Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

gyón erősen érintette a komikum határát, mert az igazán komikus színezettel bír, hogyna egy képviselő, akinek jártasságát a közgazdasági élet terén, különösen a bankokkal kapcsolatban senki kétségbe nem vonhatja, ugy állitja oda a kérdést, mint hogy ha talán annak a nagy gazdasági vál­ságnak, amely — sajnos — ma Magyarország felett el viharzik, csak a legkisebb mértékben is a sajtó volna az oka. Bár igaza volna, t. képviselőtársamnak és ahogy én a magyar sajtó hazafiságát is közgaz­dasági érdekeink iránt való finom érzékét isme­rem, azt hiszem, nincs a magyar sajtónak egy olyan orgánuma sem. amely készséggel fel ne ajánlaná a maga hasábjait Hantos t. képviselő­társam rendelkezésére, ha a sajtó segítségével azt a nagy gazdasági válságot amely ma Magyar­országon van, egyszerűen megszüntetni lehetne. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) És ha t. képviselőtársam olyan nagy bűnéül rója fel a magyar sajtónak, hogy egyik-másik orgánuma — nem tudom, talán szenzáczióhajhá­szatból —, de mindenesetre helytelenül cseleke­dett, amikor olyan híreket is közölt, amelyeket a bécsi Creditorenverein napok előtt kihirdetett; igy megírták, hogy X. vagy Y. czég fizetési nehéz­ségekkel küzködik ; talán nem kellett volna meg­tenniük ; azonban ezzel, sokkal jelentéktelenebb, úgyszólván elenyészőbb kárt csináltak a közgazda­sági élet viszonyainak súlyosbítása terén — és csodálatos, ezt a másik kérdést nem látja meg t. képviselőtársam —, mint amilyen mélyreható és nem tudom, a közel jövőben egyáltalában orvo­solható károkat okozott a magyar kormány azzal — specziel sajnálom, hogy nincs itt a t. pénzügy­minister ur — aki az egész közgazdasági életnek rettenetes válságait és küzdelmeit, egész vidékek­nek a kartasztrófáit a bársonyszékből, egyszerűen páholyból nézi. Ezt kellett volna meglátnia t. kép­viselőtársamnak, nem pedig azt, hogy egyik-másik sajtóorgánum hibásan cselekedett ; beismerem, hogy hibásan cselekedett akkor, amikor például kritikus időben a vidéki pénzintézetek helyzete a háborús viszonyok bizonytalansága miatt külön­ben is nehéz volt, (Halljuk ! Halljuk ! bal felől.) egyik vagy másik szenzáczióban utazó lap — és csodálkozom, hogy e tekintetben pártkülönbség nélkül, majdnem az összes fővárosi lapok követ­ték azt a sajtóorgánumot — híreket közölt arról, hogy a Felvidéken, nem tudom én melyik takarék­pénztárt miképen rohanták meg a betevők ? Ilyen esetben elemi kötelessége lett volna nemcsak a pénzügyi kormányzatnak, hanem az egész kormányzatnak is, figyelmeztetni az illető sajtóorgánumokat arra, hogy ezzel nem tesznek szolgálatot a magyar közgazdasági élet konszoli­dálásának. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Ha tehát hibát követtek el, akkor t. kép­viselőtársam miért látja a hibát csak az egyik vagy a másik újságnál és miért nem keresi abban a hibát, aki jelenleg közgazdasági életünk vezetője, a pénzügjnninister úrban, akit én ezen a téren hatá­rozott mulasztással vádolok. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Cserny Károly: Semmi befolyása nincs a lapokra ! (Derültség és felkiáltások balfelől: Ugyan ! Ugyan !) Elnök : Csendet_kérek ! Mezőssy Béla : Én feltételezem a t. képviselő­társamról azt, hogy annyira naiv ezen a téren, hogy amit mond, azt tényleg hiszi is. (Derültség balfelől.) De kérem, forduljon t. képviselőtársam az illető lapok szerkesztőihez és azoktól in camera caritatis bizalmasan meg fogj a tudni, hogy a kor­mánynak a lapokra — még az ellenzékiekre is (Felkiáltások jobbfelöl: Ahá !) — ilyen tekintetben bizonyos kritizáló befolyása szokott lenni és kell is hogy legyen. (Ugy van! balfelől.) Áttérek most már egy másik képviselőtársam­nak, Rakovszky Ivánnak, a tegnapi ülés folya­mán tartott fejtegetésére. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Amikor láttuk azt a fényes sikert és azt a vastapsot . . . Egy hang (a baloldalon): Sótaps. Mezőssy Béla: . . . amelyben t. képviselőtár­sam részesült, én azt hiszem, mindenesetre sokan voltak a túloldal tagjai között olyanok, akik t. képviselőtársamnak ezt a sikerét, ha talán nem is irigyelték, de szerettek volna hasonló helyzet­ben lenni, hogy Magyarország ministerelnöke, mint első tartja kötelességének a fiatal képviselőt meleg üdvözlésével kitüntetni. Mivel érdemelte ezt meg t. képviselőtársam ? Egy szellemes toasztot mondott erről a javaslatról, és nem csoda, hogy egy ilyen fiatal képviselő mint ő, ennél az aránál, amelyet a t. igazságügyminister ur képvisel itt, még csak egyetlen szeplő szépséghibát sem lá­tott, amint hogy az is természetes, hogy ahelyett, hogy a javaslatot védte volna, abból az elvből indulva ki, hogy a legjobb védelem a támadás, minket támadott, támadott különösen azért — és itt aratta a legnagyobb élj éneket és tapsokat — hogy közöttünk, az egész magyar ellenzék és Vázsonyi Vilmos t. barátom között, olyan nagy érzelmi és értelmi összhang uralkodik. T. ház ! Én Vázsonyi Vilmossal — és ezt büszkén mondom — fiatal jogászkorunk óta állandó és tartós barátságban vagyok. En az ő tehetségeit igen nagyra értékeltem már akkor is, mikor bejött ide a képviselőházba és amikor — utoljára is fiatalok voltunk és ő is volt egys: er fiatal — egy talán túlheves képviselőházi felszólalása so­rán olyan hangot is ütött meg, amelyet a magyar történelmi tradicziók szempontjából bizonyos mér­tékben bántónak lehetett tekinteni, én akkor sem felejtettem el, hogy az én t. képviselőtársam élesen maró gúnyjának és fényes szónoki tehet­ségének minden erejével ostorozta azt a parvenü arisztokrácziát, amely milliókat áldoz az önök pártkasszájába csak azért, hogy kint, a közélet­ben, a demokráczia szemében tetszelegjen. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj jobbfelöl. Elnök csenget.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom