Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-479
479. országos ülés 1913 november 25-én, kedden. 201 orgánumnak, »Az Ujság«-nak első lajrján olvastam legelőször azt a czikket, amelyben az ujságirók feljajdulnak ez ellen a javaslat ellen és amelyben valamennyiünket felhívnak arra, hogy a javaslat ellen sorompóba lépjünk, (ügy van > balfelöl.) Sümegi Vilmos: -Kóbor Tamás, »Az TJjság« derék főmunkatársa irta. Kenedi Géza: Semmi köze »Az Ujság«-nak a kormányhoz. Csermák Ernő: Ilyen körülmények között előállni azzal, hogy mi vagyunk a rosszhiszemüek, mi befolyásoljuk a sajtót, ez maga olyan ráfogás, amely a legnagyobb mértékű szinvakságra vall. Hiszen Magyarországnak önálló sajtója van, amely irányt ad, amely csak olyan eszméket és olyan irányzatokat támogat, amelyek az ő irányzatával megegyeznek. Ha ez a sajtó mégis összefog és abban az irányban halad, hogy egyöntetüleg akarja elhárítani ezt a javaslatot, akkor nyugodt lélekkel elismerhetik önök is a t. túloldalon, akik véleménye talán össze van csiszolva, össze van passzitva és alkalmazva, hogy annak a sajtónak van talán valami nagy fájdalma, amely orvoslását keresi. (Helyeslés a szélsobáloldalon.) A t. igazságügyminister ur az egyetlen nem érdekelt, de szabad véleményt nyilvánító testületet, az ügyvédi kart is pellengérre állította és az esküdtszéki javaslatnak tárgyalása alkalmával kimondotta, hogy az ügyvédi kar képtelen tárgyilagos és pártatlan véleményt mondani a javaslatokról. Pedig ezeknek az ügyvédeknek a diplomát nagy ; mértékben a minister ur adta a kezükbe. 0 magyarázta nekik a törvényeket és tanította őket a jogszabályok ismeretére. Ha már most erről a saját tanítványaiból kialakult gárdáról már a priori feltételezi, hogy más véleményük lesz, akkor nekem keresnem kell, hogy történt-e itt valami változás és ha igen, kinél? Az egyik oldalon az ügyvédi kar nagy seregét látom, amelyben a minister ur nem bizik, a másik oldalon az ő professzorukat, aki egy lényeges változáson ment keresztül, mert elhagyta azt a katedrát, amelyen az igazságot prédikálta a tanítványoknak és felállt a hatalom polczára, hogy a jDolitika szekerét tolja és a politika szemüvegén keresztül nézze az eseményeket, a megszületendő véleményeket, amelyeknek még embriójában is meglátja, hogy nem felelnek meg azoknak az elveknek, amelyekre ő az ifjúságot most már nem tanítaná, de amelyekre annak idején az egyetemen tanította. Azt mondja a t. minister ur, hogy már tiz hónapja, hogy nagyon sürgetik nála ezt a sajtójavaslatot. Ez a tiz hónap azonban ne ejtse aggodalomba a minister urat. Még tiz hónaj>ra nem kell a sajtójavaslatnak megszületnie, sőt egy egészséges abortus az ilyen esetben sokkal többet ér, mint a javaslat megszületése. (DerültKÉPVH. SAPLÓ 1910 1915. XX. KÖTET. ség. Zaj. Elnök csenget.) Inkább maradjunk a fakó, elkopott 48-as törvény mellett, minthogy egy 13-as törvényt csináljon a minister ur, amely egészséges szülött helyett szörnyszülött legyen, amelynek se keze, se lába. És amikor a t. minister ur azt mondotta, hogy nem tartja megkérdezendőknek az országnak ma már egyetlen független elemét, amely egyúttal szakértő is, tisztelettel kérdem a minister urat, hogy vájjon ki biztosította arról, hogy nem fogják-e neki ép azokat a pontokat figyelmébe ajánlani, amelyeket ő is magáévá tett, de nem tudott keresztülvinni, nem fogják-e neki ép azokat a módosításokat ajánlani, amelyeket ő maga is helyeseknek és jóknak tartott és tart. Vájjon nem mutathatott volna-e rá nyomatékosan arra, hogy neki a legfüggetlenebb testület: az ügyvédi kar ajánlotta ezeket a módosításokat és talán ennek súlyával keresztül is tudta volna vinni azokat? Mi volt az oka annak, hogy a minister ur egyáltalán nem tartotta szükségesnek, hogy erről az oldalról támogatást nyerjen ? Ennek oka semmi más, mint az a politikai irányzat, amely ránehezedik ez országra, és amely úgyszólván minden szabad levegőt elzár, hogy magának a jövőt, a jövendő életet biztosithassa. (Ugyvan! a baloldalon.) Ha végigtekintek azon a törvényhozási működésen, amelyet ezen képviselőház e rövid idő alatt úgyszólván egy vagy másfél esztendő alatt kifejtett: akkor világosan fel kell ismernem azt a tendencziát, amely ennek biztosítására irányul és amely úgyszólván villamos reflektorként világit rá erre a sajtójavaslatra. Maga a választói jog ugyanezt a czélt szolgálja. Ugyanezt a czélt szolgálja pl. különösen akkor, amikor megalkotja a mozgó szavazó intézményét, amikor a hivatalnokokat két helyen véteti fel, hogy saját lakóhelyükön és hivataluk székhelyén is szavazhassanak. Ugyanezt a czélt szolgálja az esküdtbíróság, de ugyanezt a czélt szolgálja a legelő-javaslat is. Talán nem is lesz olyan szükségtelen és czéltalan, hogy a t. túloldal előtt ezt a javaslatot némely vonásában ismertessem. Ez a törvény kimondja azt, hogy az a községi vagy képviselőtestület, illetőleg annak a legelő - érdekeltségnek a képviselete milyen mértékben van alávetve a politikai hatóságnak. Elnök (csenget): Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a legelő-kérdés valóban nem tartozik a sajtótörvényjavaslathoz. (TJgy van! jobbfelöl.) Posgay Miklós: Hát a műtrágya odatartozott? (Zaj.) Ráth Endre: A jog-legelőről van szó, amit maguk lelegeltek! (Zaj.) Csermák Ernő: Bocsánatot kérek, ha erre kitértem, de a magam részéről eszmemenetemnek levezetése végett szükségesnek tartottam volna ezzel is foglalkozni. Ezen a nyomon 26
