Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

210 479. országos ülés Í913 november 25-én, kedden. A minister ur beismeri, hogy a publicis­tákat és az érdekelt szakköröket nem hallgatta meg, és kijelenti, hogy nem nevezi meg azokat a publiczistákat, a kiket véleményadásra felkért. Azt hiszem, a minister ur ezzel a nyolczassal nem csinált slágert. ISTem mondom azt, amit Vázsonyi Vilmos t. kéjyriselőtársam mondott, hogyha ezt a két nyolezast kettévágjuk, akkor két nulla lesz belőle, de hogy slágert nem csi­nált vele, annyi bizonyos. Farkas Zoltán: Kis slágert! Egry Béla: Én nem értek annyira a kártyá­hoz, a képviselő ur többet ért hozzá, (Derült­ség a baloldalon.) és ugy látszik tudja, hogy van kis sláger és van nagy sláger. Nekem az a nézetem, hogy ez a javaslat a kormány és az egész rendszer bukását fogja maga után vonni. T. képviselőtársaim erről az oldalról bőven megokolták, hogy miért nincs joga ennek a kor­mánynak erkölcsileg és politikailag ilyen nagy­szabású reformmal a képviselőház elé lépni. Én az általuk előadottakhoz teljes mértékben hozzá­járulok és nem akarván ismétlésekbe bocsát­kozni, azokat nem fogom pertraktálni, hanem egyet hozzáteszek, ez az, hogy azért sem volt joga a kormánynak ezzel a javaslattal a ház elé jönni, mert sem az 1910. évi választások alkal­mával a munkapárti jelölteknek programmbeszé­dében nem volt benne a sajtójog megreformálása, nem volt benne az 1910-ben megalakult kor­mány programmjában sem, de nem volt erről egy szó sem magában a trónbeszédben sem, amelynek szövege a kezemben van. E törvényjavaslat hajánál fogva történt előrántásának magyarázatát megadta tegnap gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is az ő nagyszabású felszólalásában. En kötelességszerü­leg, ép ugy, mint előttem szólott t. képviselő­társam, őszintén és nyíltan kimondom azt, hogy magam is kívánom, és talán nincs közöttünk senki sem, aki ne kívánná a sajtónak, illetőleg a sajtóval való visszaélés utján történő cselek­ményeknek némi megrendszabályozását. Hogy t. képviselőtársaim tisztában legyenek álláspon­tommal, — mert hiszen már felhozták azt is, hogy a sajtó némileg terrorizál bennünket és felhívásokat küldött hozzánk, hogy ezen javas­lattal szemben foglaljunk állást — hogy rész­ben igazoljam állásjxmtomat, leszek bátor rövi­den felolvasni egy részét hat év előtti beszé­demnek, (Halljuk! Halljuk!) amelyet a pécsi országos kiállítás alkalmával megtartott katho­likus nagygyűlés alkalmából mondottam el, amikor az a megtisztelő megbízás ért a nagy­gyűlés rendezősége részéről, hogy a sajtó kér­désével foglalkozzam a nagygyűlésen. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Körülbelül 10—15 ezer ember volt' akkor együtt és én akkor többek között a következő­ket mondottam (Olvassa): A sajtószabadság olyan kincse ennek a nemzetnek, melyet hosszú és nagy küzdelem árán szerzett meg. Ezt meg­őrizni és minden korlátozás ellen megvédeni nemcsak kötelessége, de közös érdeke ennek a nemzetnek, (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) mert a jövőbe senki nem láthat előre közülünk és jöhetnek ismét oly nehéz és súlyos naj>ok a nemzetre, (Felkiáltások balfelöl: Itt vannak!) amikor a hazafias sajtóra igen nagy szüksége lehet ennek a nemzetnek, hogy a közvéleményt felébreszsze, ébrentartsa, nehogy ugy járjunk, mint az 1848 előtti időkben jártunk, amikor eltespedtünk, elernyedtünk, elaludtunk. Amint korlátozzuk és békóba verjük a sajtót, békóba verjük ezzel a nemzetet s annak szabadságát is. De — és itt jön az, amire tulajdonkéjsen alludálni akarok, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) mindjárt meghallja t. képviselőtársam, — ha feltétlen hive vagyok is a korlátlan szabadság­nak s ha ahhoz hozzányúlni elvből nem engedne is, ez nem jelenti egyúttal azt, hogy az erkölcs­telen alapon álló sajtót támogatnám, hogy annak irányával egyetértenék, ellenkezőleg nemcsak belátom, de magam is szükségét érzem annak, hogy az erkölcstelen sajtó üzelmeinek egyszer már véget kell vetni (Felkiáltások jobbfelöl: No!) és hogy a sajtószabadsággal visszaélőkkel szemben a legszigorúbb megtorló intézkedéseket kell ugy törvényhozási, mint társadalmi utón tenni. (Tiltakozások jobbról: Hisz akkor egyet­értenek !) Hajós Ferencz : Nagyon helyes! Egry Béia: Azonban a konklúzió nem az, amit a t. képviselő ur közbeszóláskép, ugy látszik, imputálni akar nekem. Hajós Ferencz: En csak helyeseltem. Egri Béla: Azt mondom azután a végén (Olvassa): »Ezek ellen a sajtószabadsággal visz­szaélő bravók ellen és nem a sajtó ellen kell megindítani a pusztító hadjáratot, ezektől a férgektől kell megtisztítani a tisztességes, a hazafias sajtót, (Felkiáltások jobbfelöl: Azt akar­juk !) nehogy az egészséges fát ők pusztítsák el. Ezek ellen kell eljárni, de ezek miatt nem szabad a sajtószabadságot elkobozni vagy meg­szorítani. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Falcione Árpád: Felszólalás a javaslat mellett! Egry Béla: Téved az igen t. képviselő ur. amikor azt mondja, hogy én ezzel a javaslat mellett szólalok fel, mert ki kell jelentenem azt, hogy ezzel a javaslattal abszolúte nem érthetek egyet és azt még általánosságban sem fogad­hatom el, mert ezt nem tárgyilagosan, higgad­tan, az összes szakkörök meghallgatásával alkot­ták, hanem hatalmi érdekből készítették és nemcsak a tisztességtelen sajtót, a brávókat kívánják sújtani, hanem a tisztességes sajtót is. (Ugy van! balfelöl.) A közeli napokban olvashatták az urak, hogy az Altalános Ovadékbank, mely körülbelül 80 sajtóvállalat számára tett le biztosítékot,

Next

/
Oldalképek
Tartalom