Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-473

10 473. országos ülés 1913 november 11-én, kedden. véleménye van az igen t. igazságügyminister urnak. Másfelől oly bölcseséget tételez fel min­denkiről, hogy az igazságügyi bizottságnak je­lentése csak tegnap lett kézbesítve . . . Bródy Ernő; Ma reggel! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: .... azoknak pedig, akik nem jártak utána, csak ma reggel, és villámvonat gyorsasággal kell az igazságügyi bizottság jelen­téséről véleményt mondani. Ez nem kodiíikáczió, ez statárium, (Igazi Ugy van ! a bal- és a szélsőbalolialon. Elénk ellen­mondások jobbfelől.) amely meglepetésszerűen jön, amely tudatlanságra, járatlanságra épit, amely arra épit, hogy a kritika kellő időben és kellő helyen nem mutatkozik, és amely az igazságnak csarno­kába nem ugy viszi be az uj törvényt : döngő lé­péssel, büszkén, amint igazi törvények szoktak az igazság csarnokába belépni, banem besurranó tolvaj módjára csempészi be. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. Élénk mozgás és zaj a jobboldalon és a középen ; felkiállások : Rendre ! Elnök csenget.) T. képviselőház ! Régebben, ha kodifikáczióról volt szó, hallottuk, olvastuk, megtudtuk, hogy megbiztáka politikai életnek, a jogászságnak vala­mely kitünős gét, aki egész hírnevét, reputáczió­ját és tudását kötötte aíhoz a munkához. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Most a kodifikácziónak egészen uj módszere kezdődik: házi kezelésbe veszi az igazságügyministerium a kodifikácziót, (Derültség a baloldalon.) különböző fizetési fokozatokba be­osztott kodifikátori segédmunkások és szakmun­kások csinálnak, az anonymitásnak jótékonyságát élvezve, minekünk törvényjavaslatokat. Hát van a kettő között egy kis különbség. Mert az, akinek a közvélemény és az ország előtt van jogászi neve és reputácziója, az egy kissé gon­dosabban ügyel arra, hogy miféle javaslatot ké­szítsen, mint az a kodifikáló segédmunkás, aki azt gondolja, hogy ugy tesz szívességet kenyéradó gaz­dájának, ha minél több spanyolcsizmát és srófot szedeget össze a külföldi jogrendszerekből, minél többet, annál jobb, annál hasznosabb munkát végez, s annál biztosabb számára a dicséret. (Tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobb­felől.) T. képviselőház ! Itt egy sajtójavaslatot ter­jesztenek elő és az előadó ur is nagy felháboro­dással beszél a strohmannokról. Mintha a magyar história nemismerne strohmannokat, akiket az isko­lában igen nagy tisztelettel hallottunk emlegetni ! Mintha Róbert Károlynak nem lett volna stroh­mannja, Széchy Dezső, aki helyette halt meg és mintha Hunyadi Jánosnak nem lett volna stroh­mannja, Kemény Simon, alá helyette halt meg. (Felkiáltások jobbfelől: Szép hasonlat! Zaj.) Igen, szép hasonlat, csak az a kérdés, (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) hogy milyen eszmék érdekében áldozom fel magamat másért. Róbert Károly nem volt azért gyáva, mert Széchy Dezső áldozatát elfogadta és Hunyadi János sem volt azért gyáva, mert Kemény Simon áldozatát elfogadta. (Zaj.) Akár szép, akár nem szép a ha­sonlat, a történelmet Önök a jövőben nem igazgat­hatják, önök a történelemnek nem parancsolnak. (Zajos helyeslés balfelől. Zaj a jobboldalon és a középen. Halljuk ! Halljuk ! balfelől. Elnök csenget.) Ha nem tetszik, hozzanak többségi határozatot, én azonban azt mondom, amit akarok. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon és a közéfen.) T. képviselőház ! A Strohmann-rendszer nagy ellenségei a javaslatban az anonimitást nem sze­retik. Hát kit tiszteljünk tulaj donképen a sajtó­jogi javaslat szerzőjeként a felelőseken kívül ? Balogh Jenő igazságügyminister: Majd szol­gálok nevekkel. Vázsonyi Vilmos: Nagyon örvendetes volna számunkra, mert hivatkozott arra a minister ur, hogy nyolcz előkelő jogász vagy publiczista, nem tudom, tanácsát kérte ki, amikor a sajtójogi javaslatot elkészítette. E névtelen félisteneknek nagyon szeretném tudni a nevét. Balogh Jertff igazságügyminister: Megteszem.. Vázsonyi Vilmos: ... Mert végtére jogunk van tudni, kinek köszönhetjük ezt az elmetermé­ket, amelyet nyomban a beterjesztés után a mi­nister ur maga volt kénytelen a módosítások egész sorával megváltoztatni, (Ugy van! a bal­és szélsöbaloldalon.) tartalékban tartva még azo­kat a kis módosításokat, amelyek az igazság­ügyminister urnak hivatalos papírjain itt van­nak kezemben, egész sor módosítás, amely még nem születhetett meg az igazságügyi bizottság­ban, amelyek remélhetőleg jövőre még meg fog­nak születni. Azok a nyoíczak, akikről beszél az igazság­ügyminister ur, (Derültség a bal- és a szélsőbal­oldalon) ezek a jogi nyolczasok reánk nézve bizo­nyos érdekességgel birnak. Nem tudom, hogyan jutott ezekhez a nyolczakhoz. Mert amikor a kép­zőművészeti nyolczasokról volt szó, — olvastam egy malicziózus bírálatot, — egy ítész ur a nj T ol­czasok irányzatát támadva, felfedezte azt, hogy a nyolczasból, ha ketté metszik, két nulla lesz. (Elénk derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, hogy az igazságügyminister ur e fel­fedezést hasznosítva, a maga nyolczasát nem összerakása alakjában nyerte-e meg és nem igye­kezett-e ugy hasznosítani a dolgot, hogy két nullá­ból csinált nyolczast ? (Taps a bal- és szélsőbal­oldalon.) Vermes Zoltán: Einige smonczesz. (Elénk derültség a jobboldalon.) Vázsonyi Vilmos: Többségi határozattal szel­lemes. (Mozgás.) Az igazságügyminister ur múltkor távollétünk­ben, mint kisebb tetemre hivő a nagy tetemre hivó mellett, ismét tetemre szólított minket; az esküdt­széki törvényjavaslat tárgyalásánál kifejtette, hogy nekünk itt kellett volna lennünk, különösen bizo­nyos szakaszok tárgyalásánál, még akkor is, hogyha mennykövek hullanak is az égből. Hát igen t. minister ur, miért nem méltozta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom