Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

479. országos ülés 1913 hogy a jogászember lássa, miféle utón és módon lehet megtámadni azokat az embereket, akiket meg akarunk támadni. Néni olyan egyszerű dolgok ezek, hogy ezek fölött csak ugy napirendre lehetne térni. Láttam már választást. Láttam, amikor a megyebizottsági tagválasztásokat a főszolgabíró vezette, a főszolgabiró csinálta meg a jelölést és a főszolgabiró a választás reggelén önhatalmúlag megváltoztatta az egész jelölést is. (Felkiáltások balfelöl: Biharban!) Nem egészen Biharban volt, hanem Magyarországnak más részében, amely azonban talán rokonságban van Biharországgal. Már most, ha egy ilyen politikai hatóságra van bizva ennek megítélése, akkor ón, aki ott, mint ellenfél szerepelek, aki viszont a másik oldalról a választást intézem, vagy nem is intézem, hanem csak egyszerű tagja vagyok a választási eljárásnak, ugyan milyen magyarázatára számithatok ennek sajtójogi törvénynek? Nem vagyok-e kitéve annak, hogy a legnagyobb fokú üldözés lesz osztályrészem ? Előttem szóló t. képviselőtársam megmagyarázta, hogy a 16. §. első bekezdésének a falragaszok kiragasztása és terjesztése szempontjából milyen fontos jelentősége van. De méltóztassanak nekem megengedni, hogy foglalkozzam a 15. §. második bekezdésével is, amely azt mondja, hogy (olvassa) : »A hatóság kifejezett rendelkezése nélkül tilos a falragaszt kifüggeszteni ott, ahol a tulajdonos a kifüggesztés ellen tiltakozik«. Méltóztassék ezt megfordítani. A megforditottja ennek az, hogy habár a tulajdonos tiltakozik a falragasz kifüggesztése ellen, a hatóságnak mégis joga van kifejezetten megengedni és elrendelni annak a falragasznak akármely magánházra való kifüggesztését. Kérdezem, hogy vájjon a választási eljárásoknál szabad-e a közigazgatási hatóságoknak ilyen jogot adni a kezükbe, amikor már láttunk egy olyan választást, mint az 1910.-i volt, amely ugy látszik, csak bevezetője a következő választásoknak. Összekapcsolom e szakasz rendelkezéseit a 13. §-ban foglalt rendelkezésekkel. A 13. §. azt mondja (olvassa) : »Sajtótermékek utczai terjesztésével csak azok foglalkozhatnak, akik az illetékes rendőrhatóságoktól erre]igazolványt kaptak«. Ezt a rendelkezést csak az 5. §. második bekezdésének első és második pontja alá eső sajtótermékek utczai terjesztése tekintetében nem kívánja meg a törvényjavaslat, mert eszerint azoknak terjesztéséhez igazolvány nem szükséges. Mit jelent már most ez? En pl. kimegyek 30—40 km. távolságra eső községekbe, hogy ott a népnek kapaczitálását részint szóval, részint nyomtatványok utján eszközölhessem. Es akkor elém áll a hatóság ós azt mondja, mutassam elő azokat az embereket, akiknek igazolványuk van arra, hogy ezeket a plakátokat szétoszthassák. (Ugy van! balfélol.) november 25-én, kedden. 203 Méltóztatnak tehát látni, hogy nem olyan egyszerű dolog ez, nagyon nagy ennek a fontossága és a hatása, s amikor megjelent az a rendelet, amely azt kívánja, hogy 40—50 km.-nyire vagy esetleg még távolabbra eső községek lakossága négy embert állítson a szolgabíró elé, aki bejelentse egy gyűlésnek a megtartását, akkor én azt hiszem, hogy ez a javaslat igy, ezzel a tartalommal, a hibáknak ilyen felhalmozásával véletlenül nem is készülhetett. Ennek a javaslatnak születése tervszerű intézmény, melynek czélja az ország szabadságát, a mi agitácziónkat is teljesen megfojtani. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Ha ehhez hozzáteszem azt, hogy milyen szépen, milyen meghatóan rendelkezik a javaslat 19. §-a a törvényhatóság első tisztviselőjének jogköréről ott, ahol az időszaki lapok alapításáról van szó, akkor ismét csak egy nagy sérelemmel találkozom. A 19. §. azt mondja (Olvassa): »A törvényhatóság első tisztviselője az időszaki lap alapítására vonatkozó bejelentést, valamint a bejelentett körülményekben beállott változások bejelentését megvizsgálja és azt, ha törvényszerűnek találja, tudomásul veszi, ellenkező esetben a bejelentést az ok megjelölésével elutasítja. Ha a törvényhatóság első tisztviselője 15 nap alatt nem közli határozatát a kiadóval, ugy kell tekinteni, mintha a bejelentést tudomásul vette volna«. T. képviselőház! Nekünk azonban már van preczedensünk, van törvényünk, amely az ilyen bejelentésekkel az ilyen határozatokkal foglalkozik. Hiszen nagyon jól ismerjük a belügyminister jogkörét a törvényhatóságokkal szemben. A törvényhatóságokról szóló törvényben is ki van mondva, hogy a belügyminister 40 nap alatt tartozik a szabályrendeletekre nyilatkozni ós ha nem nyilatkozik, a szabályrendeletek végrehajthatók. Ámde ki kívánja a belügyministertől azt, hogy nyilatkozata, határozata érdemleges legyen, hogy az ügyet eldöntse, hogy végleges határozatot hozzon? Vájjon nem erre a kaptafára van-e csinálva ez a 19. §. is? Nem azt mondja-e, hogy ha határozatát nem közli ? De hol van benne, hogy annak a határozatnak érdemlegesnek kell lennie ? Es vájjon, ha hozott a törvényhatósági első tisztviselő egy közbenszóló határozatot és azt 15 nap alatt közölte is, hol van annak biztositéka, hogy azután mennyi idő alatt tartozik törvényhatósági tisztviselő a végleges határozatot meghozni és azt közölni, akkor, amikor arról egyáltalában nincs semmiféle garanczia különben sem, hogy a további fórumokon ennek a gyors eljárásnak élvezete, amely másrészről a sajtóeljárásnak egyéb részeiben mint statárium jelentkezik, a 19. §. esetére is kiterjesztessék? Ugyanezt a czélt szolgálja az óvadék kérdése is. Vájjon mi czélja van annak, hogy az 26*