Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-473
10 473. országos ülés 1913 november 11-én, kedden. véleménye van az igen t. igazságügyminister urnak. Másfelől oly bölcseséget tételez fel mindenkiről, hogy az igazságügyi bizottságnak jelentése csak tegnap lett kézbesítve . . . Bródy Ernő; Ma reggel! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: .... azoknak pedig, akik nem jártak utána, csak ma reggel, és villámvonat gyorsasággal kell az igazságügyi bizottság jelentéséről véleményt mondani. Ez nem kodiíikáczió, ez statárium, (Igazi Ugy van ! a bal- és a szélsőbalolialon. Elénk ellenmondások jobbfelől.) amely meglepetésszerűen jön, amely tudatlanságra, járatlanságra épit, amely arra épit, hogy a kritika kellő időben és kellő helyen nem mutatkozik, és amely az igazságnak csarnokába nem ugy viszi be az uj törvényt : döngő lépéssel, büszkén, amint igazi törvények szoktak az igazság csarnokába belépni, banem besurranó tolvaj módjára csempészi be. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. Élénk mozgás és zaj a jobboldalon és a középen ; felkiállások : Rendre ! Elnök csenget.) T. képviselőház ! Régebben, ha kodifikáczióról volt szó, hallottuk, olvastuk, megtudtuk, hogy megbiztáka politikai életnek, a jogászságnak valamely kitünős gét, aki egész hírnevét, reputáczióját és tudását kötötte aíhoz a munkához. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Most a kodifikácziónak egészen uj módszere kezdődik: házi kezelésbe veszi az igazságügyministerium a kodifikácziót, (Derültség a baloldalon.) különböző fizetési fokozatokba beosztott kodifikátori segédmunkások és szakmunkások csinálnak, az anonymitásnak jótékonyságát élvezve, minekünk törvényjavaslatokat. Hát van a kettő között egy kis különbség. Mert az, akinek a közvélemény és az ország előtt van jogászi neve és reputácziója, az egy kissé gondosabban ügyel arra, hogy miféle javaslatot készítsen, mint az a kodifikáló segédmunkás, aki azt gondolja, hogy ugy tesz szívességet kenyéradó gazdájának, ha minél több spanyolcsizmát és srófot szedeget össze a külföldi jogrendszerekből, minél többet, annál jobb, annál hasznosabb munkát végez, s annál biztosabb számára a dicséret. (Tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) T. képviselőház ! Itt egy sajtójavaslatot terjesztenek elő és az előadó ur is nagy felháborodással beszél a strohmannokról. Mintha a magyar história nemismerne strohmannokat, akiket az iskolában igen nagy tisztelettel hallottunk emlegetni ! Mintha Róbert Károlynak nem lett volna strohmannja, Széchy Dezső, aki helyette halt meg és mintha Hunyadi Jánosnak nem lett volna strohmannja, Kemény Simon, alá helyette halt meg. (Felkiáltások jobbfelől: Szép hasonlat! Zaj.) Igen, szép hasonlat, csak az a kérdés, (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) hogy milyen eszmék érdekében áldozom fel magamat másért. Róbert Károly nem volt azért gyáva, mert Széchy Dezső áldozatát elfogadta és Hunyadi János sem volt azért gyáva, mert Kemény Simon áldozatát elfogadta. (Zaj.) Akár szép, akár nem szép a hasonlat, a történelmet Önök a jövőben nem igazgathatják, önök a történelemnek nem parancsolnak. (Zajos helyeslés balfelől. Zaj a jobboldalon és a középen. Halljuk ! Halljuk ! balfelől. Elnök csenget.) Ha nem tetszik, hozzanak többségi határozatot, én azonban azt mondom, amit akarok. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon és a közéfen.) T. képviselőház ! A Strohmann-rendszer nagy ellenségei a javaslatban az anonimitást nem szeretik. Hát kit tiszteljünk tulaj donképen a sajtójogi javaslat szerzőjeként a felelőseken kívül ? Balogh Jenő igazságügyminister: Majd szolgálok nevekkel. Vázsonyi Vilmos: Nagyon örvendetes volna számunkra, mert hivatkozott arra a minister ur, hogy nyolcz előkelő jogász vagy publiczista, nem tudom, tanácsát kérte ki, amikor a sajtójogi javaslatot elkészítette. E névtelen félisteneknek nagyon szeretném tudni a nevét. Balogh Jertff igazságügyminister: Megteszem.. Vázsonyi Vilmos: ... Mert végtére jogunk van tudni, kinek köszönhetjük ezt az elmeterméket, amelyet nyomban a beterjesztés után a minister ur maga volt kénytelen a módosítások egész sorával megváltoztatni, (Ugy van! a balés szélsöbaloldalon.) tartalékban tartva még azokat a kis módosításokat, amelyek az igazságügyminister urnak hivatalos papírjain itt vannak kezemben, egész sor módosítás, amely még nem születhetett meg az igazságügyi bizottságban, amelyek remélhetőleg jövőre még meg fognak születni. Azok a nyoíczak, akikről beszél az igazságügyminister ur, (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon) ezek a jogi nyolczasok reánk nézve bizonyos érdekességgel birnak. Nem tudom, hogyan jutott ezekhez a nyolczakhoz. Mert amikor a képzőművészeti nyolczasokról volt szó, — olvastam egy malicziózus bírálatot, — egy ítész ur a nj T olczasok irányzatát támadva, felfedezte azt, hogy a nyolczasból, ha ketté metszik, két nulla lesz. (Elénk derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, hogy az igazságügyminister ur e felfedezést hasznosítva, a maga nyolczasát nem összerakása alakjában nyerte-e meg és nem igyekezett-e ugy hasznosítani a dolgot, hogy két nullából csinált nyolczast ? (Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Vermes Zoltán: Einige smonczesz. (Elénk derültség a jobboldalon.) Vázsonyi Vilmos: Többségi határozattal szellemes. (Mozgás.) Az igazságügyminister ur múltkor távollétünkben, mint kisebb tetemre hivő a nagy tetemre hivó mellett, ismét tetemre szólított minket; az esküdtszéki törvényjavaslat tárgyalásánál kifejtette, hogy nekünk itt kellett volna lennünk, különösen bizonyos szakaszok tárgyalásánál, még akkor is, hogyha mennykövek hullanak is az égből. Hát igen t. minister ur, miért nem méltozta-
