehézségektől, bizonyos ellentétektől való félelem volt az indoka idáig annak, hogy ez a reform az előkészítés stádiumába nem jutott és merem állitani, hogy a kormány a közóhajnak felel meg akkor, amidőn vállalja azt a bizonyos bátorságot, amely szükséges ahhoz, hogy a mai rendszerhez hozzányúljon, hogy a mai rendszer hiányait és fogyatékosságait megjavítsa. (Helyeslés jobb felől.) T. képviselőház ! Mivel a közigazgatás reformja most már a közel jövőben megoldás alá fog kerülni, szükségesnek mutatkozik, hogy bizonyos átmeneti intézkedéseket tegyünk; szükségesnek főképen azért, mert a jelenleg fennálló jogállapot szerint, az 1886. évi XXI. t.-cz. értelmében, a közigazgatási tisztviselők időközönként és pedig hat évenként választatnak, a helyzet pedig ugy áll, hogy ez a hat esztendős időköz épen a folyó év végén jár le, tehát a folyó év végén kellene a törvényhatóságokban a választásokat megtartani olyan formán, hogy azok hatálya hat esztendőre terjedjen ki. Már most, ha esetleg egynéhány hónap leforgása után tető alá kerül, életbelép a közigazgatás reformja, bizonyos fokú ellenmondás, bizonyos fokú anomália fog előállani annak folytán, hogy a folyó év végén hat évre adott megbizás egy pár hónap múlva letelik, hogy ez a hat évre szóló megválasztás törvény utján rövid időn belül hatályon kivül helyeztetik. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy az által, hogy az a tisztviselő, aki ilyen hatesztendős megbízatást kapott és ennek a megbízatásnak előnyeit esetleg néhány esztendő múlva elveszíti, bizonyos magánjogi jellegű igényre tenne szert az állammal szemben. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy annak az uj törvénynek, amely a közigazgatás reformját megvalósítja, jogelvi szempontból nem állna hatóságában az, hogy ezt a hat évre adott megbízást időközben is megszüntethesse. Hiszen végeredményben a közigazgatás terén minden hatóság, minden iurisdictio az államtól indul ki, tehát ez a hatesztendős megbízatás csupán a törvényhozás akarata folytán az 1886. évi XXI. t.-ozikkben kifejezett törvényhozási intézkedés folytán terjed hat esztendőre; abban november 11-én, szerdán. 39 az esetben tehát, ha egy ujabb törvény a régi törvény intézkedését hatályon kivül helyezi, eo ipso elveszti ez a hatesztendős megbízatás a maga következményeit. Egyáltalában nem szabad közjogi viszonyokat magánjogi viszonyokkal összecserélni. Egy olyan, bár kétoldalú szerződés, mely egy közjogi törvény alapján állam és tisztviselő, állam és alkalmazott között fennáll, minden különösebb ellenmondás, minden különösebb jogkövetkezmény nélkül egy ujabb közjogi törvénynyel és törvényhozási intézkedéssel megszüntethető. De ezen megszüntetés mégis annyi szerzett jogot sértene, hogy indokoltnak kell tartanunk, ha az — általam bár jogszerűnek jelzett módon, — a hatesztendős megbízatást megszakítjuk. Ami már most a törvényjavaslat intézkedéseit általánosságban illeti, a törvényjavaslat nem ki vánja végképen megszüntetni vagy felfüggeszteni a törvényhatósági bizottságok választási jogát, egyszerűen kimondván azt, hogy a jelenleg állásban levő, választott vármegyei tisztviselő megbízatása meghosszabbittatik a törvényhozás ujabb intézkedéséig, tehát az uj törvény életbelépéséig s egyszersmint megállapítja ennek a határidőnek bizonyos maximumát is, kimondván, hogy az esetben, ha az 1914-ik év végéig ez az állapot be nem következnék, tehát a törvényhozás újból nem intézkednék, ebben az esetben a meghosszabbított megbízatás csak az 1914. év végéig tart, tehát akkor, ha az 1914. év végén az uj törvény még életbe nem lépett volna, újból hatályba lép a mai állapot, újból érvényt nyer a törvényhatósági bizottságok választási joga. Praktikus szempontból is előnyös az, hogy ez a folyó év végén megtartandó tisztújítás elhalasztatik és pedig azért, mert sem a tisztviselőknek, sem a vármegyei törvényhatósági bizottságok közönségének érdekében nem állhat az, hogy a tisztújítással járó ellentétek, nehézségek és koczkázatok a tisztviselőket és a vármegyék közönségét sújtsák. Ez nem lehet a tisztviselők érdeke, akik ma már legnagyobbrészt fizetésükért szolgáló hivatalnokok. Ha ezeket kiteszszük annak a koczkázatnak, amelylyel egy ilyen választás és tisztújítás mindig jár, ezáltal" esetleg exisztencziá j ukat teszszük koczkára. (Ugy van!) Ugyancsak nem lehet a vármegyék közönségének sem érdeke, hogy megtartassanak ezek a tisztujitások, mert hiszen, ugy-e bár az ezen tisztujitásokon megejtendő választások joghatálya csak igen rövid időre terjed, kérdés tehát, hogy ezen rövid idővel, ezen korlátolt hatályossággal, arányban állnak-e azok az ellentétek és viszályok, amelyeket egy-egy vármegye közönsége körében egy-egy választás és tisztújítás mindig okoz. Ha jogelvi szempontból tekintjük ezt az intézkedést, akkor sem merülhet fel ellene aggály. Előbb voltam bátor rámutatni, hogy a törvényhozásnak jogában állt volna arra az esetre is, ha a megyei tisztujitások megtartatnak az igy hat évre adott megbízatás joghatályát megszüntetni,
