Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-473

hl'3. országos ülés 1913 november 11-én, kedden. 19. oly általánosság, mely jogszabályozásra nem alkalmas. Itt ismét rosszul járt az a kodifikáló osztály — miután azt mondta a minister ur, hogy nem ő javasolta ezeket a hivatalos javításokat — mert azt mondta a kodifikáló osztály hogy segítsünk ezen a dolgon ugy, amint azt a németbirodalmi sajtójog csinálja, hogy ilyen esetben a helyreigazított közlemény terjedelmét meghaladó szövegért a hatósági hirdetésekre megszabott árszabás díjazása érvényes. Ugyebár maga a kodificáló osztály megtalálta a remédiumot a németbirodalmi sajtójogban ? Hát mi állja útját annak, hogy ezt a rendelkezést a javaslatba felvegyük és ezzel egy helyes intézményt iktassunk be jogunkba, viszont a sajtót is megvédjük a zaklatástól? (Helyeslés a baloldalon.) Eeni érthető az a rendelkezés sem, mely, megtiltja, hogy a helyreigazító nyilatkozathoz az időszaki lap ugyanazon számában megjegyzést fiizni nem szabad. Ennek a ráczióját nem értem. Abból méltóztatik kiindulni, hogy a helyreigazitónak a priori igaza van ? Ugy látszik, mert a sajtóeljárás szakaszánál is abból méltóztattak kiindulni, hogy a sajtóeljárás gyorsítása ellen a priori mindig a terheltnek van kifogása. Pedig én mondhatom, a praxisomból sokkal több esetet tudok, ahol a sértet húzza el a sajtóeljárást, nagy hangon sajtópert indított és azután lekunyorálta a szerzőnél vagy a felelős szerkesztőnél, hogy engedje ki abból a sajtóperből, amelyet ő indított ellene. Ilyesmi nagyon gyakran fordult elő, sőt mint ügyvéd kaptam olyan utasítást is, hogy késsem le a bíróságnál a megjelenésről, hogy ilyen módon lehessen az ügyet beszüntetni. Ismét abból méltóztatik tehát kiindulni, hogy a helyreigazitónak a jmori igaza van. Pedig ez a feltételezés általában véve nem jogosult és a lapnak még azt sem biztosítani, hogy ha már közli a helyreigazítást, hát legalább reflektálhasson rá: ennek ráczióját ismét nem tudom megérteni és méltóztassék belátni, ennek amúgy sem lesz valami óriási nagy értéke a nagyközönség előtt, mert a nagyközönségnek az a rektifikáczió az érdeke, amelyet a lap végez és nem az a rektifikáczió, amelyet maga a sértett, mert hisz rektifikáczió nélkül is mindannyian tudjuk, hogy minden megtámadott ember önmagáról a lehető legjobb véleményt fogja mondani. A törvényjavaslat intézkedése most meg is adja mindenkinek a jogot, hogy ezt a jó véleményt önmagáról el is mondja. (Ugy van! a baloldalon.) Elméletben ez ellen kifogást tenni nem lehet, majd a gyakorlat fogja megmutatni, hogy ez mit ér. Annak mindenesetre nincs értelme, hogy az ilyen helyreigazításhoz ne lehessen a lapnak hozzáfűzni a maga megjegyzését. Ezt nem lehet kisajátítási joggá tenni olyan értelemben, hogy amikor valaki valamit helyreigazit, akkor ő legyen ott az ur, annyira, hogy én a saját lapomban szóhoz sem juthatok és még megjegyzést sem tehetek. A hatóságra vonatkozó ez az intézkedés — erre vissza kell térnem —• a lehető legkómikusabb rendelkezés, mert a hatóságnak semmivel sem lehet több jogot biztosítani másnak a vagyonában, másnak a szellemi és anyagi vállalkozásában, mint bármely magánosnak. A hatóság számára szükséges jogot biztosítja a törvény akkor, amikor arra kötelezi a sajtóvállalatot, hogy a szokásos árszabásért a hatóságok szükséges hirdetéseit közölni tartozik. Azonban a hatóságnak megadni azt a jogot, hogy akkor is, amikor eljárása nem támadtatott meg valótlan tényekkel, beleirkálhasson alapomba azt, amit akar: ez, kérdem én, hova vezet ? Hisz Magyarországnak nem tudom én, hány hatósága van! Ez most mind munkatárs lesz és vidéki levelező. (Derültség balfelöl.) Bocsánatot kérek, ez azután nagyon furcsa ajándék a lapok számára. Minthogy ugyanis a helyreigazítást azon a helyen kell közölni, amelyen a czikk megjelent, — ami különben gyakorlatilag keresztülvihetetlen — tehát a vezérczikk helyén ha a vezérczikkre vonatkozik, a tárcza helyén ha a tárczára vonatkozik: ezzel felszabadítjuk Magyarország összes hatóságait arra, hogy ők a lapokban tetszés szerinti helyen, a vezérczikk helyén, a tárcza helyén és bármely rovat helyén elhelyezzék a maguk közleményeit, tehát e szakasz alapján ezentúl a sajtóiroda fogja a vezérczikkeket szerkeszteni, a tárczákat poétikus csendőrőrsvezetők fogják beküldeni, ha megtámadva érzik magukat, a törvényszéki rovatot maguk a bíróságok fogják csinálni. Ráth Endre: Lukács László! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vázsonyi Vilmos: Ilyen képtelen rendelkezést nem lehet törvénybe felvenni. Ezt a jogot a megszámlálhatatlan hatóságok egész sora számára nem lehet biztosítani, itt azt a korlátot kell felállítani, hogy a helyreigazítás joga csak akkor illeti meg a hatóságot, ha a lap valótlan tényeket közöl a hatóság eljárásáról, vagy pedig a való tényeket hamis színben tünteti fel. Ez igazságos és jogos; aki ez ellen kifogást tesz, az azt akarja, hogy a hatóság e joggal ne éljen, hanem ezzel a joggal visszaéljen. (Igás! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Talán méltóztatik rövid szünetet megengedni! Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Beöthy Fái foglalja él.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Vázsonyi Vilmos képviselő urat illeti , a szó. Vázsonyi Vilmos: T. képviselőház! A javaslatnak fénypontja az előadó ur szerint a büntető rendelkezésekről szóló 24. §. A 24. §-ban 3*