Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-483
340 //#.?. országos ülés 1913 i vagy időszaki sajtóban, statáriumot kell csinálni. Hozhat nekem a minister ur oly szigorú törvényt és oly szigorú büntetést, aminőt akar, én a legnagyobb készséggel bármikor elfogadom. (Helyeslés és tapsok a jobb- és a baloldalon.) Hallottam tanítóktól, hogy jöttek az iskolába gyermekek és a »Fidibusz«-ba volt bekötve a katekizmusuk ! Látom, hogy gimnazista-gyermekek várják az utczasarkon a rikkancsokat, akik olcsó lapok képében erkölcstelenséget és perverzitást terjesztenek. A villamoson fejletlen, Ítélettel nem biró, erkölcsileg még meg nem állapodott lelkekben hintik el a mételyt. Ez ellen mindenféle törvényhozási intézkedés jó és égető szükség is van arra. (Ugy van!) Ezek a sajtótermékek csúffá teszik magát a nyomtatásnak nagy kulturhistóriai jelentőségét, gyalázatot hoznak az egész irodalomra, ezek nemcsak erkölcsileg rontják meg a nemzedékeket, hanem fizikailag is, sőt a legtöbb esetben okozói a kora züllésnek ; ezek a nyomtatványok, ezek olvasása és terjesztése okozza a tömeges erkölcsi bukást. Ez a pornografikus sajtó utat és módot talál, hogy elférkőzzék mindenhüvé, mint a levegő. Az utczán ott röpköd körülöttünk, mint az utcza pora és megmételyezi egész társadalmunkat, megmételyezi annak hangját, erkölcsi felfogását, gondolkozását. Ha valamely téren lehet szó arról, hogy a tiszta erkölcs fundamentuma a nemzetek életének, ugy azt e téren lehet mondani, és nemcsak hálás vagyok azért, de kérve kérem a minister urat, hogy e téren ne ismerjen kegyelmet, mert a pornográfia ellen minden szabad. (Helyeslés.) Mint újságíró nagy örömmel fogadom azt is, hogy a hirdetések megrostálása tekintetében törvényhozási intézkedésre szánta el magát a kormány. Higyje el a minister ur. hogy azok az újságírók, kiket nemes ideálok vezetnek, sokszor sirva látják a redakczióban, hogy az általuk is irott lapnak utolsó oldalai, ahelyett, hogy az emberi gondolatnak kincsesházai, szellemi raktárai lennének, sokszor a leánykereskedésnek kirakatai. A nemi életnek lej)lezetlen feltárása, a legerkölcstelenebb kihágásra való nyilvános felhívás, sőt nagyon gyakran a legundokabb perverzitásnak szellőztetése és ilyenekre pénzért való felhívás és kinálkozás legelőkelőbb sajtóorgánumaink utolsó oldalán is helyet talál. Nem akarom valamennyit felsorolni, nem pártérdekből teszem, de tudom, hogy van egy sajtóorgánum, mely ez ellen évtizedeken át küzdött és meg vagyok győződve, hogy kiadója és szerkesztője ma is küzd ellene elvileg és még ilyen előkelő lapban, mint a Budapesti Hírlapban is előfordul, hogy magzatelhajtásra vonatkozó hirdetések foglaltatnak benne. Gueth Gyula: Tessék a Pesti Hírlapról beszélni. (Zaj a bah'dalon.) Huszár Károly (sárvári) : Ott is van ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! Gál Sándor: Tessék felállni és beszédet mondani ! vetnber 29-én, szombaton. Preszly Elemér: Ilyesmit ne a mentelmi jogvédelme alatt mondjon. (Zaj a baloldalon.) Elnök : Gueth Gyula és Gál Sándor képviselő urakat kérem, ne zavarják párbeszédeikkel a szónokot. Huszár Károly (sárvári) : Ebben a kérdésben én elvi alapon állok és elvi álláspontom nem ellenzéki szereplésemmel kezdődik, se a törvényjavaslat benyújtásával, hanem a gyűlések százain, a nép ezrei előtt emeltem fel ellene szavamat egy évtized óta, tekintet nélkül arra, hogy a túlsó oldalnak szócsöveiben, vagy az ellenzéki lapoknak hasábjain fogialtatott-e az erkölcstelen közlemény. Látjuk naj)ról-napra, hogy úgynevezett magyar uri családok asztalán helyet találhatnak laj)ok, melyeknek utolsó oldalain asszonyok kínálják magukat, testüket jaénzért és asszonyokat keresnek pénzért. Nem tudom, hogy mekkora lehet egy olyan uri családnak az erkölcsi érzéke, mely az ilyen lapokat szalonjának asztalára leteszi, de tudom, hogy ha egy közönséges parasztember leáiryának és feleségének nem nyomtatás utján, hanem élőszóval mondanák el azt, amit mindennap bevisznek az apróhirdetések az uri családokhoz, akko;- vasvillát fogna és kikergetné az illetőt. (Igaz ! Ugy van !) Hogy a sajtót minden tisztességes újságírónak nagy örömére ettől a piszoktól és szennytől, mely nem az újságíróknak, hanem csak nagyon könnyű lelkiismeretű kiadóknak az érdeke, megóvjuk, mindnyájunknak közös érdeke. (Helyeslés.) Azok a lapok, melyek az erkölcstelenséget valósággal mértani haladvány szerint, sőt még ennél is nagyobb mértékben terjesztik, megérdemlik, hogy e tekintetben a lehető legnagyobb kegyetlenséggel járjunk el ellenük. De az előttünk fekvő javaslat e kérdésben nem nyújt eleget, viszont a politikai sajtó politikai agitácziójának szabadságát nemcsak, hogy nem biztosítja, hanem arra a lehető legnagyobb béklyókat rakja. En tudok róla, hogy parasztembereket százszámra csuktak be közigazgatási tisztviselők, mert néppárti lapokat találtak náluk ; egyedül azért, mert néhány mutatványszámban megküldött lapot fedeztek fel náluk, becsuktak különböző vidékeken százszámra embereket. Tudok róla, hogy megbüntettek közigazgatási utón szegény földmives embereket, mert a néppártnak, tehát egy politikai pártnak programmját találták meg a házukban. Olyan országban tehát, ahol a közigazgatási tisztviselők a perifériákon párthatalmi szempontból ilyen visszaélésekre kaphatók, igazán szükség van a sajtószabadság biztosítására. (Ugy van! a baloldalon.) De én tudok arról is, — és mint a katholikus világnézet alapján álló ember ezért vagyok a sajtószabadság híve — hogy Portugáliában a kormány rendeletére tömegesen betiltották a katholikus lapokat és így lehetetlenné tették, hogy egy világnézet a maga vélem ínyét sajtóban és irodalomban szabadon kifejezhesse.
