Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

b-&B. országos ülés Í9l3 november 29-én, szombaton. m A munkásosztályt anélkül is súlyosan érintette a háborús mozgolódás, mert határaink védelmére épen ebből a társadalmi rétegből kellett a legtöbbet elküldeni. Oda voltak fiatal házas emberek, családfenntartó legények, akik édes apjukat, édes anyjukat és esetleg másokat is kénytelenek eltartani; hónapokig voltak oda és mire hazaértek, itt már a munkanélküliség tetőpontját érte s a nyomor ezáltal az idén még csak fokozódott. Az állam iparfejlesztési czélokra óriási öszszegeket fizet s tudtommal eddig körülbelül 40 millió koronát költöttek e czélra. Méltóztassék most már megítélni, nem fog-e kútba esni egész iparfejlesztési akcziónk, ha ezek a munkások kénytelenek lesznek azért, mert itthon, ebben a hazában kenyeret nem találhatnak, kivándorolni ? Ez nem a lump proletár, nem az alantos nivón álló része a munkásosztálynak, hanem az elité része, mert hiszen épen a tanult munkások körében van a legnagyobb munkanélküliség és a munkások értékesebb részének kivándorlása egész magyar ipari termelésünket megrendítheti. Méltóztassék arra gondolni, hogy az ország nagy részén különböző elemi csapások, árviz s más csapások következtek be, amelyek anélkül is nagyon megnehezítették a megélhetést s melynek folytán a legközelebbi időben, mihelyt a téli idő bekövetkezik, ezrenkint fognak ezek a vidéki árvizterületeken levő mezőgazdasági proletárok betódulni a különböző városokba és ezáltal a munkanélküliek számát még lényegesebben szaporítani s nyomorukat még inkább fokozni. De a munkában levő munkások nyomora is leírhatatlan, mert azok, akik eddig tiz óráért kaptak munkakeresményt, a legtöbb iparágban most már csak 7 órára szóló munkabért kapnak. Én nem azt mondom, hogy dolgozzék az ipari munkás 10—12 órát, csak azt akarom konstatálni, hogy az eddigi keresetük 25—30 százalékát a munkában lévő munkások is elveszítik üzemredukczió, a munkaidő csökkentése folytán. Ne tessék hát ezek után csodálkozni egy ilyen munkásosztálynak akármilyen nagyfokú elkeseredésén. Csoda-e, hogy egy olyan munkásosztályban, amelytől megtagadtatik a politikai egyenjogúsítás, egy olyan munkásosztályban, amely a kultúra sok áldásából ki van zárva, mely nem tud magának tisztességes megélhetést biztosítani, olyan érzelmek, olyan gondolatok és olyan elkeseredés van, amelyektől őket megóvni és megmenteni mindnyájunknak szent kötelessége? A munkaerőnek itthon tartása és a magyar ipari munkásságnak itthon maradása, munkásosztályunk fizikai teljesítőképességének és lelki egyensúlyának megmentése olyan nagy szocziális gazdasági, társadalmi és politikai feladat, hogy nem lehetnek olyanok a közállapotok az országban, hogy ezen rögtön ne kellene segíteni és e kérdés megoldása érdekében. minden mást f élreKÉPVB. NAPLÓ 1910—1915. XX. KÖTET. tenni. Az állam azonban, azt látjuk, ahelyett, hogy ad hoc segítene ezeken a bajokon, azt csinálja, hogy a kereskedelemügyi minister egy átiratot intéz a fővároshoz és még azon beruházások teljesítésénél is óvatosságra: figyelmezteti, amelyeket a legsürgősebben kellene elintézni. Én nagyon jól tudom, hogy a munkinélküliség problémáját nem lehet olyan egyszerűen megoldani; nem olyan kérdés ez, amelyet egyszerre felvetett ötlettel el lehet intézni. Ennek csak egy módja van (Halljuk! Halljuk!) a közmunkáknak a téli hónapokban való elvégzése. Mert nem tudom elképzelni, hogy miért szükséges az, hogy Budapest székesfőváros a nyári hónapokban nagy tömegekben foglalkoztatja az ország munkás népének azon segédmunkásait, akig alig nélkülözhetők a mezőgazdasági termelésnél, télen pedig (Mozgás jobhfelol.) — azért mondom, hogy az illetékes körök figyelmét erre felhívjam — télen pedig, mikor minden modern gondolkozású városi és állami kormányzás arra irányul, hogy az ínséges hónapokban végeztesse a munkát, a legnagyobb üzemredukczió van. Az államvasutaknál meg volt szavazva 150 millió korona beruházás. Értesüléseim szerint — nem tudom, igazak-e, örülnék, ha megczáfoltatnának — ezen 150 millió korona beruházásból eddig csak 50 millió lett befektetve az államvasutaknál beruházások formájában, s ezáltal 100 millió lett kikapcsolva az ipari termelésnek körforgalmából, ami ismét csak a munkanélküliséget fokozta. Feltéve, hogy ez nem így van, akkor elkerülhetetlenül szükséges, hogy már a legközelebbi időkben az államvasutak, a törvényhatóságok, az állam, minden egyes ministerium részéről haladéktalanul megkezdessenek mindazon munkálatok, amelyek munkaalkalmakat teremthetnek ebben az országban. (Helyeslés balfelöl.) Mert, ha lehet az állam pénzéből az opera kritikusainak 50.000 koronát adni, akkor úgyszólván vérlázító dolog, hogy Budapest munkanélküli népének éhségét szintén 50.000 koronával akarják a főváros részéről elintézni. Platthy György: Nem fővárosi feladat! Huszár Károly (sárvári): A munkanélküliség kérdése igenis nemcsak állami, hanem egyúttal városi és kommunális feladat is. (Helyeslés.) Azonban hozzá kell tennem, kommunális feladat csak azokra nézve, akikről, mint benlakó ós törzslakó munkásokról be lehet bizonyítani, hogy ott hosszabb idő óta letelepedtek. Ezek nyomorának enyhítéséről gondoskodnia kell a városnak. Nem ismeretlen dolog, hogy Elberfeld, Köln, Düsseldorf megoldották ezt a problémát és nem tudom, miért volt nálunk szükséges luxusfürdőházakat és más egyebeket csinálni a fővárosnak, mielőtt ezen dolgokat elintézte. (Mozgás a jobboldalon.) 49