Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-473
Í73. országos ülés 1913 november ll-én, kedden. II tott azon szakjogászokat, akik az ügyvédi körből és a jogtudomány terén az élet bölcs konzervatív irányát képviselik, miért nem méltóztatott azoknak egy kis tetemre hivő tanácsot adni? Az ország jogásztestületeiben és ügyvédi kamaráiban egyhangú volt a vélemény, ismétlem, egyhangú, hogy a minister ur esküdtszéki javaslata s a sajtójogról szóló javaslata a közszabadság súlyos megtámadása (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldahn.) és jogászilag is elhibázott dolog. A kamarákban ninc:. palotaőrség, a kamarákban nincsenek fegyelmi büntetések a felszólalók számára. (Mozgás a jobboldalon.) Keneti Géza : Terror ! Vázsonyi Vilmos: A bölcs férfiú miért fél terrortól és a tetemre hivó igazságügyminister ur jogászliivei miért vonulnak vissza a jogászegyesületekből a tárgyalásoktól ? Ott jogi érv áll szemben jogi érvvel. Még a kamara választmányában sem volt szerencsénk ahhoz, hogy valaki szót emelt volna az igazságügyminister ur javaslata mellett. Pedig a választmányban ott ülnek e párt politikai hivei, akik azonban mint jogászok velünk teljes mértékben egyetértettek. Nem csodálom, ha az igazságügyminister ur a kamaráknak nem küldi meg javaslatait. Az esküdtszéki javaslatnál indokolta ezt azzal, hogy kérem, miért kérdezzem én meg az ügyvédeket, hiszen az ügyvédek azt akarják, hogy minden vádlottat felmentsenek. Ha én ezt mástól hallom, t. igazságügyminister ur, aki sietve rohan, akkor azon nem csodálkozom ; de hogy a t. igazságügyminister ur az ügyvédségről azt a véleményt vallja, hogy az ügyvédségnek egyedüli czélzata, hogy minden bűnöst felmentsenek : ez, abból a székből, mégis csak furcsán hangzik. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Az ügyvédségről igazságügyministeri székből ilyen tanitást még nem hallottam. Hiszen, igen t. igazságügyminister ur, minden pernek van felperese és alperese, minden büntetőperben van nemcsak védelem, hanem vád is, van sértett is és magánfél is. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Hiszen minden feljelentésnél a feljelentő ügyvédjének más az érdeke, mint a feljelentett ügyvédjének. Hát hogy lehet ekkor az ügyvédséget igy odaállítani 1 Még ha azzal gyanúsítja is meg az ügyvédséget, hogy üzleti szempontbók foglalkozásának érdeke szerint, fog az esküdtszékről véleményt mondani . . . Balogh Jenő igazságügyminister: Sohasem mondtam ! Vázsonyi Vilmos : . . . még akkor se tartsa még abból a szempontból sem az ügyvédeket olyan bárgyúknak, hogy azok csak a védelemmel foglalkoznak, a váddal nem, mert hiszen az ügyvédeknek egyik fele ma a vádlottnak, másik fele a sértettnek érdekeit képviseli. Az a zajos derültséggel fogadott és többségi szózattal vicczé emelt megjegyzése tehát a t. igazságügyminister urnak nem nagyon sikerült. (Mozgás jobbfelől.) Az ügyvédségtől, úgymond a t. igazságügyminister ur, őt egy tenger választja el (Felkiáltások a baloldalon : Sós tenger !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: Azigazságügymmisteriuraban, ugylátszik, a tengerrel való operálás általában szokásos, mert hiszen az igen t. államtitkár ur is az ő hires beszédében arról a tengerről szólt, melynek mindkét partját magyarok lakják. Tehát az igazságügyministeri államtitkár ur is tengerről beszél és az igazságügyminister ur is tengerről beszél az ügyvédekkel szemben. Bocsánatot kérek, miért felejtette el akkor, hogy háta megett ül a t. igazságügyi államtitkár ur, ki nekünk nagyon kedves és nagyrabecsült ügyvéd-kollegánk volt ? Ha egy tenger választja el az igazságügyminister urat az ügyvédségtől : akkor Vadász Lipót államtitkár ur segíthet neki és száraz lábbal átvezetheti őt a tengeren. (Nagy derültség és taps a baloldalon. Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak. Vázsonyi Vilmos: Ha ezen, remélhetőleg szárazlábbal megtörténő expediczió sikerül, akkor rá fog jönni a t. igazságügyminister ur arra, hogy talán az ügyvédségről mégis illik más véleménynyel lenni, mint aminővel az igazságügyminister ur van. (Helyeslés a baloldalon.) Az ügyvédség — fáj vagy nem fáj, mert nagyon sok fájt az előadó ur beszédében, különösen a vége felé — ebben az országban mindenkor volt, lesz és marad a közszabadságnak bátor, szókimondó, nem terrorizálható és meg nem vesztegethető bajnoka. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. ) Nem talál ügyvédi kamarát . . . (Zaj jobbfelől.) Ráth Endre : Mondjanak neveket ! (Zaj.) Elnök : Kérem Ráth Endre képviselő urat ne zavarja a szónokot. Ráth Endre : Engem Beöthy szokott rendreutasítani. (Derültség a szélsőbaloldahn.) Elnök: Csendet kérek. (Halljuk/ Halljuk!) Vázsonyi Vilmos : ... a minister ur, mely esküdtszéki vagy sajtójogi javaslatára nern mondaná, hogy az nem a közszabadság súlyos sérelme. Nem a felforgatóknak szelleme ez, mert igen t. minister ur, csodálatos felforgatás az, mely meglevő intézményeket védelmez. Csodálatos felforgatók vagyunk mi ügyvédek, kik az 1848 : XVIII. t.-czikkhez, kik a fennálló esküdtszéki intézményhez ragaszkodunk. Konzervatív felforgatók ! önök pedig nem felforgatók, akik mindazt ami tiszteletreméltó megmaradt a múltból, ami szabadság ma még megmaradt, ezekben az abnormis időkben megtámadják és rombadöntik. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Oroszországban az ügyvédség az ügyészség, a közvád lesülyedettsége mellett íme most az előttünk levő esetben teljesítette legelszántabban, legbecsületesebben kötelességét. Magyarország és a magyar igazságszolgáltatás történetében vannak sötét korszakok és ezek a hanyatlás korszakai, melyekben a közvád lealjasodott; vannak olyan korszakok, melyekben a hétszemélyes
