Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-481

i81. országos ülés 1913 november 27-én, csütörtökön. 295 az ő választásához is valamelyes összeg a sópénzből az ő mandátumára? (Zajos helyeslés a baloldalon.) Sem fogadom el a javaslatot. (Hosszantartó éljenzés és taps a baloldalon. A. szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Az igazságügyminister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház! Csak két egészen rövid ténybeli kijelentésre . . . Zlinszky István: Különösen az utóbbira! (Zaj. Halljiűc! Halljuk! jobbfelöl.) Balogh Jenő igazságügyminister: . . . kérem a t. ház szives türelmét. (Halljuk! jobbfelöl.) Mindenekelőtt konstatálni vagyok bátor, hogy időközben a »Népszavá«-nak azon számait, melyeknek átadásával a t. képviselő ur szives volt figyelmemet bizonyos közleményekre irányítani, megtekintettem és volt szerencsém azokat a ház asztalára letenni. A ház minden tagjának módjában van azokból a tényállásról meggyőződni. En azokból a leírásokból legjobb meggyőződésem szerint megállapíthatom, hogy két egészen különböző tényállásról és két teljesen különálló összejövetelről van sző. (Felkiáltások jobbfelöl: Természetes! Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Pénteken, november 22-én este — írja a Népszavának egy korábbi száma — a budapesti szakmai szervezetek tartottak egy nagygyűlést a sajtójavaslat kártalanítási szakasza ellen, s ezen nagygyűlésről közölt tudósításban vannak a kormány és a javaslat ellen azok a kifakadások, melyekre a t. képviselő ur utalni méltóztatott és melyekről én előzőleg nem tudtam. (Felkiáltások jobbfelöl: Nohát! Zaj a baloldalon.) Ezeket méltóztatik megtalálni a Népszavának 274. számában, Ellenben szombaton, november 23-án délben, amiről a Népszavának egy másik, t i. következő napon megjelent száma ad hírt, megjelent egy harmincztagu küldöttség az én hivatalomban és ezen küldöttség szónokának a beszédje, azután az én válaszom, továbbá az a beszélgetés, mely akkor először köztem és a t. küldöttség tagjai közt, később Vadász Lipót és Szladits Károly urak részvételével tudomásom szerint másfél órán keresztül folyt, itt szintén ismertetve van, összesen három nagy oldalon. Ebben az utóbbi leírásban egyetlen olyan szó vagy hang, mely bármely irányban kifogás alá eshetnék, különösen amely valami kifakadást tartalmazna, abszolúte nincs. Fentartom különben szemben bármely lapnak leírásával, hogy a küldöttségnek magatartása nemcsak a tagoknak nagy intelligencziájáról, hanem teljes önuralmáról és igen kiváló műveltségéről tett tanúságot, és hogy igenis vagyok bátor azt, mint kedves emléket, hosszú időig megőrizni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennélfogva semmi okom nincs kiterjeszkedni arra, hogy miként, folyt le egy olyan korábban, más napon és más helyen tartott gyűlés, amelyen jelen nem voltam és hogy az a tudósítás, amelyet erről a Népszava közöl, mennyire hiteles. Ezt ellenőrizni nem is tudom. (Felkiáltások a jobboldalon: Na, na!) Bakonyi Samu : Ez nagyon fontos dolog ám! (Derültség a baloldalon.) Balogh Jenő igazságügyminister: Ami a t. képviselő urnak legutóbbi kérdését illeti, én egyáltalán nem akarok kitérni az elől, hogy arra nyomban válaszoljak. A t. képviselő urnak bölcsen tudni méltóztatik, hogy a bűnvádi perrendtartás az 1896: XXXIII. t.-cz. 33. §-a értelmében a királyi ügyésznek kötelessége a tudomására jutott hivatalból üldözendő büntetendő cselekmény tárgyában hivatalból vádat emelni és azt képviselni. Tehát a királyi ügyésznek kötelessége. Ha már most ugy állana a dolog, amint a t. képviselő ur ideállítani méltóztatott, hogy az emiitett ügyben a bírósági Ítélet büntetendő cselekmény jelenségeit állajaitotta volna meg, az illetékes királyi ügyészségnek kötelessége lett volna emiatt hivatalból vádat emelni. Abból az egyszerű okból, hogy a királyi ügyészség, amelynek ebben a perben folytatott eljárására abszolúte semmiféle befolyást nem gyakoroltam mást, mint azt, hogy tudomásom volt arról, hogy a főügyészség a felebbezést vissza fogja vonni, s anélkül, hogy ezt az utasítást adtam volna, ezt nem kifogásoltam, mondom, abból az egyszerű tényből, hogy a királyi ügyészség ebben a perben nem emelt vádat, amit a t. képviselő ur szükségesnek talált volna, egyszerűen azt a következtetést kell levonnom, hogy a királyi ügyészség legjobb jogászi meggyőződése szerint jelenségeit sem látta a büntetendő cselekménynek. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. Derültség és zaj a baloldalon.) Elnök: Bikádi Antal képviselő urat rendre utasítom. Szólásra ki következik ? Gr. Draskovich János jegyző: Hegyi Árjmd! Hegyi Árpád: T. ház! . . . (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök: Haller István képviselő urat rendreutasítom. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Miért ? Hol van?) Ráth Endre: Nem testvére a kolozsvári polgármesternek, a kit most megválasztottak! (Derültség a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök: Ráth Endre képviselő urat rendreutasítom. , Hegyi Árpád képviselő urat pedig kérem, méltóztassék beszédét megkezdem. Förster Aurél: Ott mindig járkálnak! Menjenek a helyükre! (Felkiáltások a baloldalon: Helyre! Helyre! Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Rendre! Rendre!) Elnök: Förster Aurél képviselő urat rendreutasítom. Hegyi Árpád: T. képviselőház! Mielőtt a tulajdonképeni tárgygyal részletesen foglalkozni kívánnék, szükségesnek és indokoltnak is talá-