Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

47.9. országos ülés 1913 volna, hogy ezeknek a lapoknak a szabad elárusitás jogát adják vissza. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De talán túlságos soká időztem (Hall/juh! Halljuk ! a baloldalon.) a t. felszólaló urak nézeteinek ozáfolatánál és ennélfogva most rá Idvánok térni magának a javaslatnak érdemleges bírálatára. (Helyeslés.) Előre is kijelentem, Hogy tekintettel azokra a nagyérdekü beszédekre, amelyeket Vázsonyi Vilmos és gróf Apponyi Albert t. képviselőtársaim itt elmondottak, nem fogok kitérni az egyes szakaszokra, legalább addig, mig az igazságügyminister ur felszólalását ezekre vonatkozólag nem hallottuk. Én most inkább a javaslatnak közjogi és politikai vonatkozású részeivel kivánok foglalkozni. (Halljuk!) A túloldal nagyon ideges, valahányszor azt mondjuk, hogy ez a sajtójavaslat nem közszükséget elégit ki, hanem valóságos büntető hadjárat a magyar sajtó ellen, (ügy van! ügy van! a baloldalon. JPcdig bárhogy gondolkozzék is, bárhogy mérlegelje is a jelenlegi helyzetet valaki, azt az egyet erről a javaslatról meg kell hogy állapitsa és ez a legkisebb, amit mondhatok, hogy nem volt időszerű. (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) Bródy Ernő: Nem volt előkészítve. Mezőssy Béla : Normális parlamenti viszonyok közt, akkor, amikor a többség és az ellenzék közt a rendes politikai érintkezés lehetősége megvan, nem habozom egy perczig sem kijelenteni, hogy szolgálatot tett volna az igazságügyminister ur az országnak, ha az elavult sajtótörvény helyett egy modern sajtótörvénnyel jött volna a ház elé. De ha én ezt köteles őszinteséggel beismerem, hogy a magyar sajtónak is, mint minden emberi intézménynek megvannak a maga gyenge oldalai, akkor a politikai raison azt kellett volna, hogy parancsolja a kormánynak, hogy várjon nyugodtabb parlamenti viszonyokat, várjon olyan időpontot, amikor ezt a nagy kérdést nem a politika; elfogultság szemüvegén bírálják meg akár onnan, akár innen, hanem érdemlegesen mérlegelik ezt a kérdést és önöknek is és nekünk is az lett volna a törekvésünk, hogy egy jó sajtótörvényt alkossunk. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es akkor a t. igazságügyminister ur Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam kérdésére, hogy tulaj donképen kik voltak a javaslatnak az értelmi szerzői és előkészitői, vagy kikkel tanácskozott e javaslat felett . . . Balogh Jenő igazságügyminister (tagadólag int.) Mezőssy Béla : így akartam érteni —, . . . akkor volt szives nyolcz előkelő férfiút ideállitani, akiknek javarésze, beismerem, a büntetőjog terén kiváló specziálista. De bocsánatot kérek, én ugy vagyok ezekkel a büntetőjogászokkal és nekem ezt egy ügyész barátom egész őszinteséggel elmondotta, hogy az az ember, aki egész életén keresztül folytonosan csak büntetőjoggal, különösen csak a praktikus büntetőjoggal foglalkozik, olyan egyoldalúvá válik, hogy ezen nagy kérdésnek, amelyet november 25-én, kedden. 183 a sajtó problémájának neveznek, csak a büntetőjogi részét látja. (Ugy van ! baljelől.) Es én arra volnék kiváncsi és nem tudom, hogy tud-e ebben a tekintetben az igazságügyminister ur felvilágosítást adni, hogy kik voltak a sajtónak azon szakemberei, akikkel ő. ezt a kérdést megvitatta. (Félkiáltások baljelől: Azt nem árulja el!) Hogyha a minister ur diszkrét a sajtó ezen oszlopos nagyságaival szemben, azt értem ; de épen azért, mert ezen javaslat miatt a minister ur olyan erős és felfogásom szerint jogos támadásoknak van kitéve, (Helyeslés baljelől.) akkor azoknak a férfiaknak, akik a minister urnak ezt a tanácsot adták, ha önérzetes emberek, nyilt sisakkal kellene ideállniok és megmondaniuk, hogy a sajtó munkásai, mi voltunk azok, akik a sajtónak ezt a reformját javasoltuk és ne lapuljanak meg üregi nyúl módjára és ne engedjék a teljes felelősséget a minister ur vállaira hárulni. (Felkiáltások jobbjelől: Elviseli !) Balogh Jenő igazságügyminister: Viselem ! (Felkiáltások baljelől: Kötelessége !) Elnök : Csendet kérek ! Mezőssy Béla : Én a sajtó hibáit, mondom, köteles őszinteséggel elismerem és hogyha pl. ez a sajtótörvényjavaslat nem tartalmazna egyebet, — teljes mértékben csatlakozom ahhoz, amit Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam mondott, — minthogy a szemérem elleni vétségeket, a családi élet elleni deliktumokat üldözné könyörtelen szigorral, akkor semmiféle észrevételem sem lenne ez ellen. Mert triviális kifejezést használok, a disznólkodás nem sajtószabadság, (Helyeslés baljelől.) az üzlet, és hogyha ezen a téren a minister ur könyörtelen szigorral jár el, azzal teljes mértékben egyetértek. (Helyeslés baljelől.) Bakonyi Samu : Sürgettük innen nem egyszer. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Mezőssy Béla: Azonban a t. képviselőház és itt megint kell, hogy kellemetlen legyek, csodálatos, micsoda animozitás uralkodik a sajtó iránt a többség soraiban. Varga Gábor : Abszolúte nem ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Na, na.! Ezt maga sem érti komolyan.) Mezőssy Béla: Hogyha t. képviselőtársam ezt a javaslatot a sajtó iránti jóindulatnak tekinti, (Derültség baljelől.) meg vagyok győződve, hogy ezen jóindulatból a magyar sajtó nem kér. (Élénk helyeslés baljelől.) T. képviselőház ! Tegnap itt Pető Sándor képviselőtársam nagyon érdekes és igazán szakszerű beszédben kifejtette azt, hogy mik e sajtójavaslatnak a hátrányai és mikor beszédének végén eljutott a magyar sajtó nagy tradiczióihoz és jellemezte a magyar sajtót, nekem élénk örömömre szolgált, hogy beszédének ezen részénél, a jelenlevő kultuszminister ur, sőt ha jól emlékszem, az igazságügyminister ur is helyeselt. Igazuk volt. Mert mit mondott Pető Sándor ? Azt mondotta, hogy a magyar sajtó a magyar műveltségnek, a magyar felvilágosodásnak, a magyar