Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-479
Í79. országos ülés 1913 november 25-én, kedden. 209 közgyűlésének kérvénye. Mindkettőnek petituma odairányul, hogy ezen törvényjavaslatot a napirendről levenni szíveskedjék a kormány. (Elénk helyeslés a bal- ;-ésl a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Az összes ügyvédi kamarák mind kérelmezték ezt! Egry Béla: A pécsi ügyvédi kamara meg is indokolja bővebben ezt a kérést s előadja azt, hogy a törvényjavaslat kellőképen előkészítve nincs, hogy a szakközegek s közöttük az ügyvédi kamarák meghallgatva nem lettek. (Igás! JJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Az ügyvédi rendtartásról szóló 1874: XXXIV. t.-cz. 19. §-a, a mely az ügyvédi kamarák hatáskörét tárgyalja, többek közt a következőket mondja (olvassa): »a korszerű reformok életbeléptetése iránti véleményadásra és javaslattételre« terjed ki, t. i. a hatáskörük. Bakonyi Samu: Xeni tartották korszerűnek, azért nem kérdezték meg a kamarákat. Egry Béla: Az ügyvédi rendtartásnak most felolvasott szakaszából önként következik az, hogy minden oly jogalkotást czélzó törvényjavaslatot, amely a képviselőház elé jő, az igazságügyminister ur köteles a szakközegek elé, az ügyvédi kamara elé véleményadás végett terjeszteni és azokat javaslattételre köteles felhívni. (Derültség és ellenmondás a jobboldalon.) Bakonyi Samu: Ez olyan mulatságos? Sághy Gyula: Azok illetékesek! Egry Béla : A ministerelnök ur nevet azon, amit állítok, pedig ennek részben beismerése foglaltatik a t. igazságügyniinister ur felszólalásában is, amikor Vázsonyi t. képviselőtársam beszédjére indíttatva érezte magát mentségként felhozni, hogy igenis ő az ügyvédi kamaráknak és ezek közt a budapesti ügyvédi kamarának hat év előtti memorandumát felhasználta és annak figyelembevételével készítette a törvényjavaslat egyik-másik szakaszát. Azt mondja szószerint az igazságügyniinister ur (olvassa): »Vázsonyi Vilmos t, képviselőtársam kifogás tárgyává tette, hogy az ügyvédi kamarákat ezen javaslatra nézve nem hallgattam meg, ép ugy, amint támadott azért, ós erre majd később leszek bátor visszatérni, hogy az esküdtbirósági eljárás reformjáról szóló tervezetet se küldtem meg a kamaráknak. Bocsánatot kérek, mondja a minister ur, a budapesti ügyvédi kamarának bő módja volt néhány év előtt hivatali elődömhöz tett és ivekre terjedő, a kamarai közlönyben is kinyomatott véleményében mindazokra a kérdésekre nézve állást foglalni, amelyek a sajtójogi kodifikácziő körébe, esnek ós ezekről a maga választmányi ülésén tüzetesen nyilatkozni. Ez a kamarai vélemény itt van előttem és kiemelem, hogy több nagy kérdésben, aminők a helyreigazitási jog stb. stb. mindezen kérdésekben a kamara ugyanazon állásponton áll, mint a javaslat«, — mert ö azokat átvette. KÉrvit. NAPLÓ. 1910—1915. xx. KÖTET. Hát engedelmet kérek, az igazságügyniinister ur maga beismeri e kijelentésében, hogy az ügyvédi kamaráknak a törvény értelmében és szellemében van véleményadási joguk, sőt javaslattételi joguk is van. Az ügyvédi rendtartás felolvasott szakaszának ez intenczióját az igazságügyniinister hivatali elődje követte is, mert kérdések alakjában odafordult a budapesti ügyvédi kamarához és ez, amint a minister ur maga is konstatálta, 10—15 ivre terjedő memorandumban válaszolt. Kenedi Géza t. képviselőtársam is hivatkozik az ügyvédi kamarákra és többek közt ugyanarra a vádra nézve, hogy nem lettek megkérdezve arra a törvényjavaslatra nézve az ügyvédi kamarák azt mondja: »Ami Vázsonyi Vilmos első állítását illeti, ez nagyon szánalomraméítóan van megindokolva, mert hiszen az ország 28 ügyvédi kamarája 'közül én csak három, vagy négy olyan kamarát tudok, ahol határozat formájában megtudták érlelni a demagóg irányzatot, azt pedig világosan konstatálnom kell, hogy az ügyvédi autonómiába, különösen a nagyobb városokban egy bizonyos demagóg-terrorizmus fészkelte be magát, amely fokozatosan lehetetlenné teszi a tisztes, megállapodott és érdemes férfiak érvényesülését*. T. képviselőház! Ha Kenedi Géza t. képviselőtársam nem siet annyira az ő felszólalásával, ha ennek a vitának nem az elején szólal fel mindjárt és nem konstatálja, hogy a 28 ügyvédi kamarából csak 3—4 nyilatkozott a törvényjavaslat ellen, ma már bizonyosan más véleményben volna, mert az ő felszólalása óta már számos ügyvédi kamara irt és nyilatkozott e kérdésben és mindegyik a leghatározottabban állást foglalt e törvényjavaslattal szemben. Ami Kenedi Géza képviselő urnak azt az inszinuáczióját illeti, hogy az ügyvédi kamarákban a demagóg irányzat kapott lábra és a tisztességes elem nem tud érvényesülni; hát én, .aki 28 esztendeje vagyok ügyvéd, működöm a kamaránál és választmányi tagja is vagyok évek hosszú sora óta, a leghatározottabban visszautasítom ezt az inszinuácziót és kijelentem, hogy a kamara választmányi, rendes és rendkívüli közgyűlésébe politikát soha bele nem visz, ott mindenki, aki akar és tud, tehetsége szerint érvényesülhet. A minister ur beismeri, hogy nemcsak az ügyvédi kamarákat nem hallgatta meg, hanem az érdekelt írói szakköröket sem. Xovember 15-iki beszédében azután Vázsonyi Vilmos képviselőtársam j>rovokálására megnevezte azt a nyolc z férfiút, akit véleményadásra és a kodifikálásra felkért. Hogy ez a nyolcz, különben rendkívül tisztelt tudós férfiú minő kodifikátori munkát, vagy tanácsot szolgáltatott a minister urnak, ez kitűnik abból, hogy a minister ur maga volt kénytelen módosítani a bizottságban a javaslatot, mert látta azt az ellenáramlatot. amely a munkapárti bizottságban is lábrakapott. 27
