Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-473
18 ¥73. országos ülés 1913 november ll-én, kedden. csodálom azt, hogy ilyen erős forradalmi szellemet eddig annyira el tudott rejteni. (Derültség balfelöl.) így nebeziti meg tehát a javaslat a kauczió megszerzését is. De az egész szellemét ennek a javaslatnak és az igazságügyi bizottság működésének irányát és azt, hogy milyen eszmekörhői veszi a maga felfogását a hírlapirodalomról a kodifikáló, amikor nekünk sajtójogot kodifikál, legjobban bizonyítja az igazságügyi bizottságnak következő belejavitása. Az igazságügyi bizottságban, nem tudom ki volt, felvették azt a gondolatot, hogy kérem, ha azt mondjuk, Budapesten 50.000 korona, vidéken 20.000 korona a kauczió, ebből nagy veszedelem lehet, mert Budapesthez közel van Újpest, Kispest, Erzsébetfalva stb,, valamely ármányos hírlapkiadó csak azért, hogy 30.000 K differencziát megtakaríthasson, Újpestre megy, miként kiszöknek oda a pénzhamisítók, vagy Erzsébetfalvára, Kossuthfalvára, amint kiszöknek a zsebtolvajok és Budapestről kitiltott csirkefogók, hát a hírlapoknak ne engedjük meg, hogy ezt az intézkedést kijátszszák és erre a gondos férfiú javaslatára a következőket vették be a sajtójogi javaslatba: A székesfővárosi államrendőrségnek Budapesten kívül eső működési területén ugyanaz a jogszabály érvényes, mint amelyet a bekezdés Budapest területére meg állapit. (Nagy mozgás és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) A zsebtolvajok, pénzhamisítók és csirkefogók szempontjából csinált rendelkezést, hogy a környező falvakat az államrend őrségműködési körébe beolvasztották, azt akarják fruktifikálni a sajtójogban. (Igaz! TJgy van! Taps a bal- és a szélsobaloldalon.) Barabás Béla: Szégyeljék magukat. (Mozgás.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Vázsonyi Vilmos: T. ház! Hogy rátérjek a javaslat további részleteire, ami a helyreigazitási jogot illeti, azt elvből senki sem támadhatja meg. A helyreigazitási jog megalkotása a közvélemény követelése. Nem valami uj dolog, annyira nem uj, hogy az 1848: XVIII. t.-cz. eredeti javaslatában benne volt és a főrendiház azzal az indokolással törölte, hogy ez a sajtó zaklatására vezet és hogy a lapok amúgy is közlik a helyreigazítást. A helyreigazitási jog megvan az európai sajtójogokban majdnem kivétel nélkül és mondhatom, hogy a helyreigazitási jog e régisége és európai múltja nem épen valamely nagy jövővel kecsegteti ezt a jogot, mert épen nem azok élnek vele, akik számára megalkották, hanem inkább azok élnek vele, akik visszaélnek vele. Hogy miért van ez igy, nem tudom, de az bizonyos, hogy aki a külföldi lapokat, a külföldi sajtót figyelemmel kiséri, tudja, hogy a tényleges helyreigazításra vonatkozó jog a gyakorlatban nagyon elfakult, elhalványodott, nem valami jelentékeny dolog. Magának a jognak statuálása azonban helyes, megfelel a magyar közönség óhajának, de ahogyan a javaslat ezt a jogot statuálja, az ismét a sajtó jelentékeny zaklatására vezet és kinyitja a visszaélések tág kapuit. Már az igazságügyi bizottság javított valamit az eredeti javaslaton, mert az eredeti javaslat háromféle esetét ismerte a helyreigazításnak. Az egyik általános birodalma a helyreigazításnak, amely Magyarhon összes nem tudom, mily garmadába rakható összes hatóságait megilleti akkor is, ha megtámadták, akkor is, ha meg nem támadták, akkor is ha igazat írtak róluk, akkor is, ha nem irtak igazat, megilleti őket egyáltalán akkor is, ha nem irtak róluk, mert azt mondja a javaslat, hogy a hatóságokat általában megilleti a helyreigazitási jog azon a jogalapon, hogy ők hatóságok. A második már most, az eredeti javaslat szerint, a második, amely a személyben vagy vagyoni érdekben való támadás, elégséges volt arra, hogy a helyreigazítás joga a megtámadottat megillesse. Most az igazságügyi bizottság által elfogadott javaslat 20. §-a azt mondja, hogy a hatóságot megilleti ma is a korlátlan jog a helyreigazításra. Megilleti akkor is, ha nincs helyreigazítani valója, mert neki jól esik, hogy a lapba beleírjon valamit. Másodsorban megilleti azt, akiről valamely időszaki lap nyíltan vagy burkoltan valótlan tényeket közölt vagy való tényeket hamis színben tüntetett fel. Ez ismét nem precziz. Azért, mert időszaki lap valakiről nyíltan vagy burkoltan valótlan tényeket közölt, annak még nem nyílhat joga helyreigazításra, mert az_ a valótlan tény, egy olyan aprólékosság lehet, mely egészen irreleváns. Mert ugyebár az is valótlan tény, ha valakiről, például primadonnáról, aki szőke, azt irja, hogy barna — ezzel pláne hamis színben is tünteti fel, (Derültség.) de azért e valótlan ténynek helyreigazítására még nincsen ok. A régi szakaszból, mely nagyon helyes kifejezést használ, át kell venni azt, hogy »ha személyi vagy vagyoni érdeket érint«. Mert akinek sem személyi, sem vagyoni érdeke érintve nincs, annak tényleges helyreigazitási joga csak azért, mert az a merőben irreleváns tény valótlan, még igazolva nincs és annak kedvéért ezt az eljárást megindítani nem szükséges. A tényleges helyreigazítás jogát tehát arra kell szorítani, hogy csakis olyan valótlan tény közlése miatt, mely személyi vagy vagyoni érdeket érint, legyen követelhető a helyreigazító nyilatkozat közlése. Már most kimondja itt a javaslat, hogy a szerkesztő nem köteles a helyreigazító [nyilatkozatot közölni, ha terjedelme a helyreigazított közlemény terjedelmét meghaladja. Ez megnyugtatónak látszik, de ismét jön azután egy pianókivétel, mely azt mondja: kivéve, ha a helyreigazításhoz szükséges tényállást csak hosszabb közleményben lehet előadni. Ez egy olyan kivétel, melylyel minden be van véve, ismét egy
