Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

Í83. országos ülés 1913 november 29-én. szombaton. 371 És végül, kérem, legyen szabad hivatkoznom egy egyébként igen konzervatív testületre, a Magyar Tudományos Akadémiára, amely az 1848: XVIII. t.-cz. meghozatala után kevés idővel, ugyanazon év június 6-án és 8-án, foglalkozott a sajtó reformjával, miután ezt a törvényt nem tartotta kielégítőnek és amely fenntartotta volna ugyan a kauczió intézményét, de tetemesen leszállította volna azt, ezer forintra, azzal az indokolással, hogy a kauczió intézménye épen az értelmiséget nyomja, holott a kisebb kauczió is elég biztosítékot nyújt a leszállítani ajánlott pénzbírságok, pénzbüntetések fedezésére. Azt hiszem, hogy ebből eléggé látható, hogy itt már 1848-ban teljesen kialakult vélemény volt e kérdésben, amelyhez igazán nehéz ujabb dolgot hozzáfűzni, és itt ismételten nekem is csodálkozásomat kell kifejeznem Kenedi Géza és Hegedüs Kálmán t. képv s nőtársaim előadásával szemben, akik a sajtójavaslat tárgyalását egy vehemens kirohanásra használták fel a sajtókápitalizmus ellen, holott ez a javaslat épen arra van hivatva, hogy még inkább monopolizálja a sajtó ügyét, még inkább csak a nagy tőkével rendelkező vállalat kizárólagos érvényesülése elé vigye. (Ugy van! a bal- és a szélsöbálóldalon.) Hegedüs Kálmán t. előadó ur egyáltalán nagyon röviden foglalkozik e kérdéssel és mindössze arra a kijelentésre szorítkozik, hogy a kauciót mindenkinek akarnia kell, akit nem a visszaélések gondolata vezet, hiszen itt csak arról van szó, hogy egy olyan tőkének birtokáról mondjon le, amely az ő számára kamatozik. Hát, kérem, igy beszél egy tőkepénzes, aki életjáradékából él, de már egy ipari vállalkozó, aki az ő tőkéjét bele akarja vinni a vállalkozásba, aligha fog igy beszélni és még kevésbbé fog ugy beszélhetni a szellemi munkás, aki a ő szellemi termékei számára keres mennél szabadabb és mennél teljesebb érvényesülést, hiszen világos, hogy az a kauczió, ha tulajdona is marad a la.p tulajdonosának, elvonatik az üzemtől, mert annyival kevesebbel tarthatja csak fenn vállalatát és ott fog neki hiányozni, nem pedig ott, hogy kap-e 5°/o-os kamatot vagy nem ? A kauczió olyan helyzetet teremt, hogy azt lehet mondani minden különösebb túlzás nélkül, hogy a lap megindításának első pillanatában már abban a helyzetben van, mintha 50.000 korona értékű rágalmazást és becsületsértést követett volna el, mintha ezekért jogerősen el volna ítélve. (Ugy van! balfélöl.) De egyetlen rágalmazást és becsületsértést, vagy kártérítésre alkalmat adó cselekményt sem. követ el a lap egész fennállást alatt, még akkor is el van vonva ez az összeg az ő üzemétől és mihelyt csak egyetlenegy rágalmazást vagy becsületsértést követ el, fizetnie kell érte, vagy ha nem is fizet közvetlenül, levonják a kauczióból, tehát a kaucziót kell ismét kiegészíteni. Szóval mindenképen fizetnie kell. A különbség csak az, hogy milyen czimén: büntetés czimén, vagy kauczió kiegészítése czimén, ami, azt hiszem, nem nagyon fogja őt kedvező véleményre hangolni. Azok a rendelkezések, amelyek a kauczió felemelése mellett még külön felelőssé teszik a kiadót, nemcsak a pénzbüntetések, hanem a kártérítések tekintetében, sőt még a kártérítések egy kiterjesztett körére vonatkozólag is, arra fognak vezetni, hogy a legriszkánsabb dolog lesz hirlapkauczió czéljaira kölcsön adni pénzt. Akik tehát a sajátjukból nem tehetik le a hirlapbiztositékot, nem fognak élhetni azzal a remédiummal, amelylyel eddig éltek, hogy szereztek méltányos kölcsönt, hanem vagy kénytelenek lesznek a lap alapításának tervéről lemondani, vagy pedig uzsorások karmai közé fognak kerülni ennek a törvényjavaslatnak nagyobb dicsőségére. (Ugy van! balfélöl.) Távol áll tőlem, hogy a kormányt meggyanúsítsam azzal, hogy e javaslattal az uzsorások karmai közé akarja kergetni a sajtót. Sem az uzsorások, hanem a saját karmai közé akarja hajtani, (Ugy van! balfélöl.', mert lesben áll, hogy amikor hajlandóságot tapasztal egy lapvállalatnál arra, hogy mintsem az egész vállalkozását feláldozza, behódol a kormánynak, a kellő időpontban a. kormány álljon elő a kauczióval és ő tegye le azt a lapvállalat helyett, szóval, azt várja, hogy olyanformán fog majd viselkedni a lapvállalat, mint a falu rossza, aki megfogadja, hogy ezentúl jobb lesz, de ezután foglalóban már nem ő teszi le a száz forintot, illetve 50.000 koronát, hanem leteszi helvétté a t. pártkassza. (Ugy van! balfélöl.) A biztosíték kérdésével kapcsolatban még fel kell említenem azt, amire már a javaslat 3. §-ánál utaltam, hogy t. i. nemcsak a biztosíték összege van felemelve, hanem a biztosítékköteles lapoknak köre is ki van terjesztve a havi folyóiratokra is. Ezenkívül a biztosíték kérdése még egyéb tekintetben is méltánytalanul szabályoztatik. Az 1848: XVIII. t.-cz. csak a naponként megjelenő lajiokat kötelezte a magasabb kauczióra, mikor azonban a vasárnajü munkaszünet behozatalának következtében a lapok beszüntették a hétfői kiadást, a Curia 1896 deczember 29-én 11.379. sz. határozatával ugy döntött, hogy a hetenkint csupán hatszor megjelenő lapok nem tekinthetők naponként megjelenő lapoknak, tehát csak a mérsékeltebb kauczió alá esnek. Ellenben a javaslat 18. §-ának 2. pontja akként szabályozza ezt a kérdést, hogy a magasabb kauczió alá esnek azok a lapok, amelyek hetenként ötször jelennek meg, vagyis a naponként való megjelenésből lealkuszik egyet, azután még egyet, úgyhogy csak a hetenként négyszer megjelenő lapok lesznek azok, amelyek a kisebb kauczió letételére kötelezvék. A biztosíték kérdésével összefüggő egyéb kérdésekkel az idő rövidsége miatt nem kívánok 47*