Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-483
november 29-én, szombaton. 384 Í83. országos ütés 1913 i igazán ezen dolgozó néposztályok érdekét szolgálja. Ha a minister urak elmulasztották, hogy, mint más művelt nyugati államokban történik, statisztikai felvételeket csináljanak s akár a város, akár az állam készitett volna hivatalos és megbízható statisztikát ezen munkanélküliség időtartamáról, terjedelméről, jellegéről, akkor legalább engedjék meg, bogy valamilyen békés formában demonstrálják, hogy 50.000-en vannak, akik mindennap éheznek Budapesten. [És ezek nemcsak az ipari munkások sorából kerülnek ki. A magántisztviselők egyesületétől beszerzett adatok szerint 5000 magántisztviselő van alkalmazás nélkül Budapesten. Megtörténik, hogy nálunk hordári munkára vállalkozik ügyvédember. Abban a hivatalban, amelyben én titkár vagyok, egy önálló iparosember végzi azt a munkát, amelyre eddig csak a legprimitívebb fizikai munkát végző ember vállalkozott. És a mérvei ennek a nyomornak családonként teljesen változók, minden családban más és más variáczió van; hatásaiban ez a baj olyan sokszerü, hogy a nép hangulatának, érzésének, gondolkozásának változásait a társadalom tulajdonképen későbbi időkben fogja észrevenni. Az államfentartó eszmét és a nemzeti társadalom békéjét és harmóniáját szolgáló minden embernek, aki a nagy szocziális rázkódtatásoktól meg akarja óvni ezt az országot, elsősorban ezen a bajon kell segíteni, mert ha ezt a nyomort mi el nem takarítjuk az útból, csinálhatunk bármiféle drákóiszigoru formai törvényeket, ennek a szocziális nyomornak erupczióját, bármiként akarjuk is, nem lesz módunkban megelőzni és megakadályozni. Nagy hiba, bogy e tekintetben nincsenek hivatalos és autentikus statisztikai adatok. Mert minálunk van statisztika arról, hogy hány tyúk, hány kakas és hány borjú van ebben az országban . . . (Közbeszólás a jobboldalon: Szükséges I) Bocsánatot kérek, tudom, hogy szükség van rá, nem is akarom kifogásolni. Szükség van rá, mert ez is hozzátartozik Magyarország gazdasági berendezéséhez. De én arról beszélek, bogy miért nincs nekünk egy olyan hivatalos statisztikánk is, amelyet nem egyoldalú, talán befolyásolt munkásszervezetek, vagy esetleg más oldalról befolyásolt munkaadószervezetek állítanak össze, hanem olyan statisztikánk, amely mindnyájunknak tájékozásul szolgálhatna ebben a kérdésben. Ezt nem tudom én megérteni. Én az én adataimat a munkaközvetítők jelentéseiből, a szakegyleteit különböző jelentéseiből, a betegsegélyző pénztárak jelentéseiből, a keresztény szakszervezetek jelentéseiből és a magántisztviselők egyesülete révén kapott adatokból állítottam össze s az én összeállításom eredménye az, hogy jelenleg Magyarországon körülbelül 100.000 olyan ipari munkás van, akinek nincsen állandó foglalkozása. Budapesten magában az ipari munkások, magántisztviselők és kisebbrendü irodai alkalmazottak közül a foglalkozásnólküliek száma — nőké és férfiaké együttesen — meghaladja az 50 ezret. Hogy a t. ház lássa, hogy ezek a dolgok méreteikben mekkorák, — méltóztassannak megengedni, nagyon rövid leszek és a türelemmel nem akarok visszaélni . . . Gr. Tisza István ministerelnök: (Halljuk! Halljuk!) Huszár Károly (sárvári):... szeretnék 30-40 sor adatot felolvasni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István ministerelnök: Halljuk! Huszár Károly (sárvári): A legmegdöbbentőbb a munkanélküliség időtartamáról szóló táblázat, amely jfiáne — és ezt konstatálni kívánom — nem is az idei téli munkanélküliséget — mert az idei téli munkanélküliség 40—45 °/o-kal nagyobb, mint az előző esztendőbeli — de a tavalyi munkanélküliséget tünteti fel. E szerint a munkanélküliek legnagyobb része, 71°/ 0-a négy hétnél hosszabb ideig volt munkanélkül; 3017 munkás, a munkanélküliek 29%-a csak négy hétig volt munkanélkül; a munkanélküliek 47°/ 0-a tizenkét hétig volt munka nélkül ós a munkanélküliek 26%-a tizenkét héttől hat hónapig terjedő ideig volt munka nélkül. Hat hónapig és ezen felül is munka nélkül volt 304 olyan munkás, aki állandóan a különböző munkaközvetítő-intézeteknél be volt irva. Ez tehát a munkanélküliség időtartama az egyénekre vonatkoztatva. Most még néznünk kell azt, hogy a munkanélküliség időtartartama átlagban mekkora. 10.000 munkás február 17-ikéig egyfolytában 613,000 napot töltött munka nélkül. Ez tavaly volt. Ebből egy-egy munkásra 58 munkanélküli nap esik, tehát a munkások átlagban két hónapig voltak fejenként munkanélkül. Vannak egyes szakmák, ahol az átlagos munkanélküliség természetesen több, mint az összesek átlaga. A pinczéreknél az átlagos munkanélküliség 85, a vízvezeték- ós légszeszmunkásoknál 83, a szobafestőknél 81, a bádogos szakmákban dolgozóknál 74, a fa- és gépmunkásoknál 73, a többi szakmáknál az átlagos munkanélküliség időtartama 70 napon alul van. Ha a munkanélküliek átlagos keresetét napi 3 koronában állapítjuk meg és levonjuk a 613.000 munka nélkül eltöltött napból a vasárnapokat, akkor megállapíthatjuk, hogy 103.733 munkás napi munkabérvesztesége 1,576.000 korona. Ha ezt az összeget megszorozzuk az elvesztett átlagos munkaidő tartamával, megállapíthatjuk, bogy a tavalyi munkabérveszteség Budapesten, az ellenőr munkások által ellenőrizhető jelentő czédulák szerint 92,000.000 koronát tesz ki. Méltóztassék figyelembe venni, bogy ez az idén 40—45%-kal még nagyobb.
