Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-483
4ö3. országos ülés 1913 november 29-én, szombaton. 359 fokozatban közelitend az emberiség a tökéletesedés czéljához.« Egy másik helyen ezt mondja (olvassa): »En is a tökéletesülésnek vagyok szószólója, előttem is szent az ember méltósága, mert magam is ember vagyok. Én is az emberek által nyert minden diadaloknak elébe teszem a sajtószabadságnak az emberiség jogait bizonyosan kivivő állását.« És most egy másik politikai iróra kell áttérnem, aki talán a magyar politikai irodalomnak legnagyobb gondolkozója és amellett mélyen érző vallásos kedély is volt, báró Eötvös Józsefre, aki ugyancsak a Kelet Népe és a Pesti Hirlap czimű művében foglalkozik a sajtóval és a zsurnalisztika kérdéséről a következő kijelentéseket teszi (olvassa): »A zsurnalisztika az, mely a műveltség megszerzését mindenkinek lehetségessé teszi, mely a nagy, egykor egyesek birtokában heverő kincseket, hogy úgy mondjam, aprópénzre felváltva ezerek között kiosztja, mely szüntelen változó napjainkban, szüntelen változó formában nyújtja tanácsait, minden nap történetével meghozva oktatását. A zsurnalisztika tanácsadója, barátja a népnek, mintegy közbenjáróként állva a nép s kormányzói között, mely mindkettőnek véleményeit képviseli és melyben a kormányzó népének véleményeit, ez a kormány tettének magyarázatát keresi.« Szól azután egy másik kérdésről, amely szintén nagyon aktuális és azt hiszem, a szőnyegen fekvő javaslat keletkezésében is jelentékeny szerepet játszott. Ez pedig a visszaélésekről és a visszaélések üldözéséről szól. (Olvassa) : A hirlapok — kérdezi — elhallgassanak minden visszaéléseket ? Mintha az igazságos panasz, mely itt-ott egyes tisztviselők ellen létezik, nem terjedne sajtó nélkül is, — ugyanaz a gondolatmenet, melyet előbb Hume munkájából voltam bátor felolvasni — vagy mendemonda által közölt hir nem nagynlna százszorta nagyobb mértékben, mint azt a leghazugabb lap tenni merészelné s igy nagyítva a nép között nem szülné épen azon rossz következéseket. Nézetem szerint nincs, mi a felsőbbségek tekintetét inkább csonkítaná, mintha ellenük szólni egyáltalában tilos. (TJgy van! TJgy van! balfélol.) Ilyen esetekben csak mert elöljáróit váddal illetni nem szabad, a nép felteszi, hogy méltó oka volna ezt tennie és suttogva egymás között igazságtalanabb, mintha a nyilvánosság tág mezejére kilépni kénytelenittetnek. Nem a hiányoknak nyilvános rostálása, maguk a hiányok csonkítják a felsőbbségek tekintetét (TJgy van! TJgy van! balfélol.) s a nyilvánosság, mely az egyes tisztviselőt vagy hatóságot minden lehető javításnak eszközlésére bírta, épen ezáltal alajjoka is azon határtalan tiszteletnek, melylyel a törvény végrehajtóit épen a legszabadabb sajtóval biró országban körülvéve látjuk«. Még egy általános elvi kijelentés, ugyancsak a visszaélésekkel kapcsolatban; most már nem a sajtó által üldözött, hanem a sajtóban mutatkozó visszaélésekkel szemben azt mondja (olvassa) : »Hogy ott, hol sajtószabadság létezett, visszaélések történtek s történendenek mindig, az kétségen felül áll, s aki a sajtószabadságot azon feltételhez köti, hogy azzal semmi természetesen a törvény szigorítása alá eső visszaélések ne történhessenek, az a szabadsajtó elleni stb«. Attól tartok, hogy txílságosan veszem igénybe szíves figyelmüket, (Halljuk! Halljuk! balfélol.) de már kevés van hátra, és azt hiszem, hogy az a kevés méltó arra, hogy meghallgattassák. Szemere Bertalan, az 1848: XVIII. t.-cz. szerzője, 1847-ben, tehát egy esztendővel ennek a törvénynek megalkotása előtt a követjelentési beszédében igy nyilatkozik. (Olvassa) : »A törvényhozás soha meg nem érhetik, sem nagyokat nem mivelhet mindaddig, míg szabad követek nem lesznek s míg ezek felett a szabad sajtó intve, tanítva, bírálva és ha kell, sújtva szigorúan nem ellenőrködik. (Ugy van! Ügy van! bálfelöl.) Ezt ki kell vívnunk, ezt ki fogjuk vivni, ha nem akkor pihenünk meg, midőn kifáradtunk, hanem midőn győztünk.« Et nunc venio ad fortissimum. Kossuth Lajos a sajtóról több rendbeli hírlapi czikkében a következő nézeteket nyilvánította (olvassa) : »Jövendőre nézve pedig merjük mondani, hogy szabad sajtó nélkül Magyarhon békés utoni kifejlése vagy épen lehetetlen, vagy csak tömérdek időpazarlás s fájdalmas vajúdások után lehető.« Egy másik helyen szintén a visszaélésekről szól és azt mondja (olvassa) : »Az időszaki sajtó hivatásában egyik legüdvösb rész az örökös éber figyelem mindenre, mi a polgári közélet s nyilvános erkölcs körében történik. Mi tehát azt gondoljuk, hogy, ha az időszaki sajtó a visszaéléseket, kihágásokat, törvénytelenségeket és törvényes kötelességek elmulasztását napfényre hozni megszűnnék vagy megszüntetnék : szárnyának legjobb tollát, hatásának legüdvösb részét veszítené; kivált, miután vannak vétkek, miket másképen büntetni és vannak emberek, kikhez másképen férni nem lehet. Minden visszaélésnél a közlőt megnevezni annyit tenne, mint a becsületes akaratú felfedezők kétharmadrészét vagy örökös hallgatásra kárhoztatni, vagy üldözésnek tenni ki.« Ezzel kapcsolatban felajánlja a Pesti Hírlapot, hogy »minden bizonyos visszaélések ellen minden felelősségnek magunkra vállalása által« — tehát nem rettegett a felelősségtől — »fellépni, amennyire tőlünk függ, soha el nem mulasztjuk.« Végül még meg kell emlékeznem Kossuth Lajosnak egy későbbi nyilatkozatáról, amelyet Kenedi igen tisztelt képviselőtársam volt szives a vita első napjaiban megemlíteni s amely egy meglehetősen elkeseredett kirohanást tartalmaz a sajtó visszaéléseivel szemben. Ez az. 1849 már-