Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-479
208 4/y. országos ülés 1913 janak, hogy életüket meghosszabbítsák, (ügy van! balfelöl.) Es aikkor, amikor még látnak egy-egy helyet, ahol talán valami olyan közszabadságszerü reminiszczenczia még megmaradt, sietnek oda azzal a metszőollóval, hogy levágják azt onnan, hogy ne legyen abból a közszabadsághói többé semmi. (Ugy van! balfélöl.) Ráth Endre: Jó, hogy még udvari tanácsosokat lehet kinevezni! Csermák Ernő: Igazán jellemzi az önök parlamentarizmusát, közszabadsági érzését az a czikk, amelyet hivatalos szaklapjukban, a Magyar Figyelőben olvastam. Csak egy passzus ragadta meg a figyelmemet, Bikádi Antal: Tán Tisza irta? Csermák Ernő: Nem Tisza irta. (Felkiáltások balfelöl: Tán ö sugalmazta?) Azt sem tudom, hogy ő sugalmazta-e, mert finánczszerepekre nem vállalkozom. (Felkiáltások jobbfelöl: Ez is viccz?) De hogy ez ne legyen tovább kétség és vita tárgya, megmondom, hogy ezt a czikket Kun József irta. Kun Józsefnek a magyar parlamentarizmusról irt véleménye mindenesetre érdekelhet valamennyiünket. Azt mondja, hogy nálunk nincs teljes angol értelemben vett parlamentarizmus, de igenis, van a parlamentarizmusnak egy bizonyos kontinentális nuance-a, amelyet magyar jmrlamentárizmusnak nevezünk. (Élénk derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hát, t. képviselőház, mikor a parlamentarizmusra már ilyen nuance-teóriákat kell felállítani, hogy milyen nuanceaink vannak nekünk, akkor ez már nagyon is közel áll ahhoz, hogy talán nekünk már nincs is parlamentarizmusunk. (Ugy van! balfélöl.) Az a nuance, az a magyar miance hasonlit ahhoz, amit egy időben egy hires sebésztanár magyar narkózisnak nevezett. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ráth Endre: G-eró-féle narkózis! (Derültség balfélöl.) Csermák Ernő: Hogy ilyen narkózissal fognak bennünket kezelni, az már előreveti az árnyékát. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Ráérünk! Nyolczórás ülések vannak!) A t. minister ur ugy látszik Madáchot akarja igazolni. Madách azt mondta, hogy ha talán Leó, a pápa, tanár lett volna egy német egyetemen, belőle lett volna a reformátor. A t. minister ur, mikor otthagyta az egyetemi katedrát, elbúcsúzott a jogásztól és kötelességének tartja most azt a politikai irányt képviselni, amely homlokegyenest ellentéte annak a teoretikus igazságnak, amelyet az egyetemen tanított. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És lehet, hogy ha talán valamelyik főkorifeusa a munkapártnak a minister ur szervezetet és működését bírálni fogja, őreá is azt mondja, amit Lukács ministerelnöksége idején mondott, azt hiszem, talán a munkapárt elnöke, hogy »Lukácsot a temperamentuma nem prenovember 25-én, kedden. desztillálja a hosszabb kormányzatra!« (Zajos derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) Lehetséges, hogy már akkor is érezték azt a bizonyos füstöt, amely a kéményseprőt kiszorította a cserépfedélre. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) T. Képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy foglalkozzam az előadó urnak egyik argumentumával is, amikor ő elég szerénytelen volt ezt a javaslatot a 48-as törvényekkel és javaslatokkal összehasonlítani. Kovácsi Kálmán: Teheti, amilyen négyvennyolczas! Csermák Ernő: Engedje meg az előadó ur, hogy ezt az eljárást összehasonlítsam azzal a szekérrel, amely a halasi országúton haladt a negyvennyolczas időkben. (Halljuk! Halljuk! balfélöl.) Megrakhatta a t. előadó ur, — én ugyanazt gondolom, hogy a 8-asok leszedték róla a portékát, — mindenféle 48-as portékával azt a bizonyos szekeret, amely a halasi országúton a 48-as idők szabályai szerint haladt, de hol van a portéka? A szekeret megtámadták az országúton a 48-as szegénylegények, azt a portékát leszedték róla, abból a portékából semmi sem maradt. Amit önök hoznak a tarsolyban 48-as kocsin, csak bécsi árú, abban nincs 48. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Farkas Zoltán: A ^tulipán is bécsi árú volt! Csermák Ernő: És a t. minister urnak még mondhatok valamit, nevezetesen felhívhatom figyelmét egyik jeles külföldi jogásznak mondására, aki azt mondotta, hogy ahova a politika bevette magát, az elől az igazság az ablakon át menekül. Meg kell állapitanom azt, hogy Carrarának ez a mondása nálunk fényesen bevált. Yégzem beszédemet, azzal. . . . (Halljuk! Halljuk! balfélöl.) v Ráth Endre: Várjuk meg a hat órai vonatot. (Zaj. Elnök csenget.) Csermák Ernő: . . . hogy a t. minister ur ezen javaslat mellett egy másik jogász kollégánktól kérhet el valamit, az pedig Horváth Jakab, aki itt nyugszik a Városligetben, akinek van egy síremléke, amelyre rá van írva, hogy »Fuit.« írja rá a minister ur is a magyar alkotmány és a magyar sajtószabadság síremlékére, hogy: r »Euit«; ennek bakója volt Balogh Jenő. (Élénk helyeslés és taps a balés a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Almássy László jegyző: Egry Béla! Egri Béla: T. ház! (Halljuk! Halljuk! balfélöl.) A közelmúlt napokban megtisztelő megbizás folytán két kérvényt voltam bátor a ház t. elnöksége utján a magyar országgyűlés képviselőházához juttatni. Az egyik kérvény a pécsi 48-as és függetlenségig kör központi választmányának kérvénye, (Éljenzés balfelöl.) a másik pedig a pécsi ügyvédi kamara rendkívüli
