Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-483
í83. országos ülés 1913 november 29-én, szombaton. 347 lyegzett rendszerére és arra azt mondja Tisza István, hogy nincs más tatalom, mint ami Istentől van ; akkor én mint kathoükus ember erre azt mondom, hogy ez frivol játék az Isten nevével, (Taps a baloldalon.) frivol játék a legszentebb érdekekkel, mert ez a hatalom nem az Istentől van, hanem a Magyar Banktól. (Élénk tetszés és taps a baloldalon.) Az uj törvényjavaslattal ugy fog járni a minister ur, kinek nagyon j ól ismerem tudományos munkásságát és akinek tudományos működése iránt mindenkor változatlan tisztelettel leszek, hogy meg fog szűnni az ő tudós nimbusza és ugy fog járni, mint Lóth felesége, ki visszanézett és tudósból sóbálványnyá vált. (Derültség balfelől.) Polónyi Géza: Nagyon jó! (Elnök csenget.) Huszár Károly (sárvári): A sóról van szó, igazságügyminister ur. A só minden szerves anyagot megóv a romlástól s én szeretném már, ha a konzervatív érdekek szempontjából az igazság őrének a helyéről egy bátor, férfias, lelkiismeretes szót hallanék, ha a minister ur nem dugná a fejét struocz módjára a homokba, (Felkiáltások balfelől : Sóba !) amikor erkölcsről, az ország becsületéről, hírnevéről van szó, hanem kimondaná azt a szót, melyet az igazság őrétől vár az egész ország. Higyje el, minister ur, hogy egyetlenegy ilyen szóval, mely benne kell hogy legyen az ön lelkiismeretében és benne is van az ön lelkében, nagyobb szolgálatot tett volna a nemzetnek, mint ezzel az egész törvényjavaslattal. Farkas Zoltán: Es ezzel a szóval Huszár Károly jóindulatát is megnyerné. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Huszár Károly (sárvári) : Ez a fegyver, melylyel önök pártjuknak szolgálatában ellenünk és a fölfelé törekvő néposztályok, az érvényesülni akaró nemzet ellen törnek, visszafelé fog elsülni és az önök egész uralmát el fogja pusztítani. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) A politikai sajtószabadság nagyon sokszor kellemetlen az uralkodó pártoknak, de ha ezt a kellemetlenséget el nem tűrik az uralmon lévő hatalmasok és nem tűri az uralmon lévő párt, akkor ugy járnak, mint akik zivatarban az eső elől menekülve magas fák alá állnak, mert épen ott fog beléjük ütni a mennykő leghamarább. (Mozgás jobbfelől.) A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? Gr. Draskovich János jegyző: Preszly Elemér ! (Felkiáltások balfelől: Kérünk szünetet I) Preszly Elemér: T. képviselőház ! Amidőn a sajtóról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál felszólalok, teszem ezt azért, hogy kötelességet teljesítek. Kötelességet akarok teljesíteni, mert meggyőződésem az, hogy ez a törvényjavaslat határozottan káros a sajtó szabadságára. Es amikor a kötelességteljesitésről beszélek, készséggel emelem, ki a t. igazságügyminister urnak példás kötelességteljesitését, aki itt, a sajtójavaslat tárgyalása során már több ízben felszólalt, reflektált az észrevételekre és állandóan jelen van a tárgyalásokon. Ellenben szemrehányást kell tennem a minister ur háta mögött ülő pártnak, mert egy ilyen fontos javaslat tárgyalásánál, amikor önök folytonosan a kontradiktórius vitának szükségét hangoztatják, szükség volna arra, hogy az önök oldaláról is halljuk azokat az argumentumokat, amelyek önöket ennek a javaslatnak támogatására késztetik. Kún Béla: ök csak szavazni akarnak! Preszly Elemér: Eddig ugyanis, pedig a vita meglehetősen előrehaladt már, az önök részéről elkényeztetve nem vagyunk, hiszen mindössze két-három szónok beszélt a túloldalról és igazán ezek a tisztelt szónok urak. . . Posgay Miklós: Csak a műtrágyáról vitatkoztak ! Preszly Elemér: ... csak egy-egy szakkérdést kerestek ki maguknak a javaslatból és ezzel foglalkoztak. A t. igazságügyminister ur legutóbbi beszédében annyira előtérbe tolta, hogy ugy mondjam, annyira beledobta a vitába saját egyéniségét és egyéniségének legbensőbb titkait is, hogy amikor ennek a beszédnek tartalmával akarok foglalkozni, kényszerítve vagyok arra, hogy ezekre az egyéni momentumokra is kiterjeszkedjem. Én nem voltam a t. igazságügyminister ur tanítványa, én még Eayer Lászlótól tanultam a büntetőjogot. Tőle tanultam azt a humánus, azt a liberális szellemet, amely a büntetőjogban nem a repressziót, nem a prevencziót akarta hirdetni és érvényesíteni, hanem amely a büntetést és a büntetési módszereket javításnak kívánta tekinteni és ugy akarta az igazságszolgáltatás egész szervezetét, magukat a végrehajtó intézeteket is, átreformálni. Amikor a t. minister ur az ő katedráját az egyetemen elfoglalta, ugyanezt a ^humanizmust hirdette a büntetőjogban. És őszintén megvallva, amikor az igazságügyininisteri székbe került, mindnyájan azt vártuk tőle, azt hittük és reméltük, hogy most egy korszak fog következni, amely a Csemegi-kódexnek kétségtelen szigorúságait enyhíteni iparkodik, törvényjavaslatokkal fog előállani, amelyek a Csemegi-kódexnek már-már elavult, különösen pedig a közjogi bűncselekményeknél elavult rendelkezéseit hatályon kívül iparkodik helyezni. Ebben a reményünkben azonban nagyon megcsalódtunk, mert nemhogy ezeket a humanisztikus, nemhogy ezeket az enyhítő törvényjavaslatokat nem kapjuk a t. igazságügyminister úrtól, hanem ellenkezőleg kapunk tőle különösen közjogi bűncselekményekre vonatkozó törvényjavaslatokat, amelyek arra vannak hivatva, hogy szigorítsák a büntetéseket s hogy a javaslat törvénynyé válása után megteljenek a börtönök és a fogházak. (Igás! Ügy van! a balés a ssélsöbaloldalon.) 44*
