Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-484
426 48í. országos ülés 1913 deczember 5-én, pénteken. amelyeket a folyó évi árvizek épen nemzetiségi vidékeken, épen a szegény nép körében okoztak. Méltóztassék arra a sok ezer derék román parasztra gondolni, akinek nemcsak betevő falatját vitte el az árviz, hanem hajlékát is rombadöntötte. Ezek a jelenségek, a folyók felső részén most ujabb időben olyan rohamos erővel támadó árvizek, az erdők devasztálására vezethetők vissza. (Igaz! TJgy van!) Itt a helyes mértéket megtalálni nagyon nehéz. Az emberi természetben rejlik, hogy az az erdészeti kar, amely elsősorban az erdőt fentartani és helyrepótolni van hivatva, talán túllő sokszor a czélon, talán nem bír elég érzékkel a másik nagy érdek iránt. Kötelességünk mindnyájunknak, akik valóban a közérdeket képviseljük, a kiegyenlítést keresni ezek között az eltérő érdekek között. De nagyon kérem, ne tessék azt a könnyen használható, olcsó izgatószert bedobni a néj) közé, hogy akkor, amikor az erdők rovására megszokott legeltetési viszonyaikat az erdészeti szempontok egyben vagy másban korlátolják, hogy akkor a nép érdekeiiránti közönyösség mutatkozik és különösen ne tessék ebbe a különben is nehéz és kényes agrárkérdésbe a nemzetiségi vonatkozások mérgét belecsepegtetni. Engedelmet kérek, ezt a kérdést a nemzetiségi vonatkozásokkal jóhiszeműen összekapcsolni nem lehet. (Igaz! TJgy van!) A másik kérdés a hajdudorogi püspökség ügye. A hajdudorogi püspökség felállitása óta még nem telt el annyi hónap, mint ahány évtizedbe annak a jrüspökségnek a felállitása került. Az a nagy türelmetlenség, hogy még eddig a revízió kérdésében semmi végleges lépés nem történt, azt hiszem, nem helyénvaló. Hiszen ezt a kérdést nyugalommal, körültekintéssel, az objektív valóság lehető kipuhatolásával kell megoldani. (Igaz! TJgy van!) Ez a kormány sem zárkózik el a revízió elől, ez a kormány is fontolóra fogja venni azt, vájjon csatoltattak-e csakugyan olyan községek a dorogi jDüsjjökséghez ennek a püspökségnek a határszélein, amelyek czólszerübben maradhattak volna valamely románajku püspökségben: a szamosujváriban, vagy a nagyváradiban. Hajlandó erre a kormány, mert, amint minden más magyar ember is, a hajdudorogi püspökség kérdését soha sem a magyarosítás szempontjából, aggressziv szeinpontból, magyarositási propaganda szempontjából, hanem a jogosult önvédelem szempontjából fogta föl. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A hajdudorogi jräspökségnek soha más alapgondolata nem volt, mint hogy midőn azt láttuk, hogy a görögkatolikus egyház kehelében az által, hogy ott a román nyelv érvényesül, erős románositási propaganda folyik, hogy akkor ezzel szemben megtartsuk a magyar nemzet számára azon görögkatholikus híveket, akik tőrölmetszett tősgyökeres magyarok. Ha ebben a tekintetben a határszélek megállajntásánál vannak hibák, azoknak kiigazítására a kormány hajlandó vállalkozni, csak egy kis türelmet, egy kis nyugalmat kérünk, mert ezt a kérdést épen olyan könnyen, mint ahogy az urak szeretnék, mégsem lehet elintézni. (TJgy van!) És ezzel kapcsolatban figyelmeztetnem kell még egy dologra. A hajdudorogi püspökségben az urak szélső állítása szerint 20—24 nem magyar ajkú egyház van. A románajku görögkatholikus püspökségekben pedig igen, igen sok ezer magyarajku hivő van. Ha az urak olyan nagyon érzékenyen veszik, hogy a románajku hivők magyar püsjDÖkségbe tartoznak, akkor az érem másik oldalát ugyanilyen szempontból méltóztassanak venni és akkor gondoskodnunk kell közös akarattal arról, hogy ezeknek a magyarajku görögkatholikusoknak pedig, akik román püspökségekben vannak elhelyezve, a sorsa, a magyarsága biztosittassék s hogy arra nézve megfelelő garancziákat kapjunk, hogy ott a további elroniánositási tendencziák érvényesülni nem fognak. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) JSTem kívánom a t. ház figyelmét a további részleteken végigfárasztani. Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy először is teljes odaadással fogja a kormány folytatni azt a munkát, amelyet megkezdett, kitartással, szívóssággal abban a reményben, hogy sikerül létrehozni a megegyezést a hazai románok azon részével is, kik eddig a naezionálista politika szolgálatában állottak. A siker jjersze nemcsak mi tőlünk függ. Ha ez a megegyezés létre nem. jöhetne, teljes nyomatékkal igyekezni fogunk támaszkodni a hazai románságnak arra a részére, amelyet sikerült eddig és remélem, fokozottabb mértékben sikerülni fog a jövőben, meggyőzni a naezionálista jjolitikának román szempontból is veszélyes voltáról, amely tehát hajlandó velünk együtt felvenni a küzdelmet a naezionálista politikával szemben. Addig is azonban, a míg ez a kérdés eldőlhet, a míg megtudhatjuk, hogy kell-e küzdenünk, vagy pedig, ami annyival jobb volna minden ezzel kapcsolatos tényezőre, a mig sikerül egyszer levenni napirendről ezeket a mindkét nemzetet károsító félreértéseket, mondom, addig is a magyar kormány menni fog nyugodtan, következetesen a maga utján, tisztelni fogja a törvényt, tisztelni fogja mindazokat a jogokat, amelyek a hazának- nem magyarajku polgárait megilletik, de egyúttal fenn fogja tartani mindenkivel szemben, minden megtámadtatással szemben, teljes határozottsággal, teljes következetességgel a magyar nemzeti államnak, a magyar nemzeti j)olitikának összes követelményeit. Ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlilc.) Elnök; Az ülést öt jjerezre felfüggesztem,
