Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-483
348 483. országos ülés Í913 november 29-én, szombaton. Mikor ezen átváltozásnak lelki rugóit keresem, megvallom őszintén, nem tételezem fel a t. igazságügyminister úrról, hogy ő ezt azért teszi, mert olyan görcsösen ragaszkodnék az igazságügyministeri székhez, hiszen egy tudós ember sokkal jobban érzi magát könyvei között, mert ez az ő élete, ez az ő levegője ; hanem abban a végtelen nagy szerénységben találom meg motívumát ezen lelki, átváltozásnak, melyet az igen t. minister ur legutóbbi beszédében a ház előtt tanúsított, s melylyel igazán valamennyiünket teljesen lefegyverzett. De amilyen tiszteletreméltó a szerénység egy tudós ember részéről, ép olyan taktikai hiba egy minister részéről és én ennek a szerénységnek tulaj donitom azt. hogy a t. igazságügyminister ur a kabinetben bizonyos inferioris helyzetbe kerül, (Ellenmondás jobbfelől.) daczára annak, hogy az ő múltja és tudománya révén sokkal magasabb poziczióra volna hivatva. Inferioris helyzetbe került, bizonyos szuggesz'.ió alá jutott, hipnotizálva van és üy körülmények közt jön ide törvényjavaslatokkal, amelyek lelkétől és érzésétől távol állanak. Ez lehet csak rugója annak, hogy a t. igazságügyminister ur mintegy szigorú bácsi jelentkezik, aki meg akar javítani mindenkit, (Derültség.) reformálni akarja a sajtót, az esküdtszéket, hoz törvényt a királyság védelmére, a hatóságok oltalmára, szóval hoz mindig ujabb és ujabb törvényjavaslatokat, melyekkel ujabb és ujabb bűncselekményeket statuál. A tisztelt igazságügyminister ur beszédében hivatkozott arra, hogy ezen javaslatnak czélja a sajtó hangját megjavítani. Mikor a tisztelt minister ur angol példákra hivatkozott és azon reményének adott kifejezést, hogy ebben az országban angol fentlemanok járjanak, kik megbecsüljék, tiszteljék egymást, akkor azt tanácsolom, méltóztassék elsősorban körülnézni a munkapárti sajtó körében ... . Fernbach Károly: A vidéki sajtó körében ! Preszly Elemér: . . . nemcsak a fővárosi, de a vidéki sajtó körében is és talál a tisztelt igazságügyminister ur olyan orgánumokat, amelyekről pedig tudjuk, hogy a kormány által szubvenczionálva vannak (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és mely orgánumok hangja minden kritikán alul van. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az ellenzéki sajtó részéről ezt a szemérmetlen, meg nem engedett hangot már csak azért sem találjuk meg sohasem, (Ellenmondás jobbfelől.) mert ezen ellenzéki orgánumok feje felett pallósként lebeg a kolportázs megvonása, a kitiltás lehetősége, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) ami arra készteti az ellenzéki orgánumokat, hogy a hangban bizonyos tartózkodást tanúsítsanak. Amikor az angol gentleman-ekről méltóztatik beszélni, arra is vagyok bátor figyelmeztetni a t. igazságügyminister urat. hogy ép a napokban tapasztaltuk, hogy a mi tiszteletreméltó vezérünkkel, gróf Károlyi Mihályival szemben (Elénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) a t, ministerelnök ur olyan hangot engedett meg magának, amely — enyhén szólva — legalább is nem lett volna való az angol képviselőházba, az angol parlamentbe, (ügy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha már az angol példánál vagyunk, méltóztassanak megengedni, hogy én is hivatkozhassam arra az angol példára, hogy az angol parlament szuverenitása felfelé teljesen korlátlan. Megegyeznek abban az összes angol közjogászok, hogy az angol királynak vétó-joga elévülés folytán elenyészett és nemcsak az előzetes szentesitési jogot nem ismeri az angol alkotmány, hanem a vétót sem. Amikor azután felvetik azt a kérdést, hogy tehát az angol parlament ezek szerint egy minden tekintetben korlátlan, egy jogaiban semmi által nem korlátozott testület, akkor megfelelnek rá, hogy igenis ennek az angol parlamentnek is vannak korlátai, de nem felfelé, hanem önérzetes néphez méltóan lefelé az angol néppel szemben. (így van ! a szélsőbaloldalon.) Vannak jogok és törvények az angol alkotmányban, amelyekhez még az angol parlament sem nyúlhat és ezek közé tartoznak a sajtószabadságnak, a gyülekezési jognak, szóval a népjogoknak, az angol alkotmány integráns részeinek törvényei, önök pedig, az a párt, amely keletkezésében nagyon szerényen jött a fórumra, mert hiszen jóformán programmot sem adott, amely pártnak keletkezéséhez bizonyos eredendő bűnök is tapadnak, mint ahogy azt bíróilag is megállapították, amely párt elkövette az erőszakot, keresztülgázolt házszabályokon, nem kérdezte meg a nemzetet, hogy az szankczionálja-e .... (ügy van I ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Farkas Zoltán : Megkérdezte a ház többségét. Preszly Elemér : . . . pedig preczedens volt rá 1905-ben, hogy a nemzet az erőszakot nem szentesíti, ez a párt, ez a kormány mégis ethikai erőt és bátorságot érez arra, hogy egy egészen uj magyar alkotmányt teremtsen nekünk, hogy megnyirbálja jogainkat, kezdje a parlamenten, folytassa a sajtón, az esküdtszéken és minden egyes közintézményünkön, amelyhez bizonyos szabadság tapad és fűződik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azzal indokolja a t. igazságügyminister ur, hogy tulajdonképen a nagy szabadság szabadossággá fajult. Engedelmet kérek, mi nem akarunk szabadosságot, mi is azt akarjuk, hogy ebben az országban rend és nyugalom legyen, hogy ebben az országban fejlődjék, haladjon a műveltség és a kultúra. De amikor ezt akarjuk, akkor azt kérjük önöktől, hogy a választásokon pedig ne terjeszszék az erkölcstelenséget. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) B. Manndorff Géza : Tartsák meg a programmot, amit adtak. Preszly Elemér : Amikor azt látjuk, hogy egyegy választás alkalmával, még megyebizottsági választásnál is, megbocsátanak még a bűnösnek is, elengedik a büntetéseket és fegyelmileg sújtott embereket helyeznek vissza hivatalukba . . ,
