Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-473

14 475. országos ülés 1913 tonságot adna, mintha bérházban, valamely üzletben történik az árusítás. Méltóztassék ezt a kétséget mindenesetre eloszlatni, mert az egész közterületet olyannak feltüntetni, ahol állandó, fix helyen, nem járva-kelve és nem házalva való árusítás is csak hatósági engedélytől van függővé téve, csak általánosság és nem jogászi preezizió, hanem a legnagyobb jogbizonytalanságot eredményezi. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Arról van szó. hogy szabad a terjesztés. Beszélünk arról, hogy a posta köteles elvinni a lapot az azonos díjakért. Miért nem beszélünk arról, amit mindnyájan tudunk, hogy a kincstár kihasználja azt, hogy jó szerződéses viszonyban áll egyes kereskedőkkel, kihasználja szerződéses viszonyát, amelyben a frankosokkal áll, hogy a trafikost arra utasítsa, hogy milyen lapokat szabad, vagy nem szabad tartania. TJgy van! a baloldalon.) Miért nem beszélünk arról, hogy a pályaudvaron való árusításnál egyenlő legyen az elbánás. Elnök: Csendet kérek. Vázsonyi Vilmos. Egyébiránt az egyenlőség elve az, amelyet a leggyakrabban sértettek meg nemcsak ezen kormány, hanem minden kormány alatt. Ez a kormányoknak az a hajlama, (Zaj. Elnök csenget) hogy inkvizitórius eszközöket, amelyeket az előző kormányok megteremtettek, a világért sem tör össze. Elitéli ugyan, de megtartja őket, mert nem lehet tudni, hogy mikor lehet azokat alkalmazni ? Hát a pályaudvarokon való szabad elárusitás hol van a javaslatban? Hol van biztosítva a terjesztésnek szabadsága, hogy sem a kincstárral szerződéses viszonyban álló kereskedőknél nem köthető ki, hogy szabadon ne árusíthassanak bármely sajtóterméket, sem pedig a pályaudvarokon bármely közlekedési vállalatnál nem szolgálhat alkalmul arra semmi, hogy az egyik lapvállalat megkapjon egy olyan kedvezményt, amelyet a másik meg nem kap. (TJgy van! a baloldalon.) A kolportázsnál azon az állásponton van a javaslat, hogy azt a közigazgatási eljárás hatáskörébe utalja; a törvényhatóság első tisztviselője avagy a belügy mini ster mondja meg, hogy milyen sajtótermék terjeszthető az utczán, de megint nem tesz különbséget időszaki lap és más sajtótermék közt. Ők azt mondják és most rendkívül precziz jogászi kifejezések következnek, hogy valahányszor valamely sajtótermék terjesztése a közrendet vagy a közerkölcsiséget sérti vagy veszélyezteti, — nem is kell folytatni a felsorolást, a »közrend és erkölcsiség sértése vagy veszélyeztetése« tökéletesen elegendő arra, hogy az időszaki laptól előre, még mielőtt valamit csinált volna is az időszaki lap, előre, mert hiszen az engedélyt meg kell adni és meg lehet tagadni ezen az alapon, tehát jóstehetség alapján a közrend vagy erkölcsiség sértése vagy veszélyeztetése czimén a törvényhatóság első tisztviselője megtagadja az engedély megadását vagy november 11-én, kedden. pedig később megvonja, a belügyminister pedig általában az egész országra nézve ruháztatik fel az engedély megadásának és az engedély visszavonásának vagy külön tilalom kibocsátásának jogával. Mit tesz az, hogy »közrend és közerkölesiség« ? Ezek olyan általános fogalmak és a közigazgatási hatáskörben ezek annyit jelentenek, hogy én annak az időszaki lapnak adok utczai terjesztésre engedelmet, amelynek akarok és attól tagadom meg ezt, amelytől meg akarom tagadni. Azt jelentik ezek, hogy azon a napon vonom meg az időszaki laptól az engedélyt, amelyen nekem tetszik, mert hiszen a közrend és a közerkölcsiség olyan tág fogalmak, hogy ha azok elbírálását a közigazgatási közegekre bizzuk, ez merőbben az érzékenységnek és az idegességnek a dolga lesz. Ideges embernél a közrend hamarabb, erősebb idegzetű embernél lassabban van veszélyeztetve ugy, hogy a közigazgatási hatóságnak, vagy a kormánynak idegrendszere az, amelyen e szabadságnak megadása nyugszik, szóval ez egy idegekre alapított sajtószabadság. Ha az idegek nem szuperálnak, ez a komoly sajtóvállalatban rejlő teljes vagyoni, teljes anyagi erőnek megsemmisítésével jár. Olyan sajtóvállalat, amely a függetlenségnek semmiféle mértékével nem rendelkezik, az olyan sajtóvállalat, amely a közigazgatási szemöldöknek összeránczolásától kell, hogy reszkessen, olyan sajtóvállalat, amelynek léte vagy megsemmisülése a mindenkori kormánytól fog függni, tisztességesen, becsületesen nem teljesíthet semmiféle hivatást. (Ugy van! TJgy van! Éljenzés és taps a baloldalon.) Ha a t. kormány azon állásponton volt is általában a sajtótermékek dolgában, hogy azoknak szigorúan meghatárolt utczai terjesztése csak engedélyivel történhetik, az időszaki lapokkal szemben ez indokolatlan, mert az időszaki lapok intézményes vállalatok és az időszaki lapokra annyi terhet ró a magánjogi kártérítési kötelezettségnek megállapítása és ez olyan hatalmas fék a sajtó minden szabadságával szemben, a felelősségét mindenkinek, aki a sajtóban dolgozik, olyan nagy mértékben kifejlesztheti, hogy, amikor ilyen terheket és kötelmeket rovunk a sajtóra, akkor teljesen igazságtalan a kolportázsnak hatósági felügyelet alá helyezése az időszaki lapokkal szemben. (Helyeslés balfelől.) De önök nem akarnak erre az álláspontra helyezkedni. Amikor az olasz és a franczia sajtójogból idéznek, mindig azt idézik, ami önöknek kellemes, épen ugy, mint az esküdtszéki javaslatnál az angol és olasz jogból idézték azt is, ami nem áll. Balogh Jenő igazságügyminister: Majd megfelelek! Vázsonyi Vilmos: Átadhatom — ha tetszik — az olasz és az angol törvényt nemzeti ajándéknak. (Derültség balfelöl.) Igenis az indokolás