Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

november 25-én, kedden, 177 í?9. országos ülés 1913 a czimen, hogy a publikuma tűztől való féltében nem jár a színházába. Vagy megírja valamelyik lap, hogy a villanyos- vagy autobuszvállalatnál sok baleset történt. A vállalat a czikk miatt kártérítést fog követelni. Ha már a t. minister ur ennyire kiterjesztette a kártérítési kötelezettséget, akkor azt kellett volna legalább mondani, hogy hazug vagy nem közérdekből megirt közleményért kötelezhető valaki kártérítésre, mert más dolog, ha valakinek magánérdeke fűződik ahhoz, hogy az a szinház ne legyen látogatott, de amikor ezt közérdekből megírja, amikor igazat ír, akkor csakugyan nem lehetne őt kártérítésre kötelezni. Á kártérítésnek ez a domináló elve különben nem mindenütt egyformán érvényesül a javaslatban, mert amig azzal a vállalattal szemben, amelyről a hírlapíró valamit ir és azzal annak kárt okoz, a legteljesebb kártérítésre van kötelezve a lapvállalat, addig ha annak a lapnak okoznak kárt, például az elkobzás által, akkor csak a tényleges kárt téritik meg neki. Ha az alsófoku tisztviselő elkobzás nélkül egyszerűen megvonja a kolportázs-jogot és a minister azután felebbezés fontán ezt megadja, akkor a lapvállalatnak nem jár kártérítés, noha közben több napig nem élvezhette a kolportázs jogát. De hol van arra az esetre is kimondva a kártérítés, ha a 9. §-ban biztosított azonos dijakért valamely vállalat nem szállítja a lapot. Ebben az esetben sincs kimondva a teljesen azonos és teljesen kielégítő kártérítés. A kártérítés elvét a javaslatban egyenlő elvek szerint kellett volna végigvezetni. És ha a kártérítéshez annyira ragaszkodik a minister ur, akkor adta volna meg a hírlapíróknak is a teljes kártérítést. Ugy látszik azonban, hogy a minister ur abból az elvből indult ki, hogy amit az újságíró ir, az mind nem igaz, az az újságíró mind csak egy egy burkolt — mert ezt a kifejezést nagyon szereti a minister ur — izgató, aki lapját csak izgatásra és valótlanságok közlésére és arra használja fel, hogy támadhasson embereket és intézményeket ok, bizonyíték és alap nélkül. A minister ur teljesen megfeledkezett arról, hogy az újságírásnak is voltak bajnokai, például Kossuth Lajos, báró Kemény Zsigmond és Deák Ferencz, akik szintén a lapokat vették igénybe akkor, amikor izgatni akartak, mert ők is izgattak és habár nem voltak forradalmárok, mégis igénybe vették a sajtónak ezt az izgató tulajdonságát és megírták azt, amit akartak. Az igazságügyminister urnak ezt figyelembe kellett volna vennie, midőn javaslatát megírta, látnia kellett volna, hogy minő érdemei vannak a sajtónak Magyarországon és figyelembe kellett volna vennie, hogy az elnyomatás sötét napjaiban egyedül a sajtó volt az a fórum, amely szót mert emelni a magyarság és az alkotmány érdekében. Figyelembe kellett volna vennie azt is, hogy ha voltak is büntetve újságírók olyan vétségekért, amelyek nem helyeselhetők, sokkal nagyobb számban voltak büntetve már újságírók azért, mert SÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XX. KÖTET, az alkotmányért, a szabadságért küzdöttek. (Ugy van ! a baloldalon. Zaj. Ralijuk.! Halljuk ! Elnök csenget.) A. t. minister urnak mindezeket a dolgokat figyelembe kellett volna venni és akkor nem lett volna olyan gonosz álma arról a rossz sajtóról, azokról a vakmerő újságírókról, akik folyton csak támadnak okkal, ok nélkül, támadnak sópanamával és margitszigeti ügygyei, hanem eszébe jutott volna neki az az idő, amidőn az újságírók közt helyet foglalt és újságírói vétségért lett büntetve gróf Zichy Nándor is és az előkelő és nagytudásu főúr, aki valószínűleg nem önérdekből, hanem valószínűleg az igazsághoz hiven irt, büntetést szenvedett. (Zaj. Elnök csenget.) A javaslatot, tekintettel arra, hog}

r az csakis a párturalmat szolgálja, hogy annak szigorú intézkedései azért ilyenek, mert a jmrturalom megerősítése a czél és hogy még a helyes alapelvek is, mint a helyreigazítás és a kártérítés is teljesen elferdítve, a mindenkori hatalom érdekeinek megfelelően vannak kodifikálva, nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Ki következik szólásra? Szepesházy Imre jegyző: Mezőssy Béla! M ezőssy Béla : T. ház ! A vita eddigi során a túloldalról és ezt bizonyos mértékig elismeréssel kell, hogy konstatáljam, több képviselőtársam szükségesnek es indokoltnak látta, hogy a javaslat védelmére felszólaljon. (Halljuk! Halljuk!) Bármennyire nagyra értékeljem is ezeket a felszólaló t. képviselőtársaimat, azt a tényt mégis csak szabad konstatálnunk, hogy azokra az innen elhangzott nagyfontosságú büntetőjogi és közjogi aggodalmakra, amelyeket az ellenzék részéről a mi szónokaink felhoztak, mi a választ mégis a munkapárt aranyit] usága helyett inkább szerettük volna hallani olyan kiváló, európai hirü tudósoktól, mint pl. a volt igazságügyminister ur Plósz Sándor, vagy Láng Lajos, vagy Berzeviczy Albert, szóval a t. túloldalnak olyan oszlopos tagjaitól, akiknek véleményeire és nézeteire — már mi, az ellenzék mégis csak ilyenek vagvunk — több súlyt helyezünk — bármennyire gratuláljon is a ministerelnök ur — Rakovszky István és Hantos Elemér képviselő urak felszólalásához. De mivel ezen nagy súllyal és tekintéllyel biró férfiaknak véleményét mindeddig nem volt szerencsénk hallani, azt hiszem, kötelességet teljesítek akkor, amikor a t. túloldal részéről felszólalt szónokoknak röviden megadni kívánom a magam válaszát. Elsősorban is Hantos Elemér t. képviselőtársán felszólalásával kivánok foglalkozni. Ö, mint kiérdemült bankszakértő, ezt a javaslatot is közgazdasági vonatkozásaiban tartotta szükségesnek megvilágítani. Hogyha ezt a kérdést itt in merito per longum et latum tárgyalta volna, azt hiszem, ezzel a mostani nehéz gazdasági viszonyok között tényleg szolgálatot tett volna. Azonban t. képviselőtársam felszólalásában nagyon egyoldalú volt és ez az egyoldalúsága na23