Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-483
386 ÍH3. országos ülés 1913 november 29-én, szombaton. Interpelláczióm a ministerelnök úrhoz a következő (olvassa): 1. Van-e tudomása arról a kormánynak, hogy az országban közel százezer ipari munkás és kereskedelmi alkalmazott, magántisztviselő van munka nélkül, hogy a munkanélkülieknek száma magában a fővárosban meghaladja az ötvenezret ? 2. Hajlandó-e a kormány olyan közgazdasági politikát kezdeményezni, amely megfelelő munkaalkalmak nyitásával megelőzi a tömeges munkanélküliséget és az ennek folytán biztosan bekövetkező nagyarányú kivándorlást? 3. Hajlandó-e a kormány intézkedni, hogy az állami hatóságok és államvasutak az 1913. évi költségvetésben megszavazott beruházási munkálatokat, amelyeket tudtommal a pénzügyminister urnak intézkedésére nagyon sok helyen felfüggesztettek, azonnal megkezdjél;, vagy. amennyiben azokat abbanhagyták, folytassák? 4. Utasítsa a kormány valamennyi hatóságot, hogy 1914-re vegyék fel a költségvetésbe az összes szükséges közmunkákat, s ezekből semmi sem törlendő, hanem azokat a lehető legrövidebb idő alatt kezdjék meg a munkanélküliség enyhítésére. 5. Hajlandó-e a kormány ad hoc megfelelő pénzsegélylyel támogatni azon városokat és kommunális egyesületeket, amelyek önmaguk is jelentékeny összeggel járulnak hozzá a munkanélküliek nyomorának enyhítéséhez? 6. Miféle kormányzati intézkedések történtek az árviz és más elemi csapások által sújtott vidékeken, hogy ott az éhínség ki ne törjön, hogy onnan a lakosság ki ne vándoroljon Amerikába, vagy pedig a városokba való beözönlésével ne szaporítsa a munkanélküliek nagy számát és amúgy is borzasztó nyomorát? 7. Hajlandó-e a kormány törvényhozási utón intézkedni, hogy gazdasági krízisek ismétlődése esetén a munkanélküliség borzasztó csapását enyhítsék ? 8. Hajlandó-e a kormány más müveit államok példájára a nagy szocziális probléma megoldása érdekében kimerítő statisztikai felvételeket eszközölni? 9. Hajlandó-e a kormány a munkaközvetítőintézmény létesítését az egész vonalon és az egész országban előmozdítani ? 10. Hajlandó-e a kormány a munkahiány elleni biztosítás kérdését sürgős tanulmány tárgyává tenni és e tanulmány eredményéről a háznak sürgős jelentést tenni? (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk! a jobioldalon.) Talán kegyes lesz a t. ház minden tagja konczedálni azt, hogy azon, elismerem, nem nagyszámú megjegyzésére a t. képviselő urnak, amelyek bizonyos pártpolitikai polemikus éllel bírtak, tudnék több-kevesebb szerencsével én is válaszolni. De amint ő is — ezt elismeréssel emelem ki — beszédének túlnyomó nagy részében e komoly problémával objektivitással foglalkozott, ugy a magam részéről is teljesen lemondok ezúttal a polemizálásról, mert igazán nem érzem, magamat abban a hangulatban, hogy e kérdéssel foglalkozva, az egész ügy jelentőségét pártpolitikai polémiákkal elhomátyositsarn. Ezért, mielőtt a dolog szoros értelemben vett gazdasági részére áttérnék, csakis egy megjegyzésre szorítkozom a tényállás helyes megvilágítása szempontjából. Vonatkozik ez arra a figyelmeztető rendeletre, amelyet a székesfőváros főkapitánya a munkanélküliekhez intézett. A dolog ugy áll, hogy bizonyos ily utczai gyülekezések, az utczán való tömeges megjelenések történtek, és azoknál, fájdalom, mindjárt kezdetben mutatkoztak még nagyon kis arányú rendzavarási tünetek, többek közt a Rákóczi-uton kirakatrombolás fordult elő. Azt hiszem, ily körülmények közt helyesen járt el a főkapitány, mikor komoly figyelmeztető szót intézett a munkásokhoz és őket ily tüntető körmenetek abbanhagyására felszólította. Azt hiszem, kétszeresen indokolt volt ez ebben az esetben, mert hiszen t. ház, abban a minden tekintetben részvétre méltó lelkiállapotban, amelyben önnönhibájukon kivül az általános ipari pangás által sújtott munkanélküliek vannak, abban természetszerűleg különösen hajlékonyak a tömegek a legkisebb izgató szóra, a legkisebb nyugtalanító befolyásra reagálni; egy szikra elég, hogy oly rendzavarási tünetek következzenek be, amelyek azután szükségessé teszik a közerőnek erélyes fellépését, és akkor bizonyára oly szánalomraméltó áldozatai volnának a beavatkozásnak, akiket nem terhel a hiba, akiket azonban odaküldenek azok, akik a rájuk eső felelősség elől elbújnak. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Méltóztassék csak megnézni, t. ház, a lapokat, azt a hangot, amelylyel egyes lapok, pl. a ííópszava, izgatják, a munkástömeget. Méltóztassék csak elképzelni a lelkiállapotot, amelyben ezeket az igazán részvétreméltó polgártársainkat a nyomor hozta, és most méltóztassék felelni, helyes, megengedett dolog volna-e ezeket ily lelkiállapotban kitenni annak a kísértésnek, hogy meggondolatlanul, egy jjíllanat gyűjtő hatása alatt oly cselekedetekre ragadtassák magukat, amelyeknek ő rájuk háramló gyászos következményei valóban kiszámíthatatlanok volnának. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha valahol, itt áll a régi mondás: »Gouverner c'est prévenir.« Most már térjünk át a dolog gazdasági oldalára. T. ház! Ennek ä kormánynak, mely talán különben nem szűkölködik különböző nehézségekben, akár a belügyi, akár a külügyi politika helyzetét vegyük tekintetbe, legnagyobb nehézséget és legtöbb gondot az ország gazdasági
