Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-479
202 Í79. országos ülés 1913 november 25-én, kedden. "ugyanis lánczszemről lánezszemre érünk oda, hogy rámutathatunk arra, hogy ez a sajtójavaslat ás ugyanazt a czélt szolgálja, hogy ezek között ••& törvények között szervi összefüggés van. Ugyanezt a czélt szolgálják a királysértésről és a választási visszaélésekről szóló törvények is. Az elnök ur felfogására való tekintettel méltóztassék megengedni, hogy csak a czimeket soroljam fel. Ráth Endre: A status-gyűlés is idetartozik. Elnök (csenget) : Csendet kérek. Csermák Ernő: Ha jól megnézzük, a hadi" állapotról szóló törvény is ezt a czélt szolgálja. A czél, az irányzat az, hogy megrövidítik a polgároknak összes jogait, hogy czentralisztikussá teszik a kormányzatot ugy, hogy csak egy zsinór megrántása is elegendő arra, hogy az egész országban elérjék azt a hatást, amelyre törekesznek. De azok után a beszédek után, amelyeket itt méltóztattak hallani és amelyek a törvényjavaslattal általánosságban foglalkoztak, én nagyobb részletességgel kívánom az egyes szakaszokat megvitatni. (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) Foglalkozni kívánok velük több szempontból. Az első, amelyre rámutatok, a politika és ebből a szemjxmtból lett volna szükséges és ebből tartottam volna czélszerünek, hogy rámutassak a választójogi visszaélésekről szóló törvény rendelkezéseire, mert ez a kettő egymást kiegészíti és igy eredményezi azt, hogy mind a két törvény szolgálja azt az irányzatot, hogy a választásokat intéző munkapárti közegnek, a választásokat vezető tisztviselői karnak minden olyan intézkedését és visszaélését, amelyre idáig törvény nem volt, törvényesen alátámaszsza, indokolja és jóváhagyja. (Ügy van! a baloldalon.) Ez a törvényjavaslat első szakaszában kimondja, hogy sajtó útján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti gondolatait. Sümegi Vilmos: Akinek van! Csermák Ernő: Ha végignézek azokon a kivételeken, amelyeket a 2—64. §-ok felállítanak, akkor látom, hogy hiába van ez a törvényjavaslat első szakaszába odairva, mert a következő szakaszok mind arra valók, hogy az elvet meghiúsítsák. (Igaz! TJgy van a baloldalon.) És itt értem meg különösen, hogy az igazságügyminister ur miért nem rokonszenvez minden ügyvéddel. Ki kell emelnem, hogy nem valamennyivel nem rokonszenvezik, ott is van kivétel. Csak azokkal nem rokonszenvezik, akik a saját véleményüket akarják elmondani. Akik arra vállalkoznak, hogy kritikát mondjanak a javaslat felett, azokkal nem rokonszenvez a ministerelnök úr, de akik arra vállalkoznak, hogy más véleményét megindokolják, az ilyen ügyvédekből még államtitkár is lehet. (Derültség a baloldalon. Elnök csenget.) Hantos Elemér: Volt idő, amikor minister is lett. Csermák Ernő: Csakhogy azok az ügyvédek, akik igazságügyministerek lettek, saját álláspontjukat képviselték és saját véleményüket vitték be a miiiisteriumba és mikor látták, hogy annak akadályai vannak, otthagyták a ministeri állást. Sümegi Vilmos: Éljen Meskó Lászlő! Csermák Ernő: Be ha az államtitkárok azért kapják az állásokat és kitüntetéseket, mert vállalkoznak arra, hogy békókat raknak a közszabadságra, ezeket a ministereket és államtitkárokat nem lehet összehasonlítani azokkal a nagyszerű férfiakkal . . . (Nagy zaj a jobboldalon. Élénk éljenzés a báloldalon.) Elnök: Csermák képviselő urat rendreutasítom. Bakonyi Samu: Hát összehasonlítani sem szabad? Csermák Ernő: Én nem provokáltam az összehasonlítást, annak pedig legkevésbbé vagyok oka, hogy az összehasonlítás az önök terhére üt ki. Ha megengedik, ezek után áttérek a sajtójavaslat 2. §-ának tárgyalására. A sajtójavaslat 2. §-a ekkép hangzik (olvassa): »Sajtótermék valamely iratnak, ábrázolatnak vagy zeneműnek műszaki vagy vegyi utón előállított többszörösitése. A sajtótermékekre megállapított jogszabályokat megfelelően alkalmazni kell a gondolatnak fonográf vagy más készülék utján többszörösitett kifejezésére«. Ha a minister ur megkérdezte volna az ügyvédi kamarákat, akkor bizonyára talán erre is kapott volna felvilágosító nyilatkozatot és olyan jelentést, amely ennek a szakasznak módosítását vonta volna maga után. A jogszolgáltatás és az ügyvédség szempontjából nagyon helytelennek tartjuk azt, hogy általában minden iratnak a többszörösitése már sajtóterméknek tekinthető. Mi köze a sajtónak, amikor Kohn Jakab Kis János ellen végrehajtást kér, amikor keresetet ad be ? És hogy ez igen fontos a javaslat szempontjából, mutatja az, hogy ehhez a törvényjavaslat 7., valamint 26. §-a fontos következményeket fűz. Kihágási eljárásokat statuál minden iratra, amely vegyi utón sokszorosittatik és keresik majd a hatóságok azt, hogy az az irat hol készült, ki annak szerzője, ki annak kiadója ? Már most kérdem, hogy az ilyen tisztán közigazgatási, igazságszolgáltatási magánjellegű dolgokra vájjon szükséges-e törvényt statuálni, amelynek alapján ilyen üldözések fordulhatnak elő ? És nemcsak ez az ártatlan magánjellegű dolog van, de az ilyen iratoknak szétküldését is terjesztés czimén érinti a javaslat. Kérdem, hogyha politikai körlevelet küldök szét, ha politikai dolgokban sokszorosittatok úgyszólván magánjellegű, informatív természetű iratokat, vájjon e törvény alajrján nem fog-e beavatkozhatni a közigazgatási hatóság, esetleg a biróI ság. Hiszen ez a törvény tág kaput nyit annak,
