Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-484

392 m. országos ülés 1913 A most érvényben levő költségvetés hatálya december 31-én lejár. Az 1913. évi XXVI. t.-c?. rendelkezése szerint a legközelebbi teljes költségvetési év 1914. Julius elsején kezdődik és 1915. június 30-ig tart. Eszerint hat kónap marad üresen, a melyre államháztartásunk rendje szabályozva nincs. Ennek szabályozására nyújtotta be a kormány a javaslatot, amelyet a pénzügyi bizottság nevében most a t. háznak elfogadásra ajánlani szerencsém van. T. ház ! A pénzügyi bizottság mindenekelőtt felvetette azt a kérdést, vájjon ez a javaslat költségvetés-e, indemnitás-e vagy felhatalmazási törvény (appropriáczió-e) és megállapítottuk azt, hogy ez a javaslat formájában felhatalmazási törvény, appropriáczió. amely azonban lényegében indemnitás. Indemnitás azért, mert a pénzügyminister ur arra törekedett, hogy a jövő első félévre voltaképen meghosszabbítsa az 1913. egész év hiteleinek aliquot részét. Ennek megállapítása után a kérdésnek a kormány részéről ilyetén módon való elintézését helyesnek és alkotmányos szempontból szabatosnak kellett mondanunk. Megvizsgálván magát a javaslatot, azt láttuk, hogy a legegyszerűbb az lett volna, ha a pénzügyminister ur ugy a bevételek mint a kiadások egész évi összegét kettévágja, felét-felét beteszi a költségvetésbe és készen van az ő hat hónapos költségvetési törvényjavaslata. Nagyjában és egészében tényleg ez az alapelve a törvényjavaslatnak. Azonban a pénzügyminister ur, a pénzügyi bizottság helyeslése mellett, ezen alapelvtől kénytelen volt eltérni azért, mert a matematika rideg szabályai nemzetünk életének alkalmazásában nem mindenütt vihetők keresztül, (ügy van ! Ugy van !) így mindenekelőtt eltért a pénzügyminister ur ezen rideg szabályoktól annyiban, hogy a jövő félévben nemcsak hogy nem akasztotta meg a beruházásokat, hanem azokat a múlt évinél nagyobb összegben vette fel. A pénzügyi bizottság osztatlan helyesléssel fogadta a kormánynak ezt az álláspontját, mert épen a jelenlegi nagy gazdasági válságban és a fenyegető munkanélküliség mellett végzetesnek tartottuk volna, ha a kormány a beruházásokat megakasztja. Ellenkezőleg, legteljesebb helyeslésünkkel találkozott az, hogy a kormány a beruházási programmot, amennyire állami pénzekből birja, fejleszteni kívánja. (Helyeslés. Ettől a beruházási eltéréstől eltekintve, nem lehetett az évet szabatosan kettévágni azért sem, mert különösen agrár berendezésünknél fogva a bevételek és kiadások nem egyenlően oszlanak meg az év első és második fele között. Ezt, tekintettel a költségvetésre, különösen abban állapítjuk meg, hogy a hadseregnél a termény beszerzések majdnem mind az év első részében történnek. A közoktatásnál a tanügyi kiadások nagyobb fele esik az első hat hónapra, amely egészen szorgalmi idő, mint a második időszakra. Az államvasutaknál, amint a kereskedelemügyi minister ur ezt kiszámította, bebizonyult, hogy nem 50, hanem 70%-a a befektetéseknek kell, hogy az első hat hónapban történjék és csak a többi 30% marad deczember 5-én, pénteken. ', a második félévre. Ezeket az eltolódásokat meg ! kellett tenni, annak ellenére, hogy ha egész éves I költségvetésünk lett volna, ezek az eltolódások : egyáltalán nem jutottak volna számszerű kifejezésre. Mindezen eltolódások folytán , a költségvetés látszólag 38 millió korona hiányt tüntet fel, holott tényleg a kimutatott felesleg 99.000 korona. Ez a hiány abból ered, hogy a második félév I terhéből kell már az első félévben nagy összegeket | kifizetni. A pénzügyi bizottság ugy találta, hogy ! a kormány másként nem járhatott el s ehhez is I kéri a t. ház hozzájárulását. (Helyeslés.) De még itt sem állhatott meg a kormány ; kénytelen volt a matematikai egyszerűséget megszakítani más okból is, azért, mert voltak kiadások, amelyek 1913-ban csak néhány hónapig voltak még érvényben, 1914-ben pedig az első félévben már teljesen érvényesülni fognak. Ezeknek megfelelően a költségvetést szintén ki kellett terjeszteni. (Helyeslés.) Végül volt egy utolsó szempont is : az, hogy a kormány egyes ujabb törvények alapján oly újításokat vitt keresztül, melyekkel nem akartak várni, annak ellenére, hogy csak félévi, indemnitásszerü költségvetési törvényjavaslatot terjeszt elő. így nem akart várni a városok segélyének kiutalásával, a jegyzői fizetések felemelésével, az igazságügyi reformokkal (Elénk helyeslés.) s azonkivül nem várhatott a hadügyi költségek felemelésével, miután azok, ha a most Bécsben ülésező delegáczió megállapítja, egészükben beállitandók a költségvetésbe. Ezek voltak azok a szempontok, amelyek magát a javaslatot illetik. A javaslat tárgyalásánál azonban a pénzügyi bizottság három nagy kérdést emelt ki, amelyeket tisztelettel kivan a háznak legnagyobb figyelmébe ajánlani. (Halljuk ! Halljuk I) E három kérdés közül az egyik arra vonatkozik, hogy megállapítottuk, hogy közösügyi kiadásaink, különösen a hadseregre és haditengerészetre vonatkozó kiadások, igen erősen növekednek. Ez jelenti azt, hogy a most következő félévben a rendkívüli közösügyi kiadásokban Magyarország terhe az előző év félévi terhével szemben 16,221.690 koronával lesz nagyobb. A pénzügyi bizottság azon az állásponton állott, hogy a legnagyobb takarékosságot ajánlja a delegáczió tagjainak és kéri, hogy azt a delegáczióban a hadvezetőséggel szemben is hangsúlyozni szíveskedjenek. (Helyeslés.) A magam részéről, mint a hadügyi albizottság előadója, Bécsben ugyanazt hangoztattam, amit itt mondok a t. háznak, hogy t. i. a hadvezetőségnek legközelebbi és legfőbb kötelessége az legyen, hogy időt engedjen eg}Tészt a pénzügyministernek arra, hogy készleteket gyűjthessen, másrészt, az adófizető polgároknak arra, hogy szintén gyüjthessenek, hogy a hadügyi terheket elviselni képesek legyenek. (Élénk helyeslés.) Teljesen érthetetlen előttem, t. ház, hogy ezen személyes felszólalásom és a hadügyi albizottságnak ezt