Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

november 29-én, szombaton. 341 483. országos ülés 1913 i Nekünk, legyünk akármiféle politikai meggyőződésen, legyünk akár reakezionáriusok, mint gróf Tisza István, (Derültség jobbról.) legyünk akár szabadelvűek, mint a ház ezen oldalán ülő férfiak, akik egész életüket a szabadelvű eszme szolgálatában töltötték el, legyünk akár a keresztényszocziális felfogáson, mint magam is, — abban a kérdésben egyet kell értenünk, bogy az eszmék harczában a sajtó szabadságára mindnyájunknak szüksége van. (Helyeslés.) Egy nemzet életének csak akkor van értéke, ha szabadsága van, mert a szabadság nélkül való élet nem élet. Az erény értékét is épen a szabad akarat teszi és az eszmék harczában a jobbnak győzelmét is csak a szabadság biztosithatja. (Helyeslés balról.) Próbáltak már különböző államok és kormányok megrendszabályozni sajtót és politikai agitácziót. Sohasem sikerült nekik. Nem sikerült még a szocziáldemokrácziával szemben sem. mert Németország kivételes törvényeinek hatása alatt nem megkétszereződött, hanem megtízszereződött a szocziálisták tábora, ügy vagyunk ezzel, hogy mennél jobban akarják földhöz vágni a sajtót, az, mint a gummilabda, annál magasabbra ugrik. Senkinek sem jutott még eszébe a villámot és a tüzet megrendszabályozni azért, mert már házat is gyújtott fel. Senkisem akarja a vizet eltörölni azért, mert árviz is volt a világon. Nem lehet a sajtót megszüntetni, mert a sajtó működésére a egész nemzetnek, minden társadalmi osztálynak, a közhatalomnak, a tudománynak, az iparnak, a kereskedelemnek, a mezőgazdaságnak, magának a törvénykezésnek és az egész kultúrának feltétlenül szüksége van. (Helyeslés balról.) Egészséges állami élet, egészséges nemzeti élet és egészséges társadalom, amely a morálnak uralmára van felépítve, amelyben a morális elvek a fő vezérmotivumok. megbír nagy sajtószabadságot is, gyenge társadalmak, gyenge kormányok, bűnös pártok és beteg parlamentek félnek csak a sajtó szabadságától. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kún Béía : A panamázók ! Huszár Károly (sárvári) : Nagyon csalódnak azok, akik azt hiszik, hogy hatalmukat örökkétartóvá tehetik, ha néhány lapot kitiltanak a pályaudvarokról, ha elvonják tőlük néhány napra, hétre, vagy állandóan a kolportázst. A szellemi fejlődést, a társadalmi evoluezió útjait ilyen trükkökkel feltartóztatni nem lehet. (Igaz ! Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ugy tesz ez a kormány, mint az egyszeri bolond sváb, aki Donau-Eschingennél tenyerével eltakarta a Duna forrását, s azt mondta : hogy fognak pukkadni a magyarok Pesten, ha egyszer csak a Duna nem érkezik meg hozzájuk ! A munkapárt is azt hiszi, hogy ezen törvényjavaslattal megszünteti, magával szemben a kritikát. Nem veszi észre már most, hogy a javaslat tárgyalásának hatása alatt, a sajtónak tenorja élesebb, hangja bátrabb és kíméletlenebb lett. Önöknek, munkapárti képviselőknek a sajtószabadság iránti rokonszenve csak odáig terjed, hogy a sajtó oltárára ezüst czigarettatárczákat szoktak áldozni. Mikor arra van szükség, hogy a sajtóról, mint közintézményről, mint az alkotmány leglényegesebb kiegészítő részéről törvényhozási utón intézkedjenek, elfelejtik mindazt, amivel még önök is a saját sajtójuknak tartoznak. A sajtó soha meg nem hálálható szolgálatot tett az emberiségnek. Nincs talán a modern társadalmi életben egyetlen olyan tényező sem, amelynek az emberiség annyit köszönhetne, mint a sajtónak. A tudományt a sajtó népszerűsítette. Ha összehasonlítjuk a mostani évtizedeknek szellemi fejlődését és annak tempóját a letűnt századokkal, látjuk, hogy az emberiség szellemi haladása, tökéletesedésének tempója meggyorsult. A sajtó mozdítja elő a szocziális organizálódást. Gazdasági rendszerünkben a legnagyobb hiba az volt, hogy a különböző társadalmi rétegek egy káoszban voltak és nem volt ott elrendezkedés. A szabadság eszméi felbontották a középkori társadalmi rétegek elhelyezőclését, a czélirendszert — nem kívánom vissza ezt az időt, nem kívánhatja vissza senki — de a modern társadalomnak gazdasági berendezkedésére, egymás mellett való békés elhelyeződésére szükség van a sajtóra és ezen szocziális organizálódás terén a sajtó teljesiti a maga hivatását és nélkülözhetetlen eszköze annak a proczesszusnak, mely az emberiség haladásának útját egyengeti. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Óriási szükség van egy szabad sajtóra, egy jó sajtóra oly elmaradt országban, mint amilyen a mi országunk, (Igaz ! Ugy van ! baljelöl.) hol az elemi iskolában megtanítják a 9 éves parasztgyereket arra, mi az alán}', mi az állítmány, mi a kör-, mi az összetett mondat, de nem tanítják meg sok minden olyan dologra, amit állampolgári és társadalmi boldogulása czéljából megtanulhatott volna egy olyan államban, ahol százezrek nélkülözik az iskola nevelő hatását. Itt szükség van arra, hogy az iskola elmaradt nevelését pótolja a sajtó. Megtörtént nem is olyan régen egy eset, melyet csak azért ékelek beszédembe, mert soha jobban dokumentálva ez ország szegény né' pének elhagyatottságát és elmaradottságát még nem láttam. Egy válóper indult meg, — itt talán bekapcsolhatom beszédemet Krolopp t. képviselőtársam beszédébe, mert ő is a műtrágyáról beszélt, itt is arról lesz szó —• válópört indított meg egy egyszerű dunántúli menyecske, mert az ura 12 forint ára műtrágyát rendelt, mondván, hogy olyan emberrel, aki ilyen könnyelműséget követ el, nem akar együtt élni. (Derültség balfelől.) Olyan országban, ahol ilyen dolgok megtörténnek és ahol ennél még sokkal különbeket tudnak produkálni, ahol, mint mindnyájan tudjuk, az ország kultúra tekintetében nagyon is tarka és egyenlőtlen viszonyokat tüntet fel, szükség van arra, hogy a sajtó a maga nagy népoktató, népnevelő hivatását minél szabadabban