Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-484

424 í8í. országos ülés 1913 deczember 5-én, pénteken. minden kritikán aluli viselkedése, amelylyel ugy Magyarországon, mint künn Romániában ezt a kérdést kezeli. Én azt hiszem tehát, hogy mindkét irányban teljes határozottsággal fel kellene lépni a sajtónak emez igen alacsony motívumokból keletkező igen kártékony és veszedelmes irányzatával szemben. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur azután egy harmadik koronatanura hivatkozik, az osztrák delegáczióban elhangzott beszédekre. Ez is nagyon régi jelenség. A képviselő urak részint a nyilvánosság előtt, részint a nyilvánosság kizárásával elterjesztenek egész csomó hamis hirt Magyarországról, a magyar viszonyokról, a Magyarországon élő románok szenvedéseiről még pedig különös előszeretettel Ausztriában és olyan osztrák körökben, ahol remélik, hogy minden, ami a magyarokat kisebbíti, különösen rokonszenves fogadtatásra talál; amikor azután ezek az ő általuk elhelyezett kakuktojások kikelnek, amikor ez az akczió megtermi gyümölcseit, akkor nagy megelégedéssel hivatkoznak rá, hogy íme, az osztrák közvélemény egyes megnyilatkozásai mennyire igazat adnak nekik. Hát én nagyon jól tudom, hogy azért a sok téves fogalomért, amely ebben a tekintetben Ausztriában egyik-másik körben tényleg van, elsősorban — nem mondom, hogy kizárólag, hisz ép az imént jeleztem, hogy a magyar sajtót is terheli felelősség — elsősorban mégis kiket terhel a felelősség. Es ha akadnak egyesek Ausztriában, akik azt hiszik, hogy — amint a képviselő ur kifejezte magát — a magyar befolyás gyengíti a monarchiát, vagyis a magyarságnak önrendelkezési joga, Magyarország nemzetiségi politikája akadályozza a Románia és a monarchia közötti szövetséges viszonynak teljes kifejlődését és veszélyezteti további fennállását: ebben, azt hiszem, két nagy tévedés rejlik. Az egyik nagy tévedés az, hogy a románokat egyáltalán nem üldözik Magyarországon. A másik tévedés az, hogy Románia külpolitikájára a magyarországi románok sorsa az én igénytelen nézetem szerint irányító befolyást nem gyakorol. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) Románia sokkal józanabb, helyesebb és okosabb reálpolitikát követ, semhogy ilyen érzelmi momentumoktól tenné függővé a maga külpolitikájának irányítását. Es hogy ez így van, erre nézve egyetlen bizonyítékra hivatkozom. Laknak románok Oroszországban, Szerbiában, most már valószínűleg lakni fognak Görögországban is. Méltóztassék összehasonlítani, hol van több joguk a románoknak, hol szabadabb az ő nemzeti és kulturális fejlődésük, hol részesülnek jobb elbánásban minden téren, anyagi és kulturális tekintetben? (Helyeslés a jobboldalon.) Ha Romániának politikáját az a szempont irányítaná, hogy az állam határain kívül lakó románoknak hol milyen sorsuk van, akkor nem is gondolhatna más szövetségre, mint a velünk való szövetségre, akkor lehetetlen volna Szerbiával barátkoznia. (TJgy van! a jobboldalon.) Es ép ezért erélyesen tiltakoznom kell az ellen a tévhit ellen, mintha viszont a külügyi politikának vagy a külügyi eseményeknek lehetne irányító befolyása a magyar nemzet nemzetiségi politikájára. Én a nemzetiségi politikában a megértés, a békés vonzás alapgondolatából indultam ki egész életemben. (Helyeslés.) Különösen a román népfajjal szemben hirdetem szóval és tettel húsz esztendő óta, hogy a román és magyar nemzet között érdekharmónia van, (TJgy van!) hogy a mi világtörténelmi missziónk parallel nyomokon, utakon halad, kiegészíti egymást, hogy mi csak akkor tölthetjük be rendeltetésünket, ha támaszkodv eXi tiZ Európa közepén végigvonuló germán erőkonczentráczióra, Európa békéjét, kultúráját és szabadságát az azt fenyegető általános pánszlávisztikus irányzattal szemben megvédjük. (Helyeslés.) Ebben azonosak érdekeink. A dolgok mélyében benn van az érdekhermónia, csak azokat a felső geológikus rétegeket kell eltávolítanunk, amelyek évszázados történelmi fejlődésnek viszontagságai, küzdelmei, szenvedései és félreértései között egy idegenszerű anyaggal vonták be ezt az azonos alapréteget. (Élénk helyeslés.) Ezen. a feladaton kell dolgozni, ezen a feladaton dolgoztam eddig, dolgozom ma is, de legyen róla meggyőződve a t. képviselőház, hogy ez nem momentán kérdés, ez nem függ akár a belügyi, akár a külügyi politika napi áramlataitól, ezen dolgozom azért, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy a magyar nemzet állandó nagy érdekei ezt az irányzatot követelik és nézetem szerint ezen kell dolgoznia minden igazi, fajtájához hű román embernek is, mert a román faj nemzeti érdeke is ezt követeli. (Helyeslés.) És — hiszen talán elmondtam már máskor — a Magyarországon lakó románságtól nem szabad nekünk azt kívánnunk, hogy ne érdeklődjék a független államban élő román nemzet jövő fejlődése, jövő nagysága iránt. Ellenkezőleg. Hiszen csak akkor teljes értékű ember, ha a nemzeti ideálnak ezt a megvalósítását melegen együttérző kebellel kiséri figyelemmel. De annak a románnak, akit sorsa Magyarország területére helyezett, missziója saját nemzeti ideáljával szemben ugyanaz, mint annak , a németnek, aki Magyarország polgára. Én a Magyarországon lakó némettől sem kívánom azt, hogy a nagy német nemzet világfejlődése iránt közönyös maradjon, de azt meg kell éreznie, hogy ő ennek a német ideálnak, a német nemzet nagy kifejlődésének és érvényesülésének azzal tesz jó szolgálatot, ha ott, ahova őt a gondviselés helyezte, annak a monarchiának és a monarchián belül annak a magyar nemzetnek politikai megerősítésén munkálkodik, amelynek jaolitikai érvényesülése egyúttal a nagy