Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-483
tó3. országos ülés 1913 no helyzete okozza. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Épen azon időtájban midőn szerencsém vagy szerencsétlenségem volt jelenlegi állásomat elfoglalni, zúdultak óriási árvizek az ország jelentékeny vidékeire, és azt a csapást, melyet az árviz okozott, nézetem szerint, ha nem is a képzelődést megkapó drámai erőben, de objektív gazdasági súlyban még felülmúlta az országnak majdnem egész keleti részére súlyosodé, második jóformán ínséges termés, mely a tavalyi szintén ínséges termést követte, (Igaz! Ugy van!) ugy hogy amint különben a képviselő ur is kiemelte, a kormánynak ilyen irányú akcziójában egyik legsúlyosabb gondja és legnehezebb feladata ennek, a falusi lakosságot és a • mezőgazdasági köröket széles rétegekben, nagy vidékeken fenyegető éhségnek leküzdése volt. T. ház! A kormány felelőssége tudatában mindent megtett, hogy akcziójával a feltűnést kerülje, mert ismerjük az ilyen ínséges jelenségek pszichológiáját és az ilyen ínséges akcziók tapasztalatait. Nincs könnyebb, mint egy kis reklámmal előidézni egy olyan hangulatot, midőn azután óriási összegek jjazaroltatnak el czéltalanul, eredménytelenül és tulajdonképen épen az nem történik meg, amire valóban szükség van. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Azt hiszem, t. ház, hogy ha majd annak idején ez irányban működésünkről beszámolunk, talán sikerülni fog megnyugtatnunk a t. házat és a közvéleményt, hogy a kormány ezt a kérdést az első pillanattól fogva nagyon komolyan kézbevette. Egész hálózatát az intézkedéseknek léptette azonnal életbe, direkt élelmiszersegélyt adott, segítségére jött direkt és indirekt intézkedésekkel a kereskedésnek abban az irányban, hogy azon vidékeken, hol sok helyen a közlekedés is meg volt zavarva, a gabonauzsorának elejét vegye, hogy ott a lakosság rendes folyó áron jusson egészséges élelmiszerekhez (Helyeslés) és gondoskodott munkalehetőségekről is több irányban, a megrongált utak és vasutak helyreállítása és sürgős vízszabályozási munkálatok elkészítése körül, ugy hogy talán majd annak idején, ha le kell minderről számolnunk én akkor nagyon szívesen tűrök minden kritikát, akkor sem fogunk ugyan brillírozni vele, de azt a képet fogjuk nyújtani minden elfogulatlan szemlélőnek, hogy a kormány igyekezett aránylag csekély eszközökkel, takarékos eljárás mellett, de segíteni a valóban égető bajokon. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) E tekintetben utalhatok arra a törvényjavaslatra is, eltekintve az adminisztratív ügykörben teljesített akcziótól, melyet t. barátom, a kereskedelemügyi minister ur már beterjesztett bizonyos útépítési munkálatokra vonatkozólag, melyek nagyrészben ugyanezt a czélt szolgálják és jelezhetem, hogy t. barátom, a földmivelésügyi minister ur is fog legközelebb egy törvényjavaslatot benyújtani, melyben a korvember 29-én, szombaton. 387 mány felhat almáz tátik, hogy épen ezen Ínséges vidékeken levő egyes vizszábályozó társulatoknak előlegeket adjon földmunkálatoknak, tehát épen az ínséges lakosság számára hozzáférhető munkálatoknak elkezdéséhez. (Helyeslés.) Addig is, míg ez a törvényjavaslat benyújtható és letárgyalható volna, a kormány saját felelősségére rendelkezésére bocsátja azokat az aránylag még csekélyebb eszközöket, amelyek a munkálatok azonnali megkezdését lehetővé teszik. A feladatoknak ez az egyik része. A másik része az a nagy munkanélküliség és a munkanélküliséget árnyékként követő inség, amelyet az ipari pangás idézett elő. Hiszen az a szerencsétlenség érte ezt az országot, hogy ugyanakkor, amikor igazán nagymérvű mezőgazdasági csapások következtek be, amelyek tehát a mezőgazdaságnak hitelszükségletét is fokozták és sürgősebbé tették, de másrészről a mezőgazdák rosszabb anyagi helyzeténél fogva kedvezőtlen hatással voltak az ipar viszonyaira, ugyanakkor nehezedett ránk egy az egész világon végigmenő pénzügyi krízis, amely azonban kevés helyen lépett fel olyan nyomasztólag, mint minálunk, ugy hogy ennek a gazdasági csapások által súlyosan érintett társadalomnak nemcsak a pénzdrágaság, hanem, azt mondhatnám, a pénzhiány összes keserveivel kellett megküzdenie. (Ugy van! Ugy van a jobboldalon.) Ez von maga után két dolgot. Vonta maga után az általános fogyasztási képesség csökkenését, tehát az ipar pangását ebből a szempontból. Maga után vonta az összes beruházások megszorítását, tehát az ipar pangását a megrendeléseknek ilyen czimen való csökkentése révén. Itt mindjárt meg kell jegyeznem, hogy tulajdonképen nem beszélhetünk az állami beruházások csökkenéséről. Ebben a tekintetben megnyugtathatom a t. házat. Természetszerűleg a kormánynak is az ezen általános helyzetből kifolyó nehéz pénzügyi helyzetnél fogva a legnagyobb óvatosságból kell néznie arra, hogy mire költ, (Helyeslés a jobboldalon.) a legnagyobb óvatossággal kell tartózkodnia különösen minden ujabb inproduktiv kiadástól, ami azonban a felvett inveszticzionális j)rogrammot illeti, az államvasutaknál, ahol a legnagyobb aránj'ban folyik az inveszticzió — amint emiitette is a képviselő ur, százötven millió korona inveszticziós összeg volt az idénre felvéve, — ugy áll a dolog, hogy ez a százötven millió előreláthatólag nem lesz egészében elköltve, minthogy azonban a múlt évről 70 millió hozatott át, mint fel nem használt beruházás, a folyó évben, azt hiszem, legalább annyi, de valószínűleg több fog inveszticzionális czélokra kiadatni, mint a folyó évre felvett 150 millió. Az állam tehát meglehetős erőfeszítéssel — mert erre van szüksége az államnak is — mindent megtesz, hogy a saját inveszticzionális politikájával segítségére jöjjön az iparnak. (Helyeslés a jobboldalon.) 49*
