Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-483

Í83. országos ülés 1913 november 29-én, szombaton. 339 ministerelnöknek, aki Körmöczbányán tartott beszédében az általános, egyenlő és titkos választójogot követelte. Sztranyavszky Sándor: Én az általános választói jognak sohasem tapsoltam ! Kún Béla: Kormányozható hazafias meggyőződés ! Huszár Károly (sárvári) : A képviselő ur csak azért nem tapsolt, mert tudtommal nem volt ott. De folytatom beszédemet. Nekünk hivatalos ujságiróknak fáj legjobban, higyje el a t. ház, az, hogy vannak olyan sajtóorgánumok, amelyeket mi nem is sorozunk a mi tiszteletreméltó ezéhünkbe, akik visszaélnek a nyomdának, a nyomtatott betűnek hatalmával. Nekünk fáj sokszor legjobban az, hogy egyes zuglapok nem az igazság és az ismeret terjesztésére, nem az emberi érzések nemesítésére, nem a tudatlan nép tanítására, nem az alsóbb néposztályoknak emelésére és a kultúrába való bevitelére fordítják erejüket, hanem hazugság által megölik az igazságba vetett hitet és hizelgésből élnek egyrészt, megszólásból másrészt. Az újságírók között ebben a kérdésben nincsen nézetkülönbség ; csak annak megállapítására szorítkozom, hogy nagyon sokszor épen azok a lapok vétenek ebben a tekintetben, amelyek a kormányhoz legközelebb állanak. (Ugy van! Ugy van! halj dől. Mozgás a jobboldalon.) Én nemcsak erről a rezsimről beszélek, hanem, mint újságíró szemrehányást teszek Magyarországon minden kormánynak és minden közhatalomnak, hogy az ország pénzét, az ország anyagi erejét nagyon sokszor olyan lapoknak bocsátotta rendelkezésére, amelyek a zsurnaliszták szemében méltatlanok a sajtónak nagy és nemes világtörténelmi és kulturhistóriai hivatására. (Ugy van! bal felől.) Látjuk, hogy most is vannak olyan orgánumok, amelyek nem az értékesebb, nívósabb, erősebb és finomultabb modorú lapjai közé tartoznak a sajtónak, hanem épen a legdurvább hangot használják, a legnagyobb lazítást, a legvadabb embervadászatot folytatják a kormány anyagi támogatása mellett az országban. Posgay Miklós : A polizeiwídrigek közé tartoznak. HUSZár Károly (sárvári) : Nem vagyunk a sajtótestületekben egy véleményen olyan kijelentésekkel, amelyek felhangzanak itt is, ott is, anélkül, hogy az egész testület véleményét képviselnék. Ilyen pl. Biró Lajosnak, egyik magyar írónknak következő mondata, amelyet nem győzök eléggé csodálni, mert nem értem, hogyan akadhat magyar író, aki ilyen véleményt mond a sajtóra, amely a valóságnak nem felel meg. De épen azért, mert ellenzem ezt a javaslatot, a sajtónak ilyen irányú beállítása ellen, amint azt Biró Lajos tette, most idézendő nyilatkozatával, felemelem tiltakozó szavamat. Azt mondja Biró Lajos, aki tudtommal szintén nem ellenzéki (olvassa) : »Egy igazán magas nívójú és igazán becsületes újság ha megindulna, a halál bélyege volna az arczán megszületésekor. Az a lap, amely jót tételez fel a közönségről, amelyik az u. n. nivót emelni akarja, az meghalt. A közönségnek nem a józanságára, az okosságára, az ízlésére kell számítani, hanem elfogultságaira, gyűlöleteire és ízléstelenségére.« (Mozgás a baloldalon.) A sajtó hivatásának, munkájának és szerepének ilyen értelemben való felfogása szülte meg önökben és a társadalom egy részében azt a hibás véleményt, amely most mint antizsurnalizmus jelentkezik a törvényhozásban, a minister ur javaslatában, s amely azután olyan represszáliákra ad okot, módot és alkalmat, amelyek a fürdővizzel együtt a gyereket is kiöntik. (Ugy van ! balfelől.) Nekem, mint újságírónak, van kritikám és véleményem a modern sajtóról, ugy, amint az egész Közép-EiiKvpában előállott. Ez a modern sajtó, amely egész Közép-Európában és nemcsak Magyarországon van, nem felel meg az emberiség ideális érdekeinek, ennek a sajtónak még sokat kell fejlődnie és változnia, hogy a maga nemes és nag}?' hivatását be tudja tölteni. Mert nekem meggyőződésem az, hogy az újságnak nem lehet a az hivatása, hogy a bűnöket részletesen leirja nem azért, hogy azokat megakadályozza, nem azért, hogy azokat kiderítse, nem azért — a kriminális dolgokat érteni — hogy ezzel az emberiséget javítsa, hanem azért, hogy a szenzációéhséget kielégítse és ezáltal magának publikumot biztosítson, amelynek ízlése nagyon is kétes érték. Tudom nagyon jól, a sajtó nem arra való, hogy szentek élete legyen benne, de nem szükséges az sem, hogy a gazemberek élethistóriája legyen a sajtó tartalma. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt, hogy a mi sajtónkban legnagyobbrészt nem a népművelő, nem a népnevelő, nem a népek erkölcsi erősítését czélzó czikkek vannak túlsúlyban, hanem a kriminalitás és a bűnök felsorolása, az ennek a kornak a perverzitása és nem a sajtó hibája, hanem az egész társadalomé. Nagy fejlődésen kell átmennie az egész sajtónak és meg vagyok róla győződve, hogy amint a sajtó most nem az, amely száz évvel ezelőtt volt, sem az, amely ötven év előtt volt, ug}

r 10, 20 30, 40, 50 s 100 esztendő múlva meg be fogja látni a sajtó, hogy az emberiség szolgálatában nem az a legfontosabb dolog, hogy a, hétköznapi történelemben előforduló legrongyosabb alakokról, leggazabb típusokról hozzon nagy tudósításokat, amelyek csak arra alkalmasak, hogy mások gyönge lelkét inficziálják, hanem e helyett a sajtó egyedül és kizárólag azt fogja hivatásának tartani, hogy reflektora legyen a tudománynak, őrizője a közszabadságnak, emeltyűje és emelőrudja legyen az elnyomott néposztályoknak, védője, oltalmazó]a legyen mindenkinek, akit igazságtalanul üldöznek és akkor fogja csak teljesíteni a sajtó a maga nemes hivatását. (Ugy van !) Nincs az ellenzéken egyetlen férfi, egyetlen képviselő, aki abban a kérdésben egyet ne értene velünk, hogy a pornográfia ellen, jelentkezzék akár könyvekben, akár lapokban, napilapokban 43*