Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-484

4S4. országos ülés 1913 deczember 5-én, pénteken. 425 német nemzeti czéloknak is szolgál. (Élénk helyeslés.) Ugyanez a hivatása a Magyarországon lakó románoknak is. Ok is a maguk román ideáljait, amelyeket nem akarok kiirtani leikükből, — kevesebbre becsülném őket, ha nem élnének azok lelkükben — nem irredentizmussal, nem is azáltal szolgálják, ha ebben a monarchiában a magyar nemzet állását alá akarják ásni, ha ezt a monarchiát mindenféle föderalisztikus, valójában szláv jellegű kísérleteknek akarják kiszolgáltatni, (Ugy van!) hanem azáltal, ha erős támaszai lesznek a dualisztikus rendszernek erős támaszai az ezredéves magyar államnak' mert a dualisztikus alapon felépült monarchia és a nemzeti alapon felépült magyar állam saját érdekében állandó hű szövetségese lesz Romániának. (Ugy van! Ugy van!) Ezek a nagy igazságok áthatnak, mert ezek élnek a dolgok mélyén. Fájdalom, ma nagyon messze vagyunk attól, hogy ezek az igazságok széles néprétegekben általános érvényesülést nyertek volna. Ezen kell dolgoznia, e nagy igazságokat kell a népnek lelkébe beültetni, a felhalmozott ellentéteknek, félreértéseknek eloszlatásán kell fáradoznia magyarnak és románnak; mert saját fajtájuknak akkor tesznek igazi szolgálatot. Ebből a munkából különböző állásokban, ahova a sors helyezett, igyekeztem kivenni részemet mindig és nem" törődve félreértéssel, kritikával, semmivel mással, mint azzal az ügygyei, amelynek szolgálatába szegődtem, ehhez a nagy czélhoz igyekszem nemzetemet közelebb vinni azon eszmecserék során is, amelyeket jelenleg egyes honfitársaik nagy részére befolyással biró román polgártársainkkal folytatok. (Helyeslés.) Ezekről az eszmecserékről ma nem nyilat kozhatom. ISTem bocsátkozom a lapokban felmerült és nagy részben téves híresztelések dementálásába sem. Egyet azonban — és ebben megerősítem a t. képviselő ur állítását — nekem is meg kell jegyeznem. Az kétségtelen, hogy a beszélgetéseknek ezen az egész során személyi kérdések egyáltalában nem kerültek szóba. Sem én, sem azok az urak nem állították be ugy ezt a kérdést, mint hogyha a megoldást személyes ambicziók vagy személyes aspirácziók kielégítésében kellene keresnünk. Ellenkezőleg, tárgyi alapon kell dolgoznunk, meg kell találnunk azokat az előfeltételeket, amelyek mellett a lelkek harmóniája beállhat. Hogy pedig ez létrejöjjön, erre, szerintem, csak egy mód van. Szükséges az, hogy román ajkú polgártársaink fentartás nélkül, hátsógondolat nélkül, a mai állapotok lényegbe vágó megváltoztatására irányuló politikai törekvések nélkül és kétértelműségek nélkül helyezkedjenek az ezredéves nemzeti alapon felépült magyar állameszme alapjára. (Helyeslés.) Fogadják el azt a jogállajiotot, amely ezt KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XX. KÖTET. élő valósággá teszi, de amelyik egyúttal kulturális és gazdasági téren szabaddá teszi a teret nem magyar ajkú polgártársaink fejlődése számára is. Hogy ezt a tért ma teljesen elfogadni nem tudják, hogy nem tudnak ugy előre haladni, amint tulajdon képen kellene, annak oka épen ezekben a szerencsétlen félreértésekben, ezekben a kétértelműségekben, mindazokban a jelenségekben rejlik, amelyek meganynyi alapot szolgáltatnak a bizalmatlanságra, a félreértésekre, az ellenséges érzületek feltámadására. Állítsuk egyszer helyre a lelkek békéjét (Elénk helyeslés.) adjuk meg a bizalom előfeltételeit, amely nem lehet más, mint hogyha nyíltan és bevallottan konstatálják a politikai végczélok azonosságát, harmóniáját (Elénk helyeslés.) és akkor meg vagyok róla győződve, hogy ez a helyreállott harmónia igen rövid idő alatt meg fogja teremni áldásos gyümölcsét, mert akkor az egyetértésnek abban a légkörében, amelybe mindannyian belejutunk még szabadabban, bátrabban, gyorsabban fejlődhet a hazai románság, mint ahogy eddig fejlődött. (Helyeslés.) Nem akarok most részletes polémiákba bocsátkozni, de mindazokkal szemben, amit a 't. képviselő ur felhozott, mindenekelőtt azt a tényt kell konstatálnom, hogy a magyar elnyomásnak immár körülbelül félszázados utolsó epohája alatt abból az általános fejlődésből, amely hála Istennek, az egész vonalon beállott, bőrén kivette részét a magyarországi románság. (Halljuk! Halljuk!) Rohamosan szaporodtak lélekszámban, erősödtek gazdaságilag, előrehaladtak a földmivelés terén, óriási lendületet vettek a kereskedelem és a hitelügy terén és kifejlődött egy nagy és erőteljes és öntudatos román intelligenczia, olyan, amely exportálni tud, amely nemcsak itt látja el azt a missziót, amely reá vár, hanem igen erős áramlatokat küld át a független Romániába is. (Igaz! Ugy van!) Mondom, az elnyomásnak gyakorlati eredményei a magyarországi románságra nézve csodálatosan kedvezők. (Igaz! Ugy van!) Ami most már a képviselő urnak konkrét dolgait illeti, mindenekelőtt ne beszéljünk ebben a vonatkozásban az erdő- és legelő-kérdésről, mert hiszen az igazán semmiféle nemzetiségi vonatkozással nem bir, hanem általános, nagy konrplikált és közérdekű kérdése Magyarország összes hegyvidékeinek, (Ugy van!) mert az természetes dolog, hogy itt két nagyon fontos közérdek áll szemben egymással. Az egyik az ottani lakosságnak az állattenyésztés körüli nagy gazdasági érdeke, a másik az egész országnak az a nagy érdeke, amelyet az erdők devasztálása fenyeget. És kérem, ne méltóztassék azt hinni, hogy a néppel, a nép érdekével szemben jár el az, aki Magyarország erdőbirtokát a további devasztálástól védeni s az elkövetett devasztácziókat lehetőleg pótolni kívánja. Méltóztassék csak azokra a borzasztó pusztításokra gondolni, 54