Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

184 479. országos ülés 1913 november 25-én, kedden. tisztességnek és kultúrának zászlóvivője. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalori.) Egy hang (a jobboldalon) : Az kellene hogy legyen l Sümegi Vilmos: Az is! Mezőssy Béla: Tehát épen azért, mert ez igy van, vagy legalább is nagy átlagban igy van, — nagyon csekély kivétellel, amit igazán nem lehet figyelembe sem venni . . . Miskolczy Imre: Nem csekély a kivétel! Mezőssy Béla: Az én meggyőződésem, hogy ez igy van. Sümegi Vilmos: A kivételeket támogatják ! (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Mezőssy Béla : Mondom, mert ez igy van, én nem értem azt az ellenszenvet, azt az ideges mozgolódást, amely a többség soraiban a sajtóval szemben jelentkezik. Csak nem kívánják, hogy ugy magyarázzam ezt, hogy a sajtót .implicite, ösztönszerűleg gyűlölik azok, akik a felvilágosodásnak és a kultúrának ellenségei ? (Igaz ! ügy van ! Taps balfélől.) Mert ha igy magyarázzák, t. képviselőház, akkor ezzel a munkapárt egy olyan szegénységi bizonyítványt állit ki magáról, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon) amelyet egj^esek s talán többen is jól és méltán megérdemelnek, de mégis a nagy többségről azt a sajtóellenes animozitást ilyen indokkal támogatni a magam részéről kissé túlzott dolognak találom. Förster Aurél: Lipsehert szeretik ! (Derültség balfélől.) Elnök : Csendet kérek ! Mezőssy Béla: A sajtónak kétféle irányzata van. Az egyik áll azokból, — és ezzel röviden végzek — akik feltolakodnak a sajtó sorába anélkül, hogy erre bárminő jogczimüfc is lenne. (Igaz ! Ugy van ! balfélől.) Akik rászegzik a revolvert a magánosok, az egyesek becsületére. Ezeknek védelmére semmi szavam nincs. De, bocsánatot kérek, kettőn áll a vásár. Ha ilyen alakok nemcsak egyesekkel szemben tudják űzni a maguk kis játékait, hanem hivatalokkal, ministeriumolckal szemben is, hát akkor ki itt a hibás ? (Igaz ! Ugy van ! balfélől.) Az a sajtóíutár-e, aki revolverezni akar, vagy az a közhatóság vagy az a mimsterium-e, amely engedi magát megrevolvereztetni ? (Igaz ! Ugy van ! balfélől.) Én nyugodt, lélekkel mondhatom, hogy magam is voltam felelősségteljes állásban és intéztem kényes természetű ügyeket, de soha, egyetlen egyszer sem volt alkalmam arra, hogy egy ilyen revolverező embernek ajtómat megnyithassam. Ne legyen az embernek titkolni valója, akkor nem fog félni a revolverezéstől. (Igaz ! ügy van ! balfélől. Éljenzés^ és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hegyi Árpád (a jobboldal felé) : Ott van, bőviben ! (Mozgás és zaj jobbfelól. Elnök csenget.) Mezőssy Béla : Ezzel az irányzattal szemben áll a magyar sajtónak egy hatalmas, nagy és tekintélyes gárdája. (Igaz! ügy van! balfélől.) A magyar sajtó, bármit mondjanak is, hű maradt a maga nagy és magasztos tradiczióihoz. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hű maradt e tradicziókhoz és hányan vannak, t. képviselő ház, a sajtónak olyan névtelen hősei. .. Bródy Ernő: Ugy van! Mezőssy Béla : .. . akiket úgyszólván senki sem ismer,, akik a szerkesztőségek fülledt és nehéz levegőjében évtizedeken keresztül ön vérükkel termelik a nagy eszméket, amelyek megtermékenyitik az egész ország gondolkozásvilágát. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hányan vannak, t. uraim, akik inig a legnehezebb gondok és töprengések között teljesitik a maguk nemes hivatását, addig talán családjuk a megélhetés nehézségeivel küzködik. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Ugy van! Nyomorognak! Mezőssy Béla: Hányan vannak t. uraim, akik olyanok, mint a gyertya, amely másoknak világit és öntüzében lassanként hamvad el, (Igaz ! ügy van ! balfélől.) akik, mikor kimúlnak, nem marad utánuk semmi, csak egy siró özvegy és egy nyomorban maradt család. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Bocsánatot kérek, amikor a magyar sajtónak legnagyobb része — és ezt nyugodt lélekkel, felemelt fővel és teljes meggyőződéssel merem mondani — ilyen emberekből áll (Igaz ! Ugy van ! balfélől), akkor őket kvázi egy kalap alá venni a revolver-zsurnalisztikával (Ellenmondások jobbfélől.) — pedig ezt teszi a javaslat. Hegyi Árpád : Nem tesznek különbséget, mindenkit meggyanúsítanak ! (Zaj.) Mezőssy Béla : ... ez nem igazságos elbánás. (Balogh Jenő igazságügyminister tagadólag int.) A minister ur int, hogy nem igy van. Bocsánatot kérek, én megpróbálom igazolni állitásom valódiságát. Ugyebár annak a nagy elvnek, hogy sajtó utján gondolatait mindenki szabadon terjesztheti, a legelső és leghatályosabb biztositéka az, hogy a sajtó minden deliktumában, vétségében és bűntettében — nem tudom, lesznek-e kihágások, vagy nem . . . (Felkiáltások balfélől: Majd gondoskodnak róla !) Hegyi Árpád : Majd csinálnak rendeletileg. Mezőssy Béla: ... ugyebár az a conditio sine qua non, hogy ezekben esküdtszék Ítéljen. Egy hang (a középen): Miért ? Mezőssy Béla : Hogy miért, erre most nem akarok kitérni, mivel ezzel a kérdéssel gróf Apponyi Albert tegnap nagyérdeküen foglalkozott. Azt méltóztatnak mondani, hogy miért helyezünk a juryre olyan nagy súlyt. Megmondom : azért, mert egy esküdtnek nincs karrierje, de egy bírónak, a kit köt először is a törvény formalizmusa és a ki utoljára is kúriai biró is akar lenni . . . (Igaz ! Ugy van ! balfélől.) Sümegi Vilmos: Balonyi azért nem lett! s Mezőssy Béla: . . . óriási nehézségekbe ütközik olyan esetekben, amikor pártpolitikai momentumok közrejátszanak, megőrizni a birói függetlenséget a politikai befolyások kísérletezése ellen. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Egy példát fogok fel-