Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

47S. országos ülés 19Í3 november 2'i-én. hétfőn. 161 olyan férfiak egész sorozata kerülhet a vádlottak padjára, akiknek hivatása volna tanuként szerepelni. Ezen az utón elkallódik az igazi felelősség. Rakovszky Iván képviselő ur azt mondta, hogy ez épen oltalmat nyújt a tisztességes sajtó megvédésére, de amikor ezeket mondta, a szakasz horderejének megítélésében ugyanarra az álláspontra helyezkedett, mint én, t. i. arra, hogy ez a szakasz a bűnrészesek, a rábirók kutatására ad alkalmat, csakhogy akkor, amikor ő mondta ezt, a túloldalról megtapsolták, most pedig, mikor én mondom, kétkedőleg rázzák a fejüket. (Taps a baloldalon.) Farkas Zoltán: Mit tapsolnak? (Zaj a baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Erre nekem válaszom, hogy a szerkesztőnek, a sajtó hivatásszerű munkásának felelősségéhez tartozik az, hogy neki óvatosnak kell lennie azoknak a benyomásoknak felszedésében, amelyek őt környezik, ő mestersége, az az ő hivatása, hogy ő gyakoroljon kritikát afelett, mit vesz fel, mit nem vesz fel ? Ha ebben tévedett, akkor azután ezen hivatásbeli hibának elkövetése miatt vállalja a felelősséget. Ettől a tisztességes sajtó nem riad vissza, az nem iparkodik bűntársakat keresni széjjel a társadalomban, mert ezzel elkallódik a felelősségnek igazi konczentrálása. (Igaz! Ugy van! balfélol.) A sajtó felelősségének e törvényjavaslatban és az esküdtszékről szóló törvényben való megállapítása is abban a hibában szenved — amint azt az előttem szólók bőven kifejtették — hogy a valódiság bizonyitását túlságosan megnehezíti. ]STe mérjünk itt se kétféle mértékkel. Nincs senki, aki nálam nagyobb mértékben utálja a rosszhiszemű vádaskodást, a rágalmazást, aki erősebben követelné, mint én, hogy ezzel szemben szigorú felelősségrevonás alkalmaztassák. (Általános helyeslés.) Ez az éremnek egyik oldala. Másik oldala pedig az, hogy fenn kell tartanunk a szabadságot arra, hogy ahol igazi visszaélés van és ahol a társadalomban, a kormányzatban vagy a közéletben igazi fekély mutatkozik, azt fel lehessen tárni és azt lehessen ostorozni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások balfélol: Most tapsoljanak! Élénk helyeslés és taps jobbfelöl.) Azok az intézkedések pedig, amelyek a valódiság bizonyitását annyira nehézzé teszik, azok az intézkedések, amelyek azt bizonyos időbeli korlátok közé szorítják, amely időbeli korlátok közé a kívánatos gyorsítás szempontjából azokat szorítani nem szükséges, egyoldalúak, azok a bevádolt egyénnek, — nem is a rágalmazott, mert hogy rágalmazott-e, vagy nem, az majd csak a bizonyítási eljárás során fog kiderittetni, de annak a bevádolt egyénnek — javára felbillentik az egyensúlyt és a sajtó azon másik funkcziójának teljesítését, mely szerint nemcsak joga, hanem kötelessége is ott, ahol igazi visszaélés van, ott, ahol valami igazán rossz és helytelenítendő dolog KÉPVH. SAPlA 1910 1915. XX. KÖTET. van, azt felderíteni, reá nézve majdnem lehetetlenné teszik, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Dicsekedett az előttem szólt t. képviselőtársam, mint a javaslatnak egyik erényével, azzal a ténynyel is, hogy a nyomdász r anyagi felelősségét a sajtójavaslat eliminálja. Én nem. tudom, hogy honnan vette ezt a megállapítást t. képviselőtársam, mert hiszen a sajtó javaslatból én azt olvasom ki, hogy akkor, mikor a pénzbírság előteremtésére a kauczió nem elég, vagy amikor az egyéb forrásokból nem biztositható, akkor in ultima analisi a nyomdászt veszik elő. Hát egyfelől meg akarják védeni a nyomdászsztrájk és a nyomdász beavatkozása ellen a szerkesztőt, a szellemi munkást, másfelől pedig a nyomdának folyton veszélyeztetett érdekei szempontjából szinte rákényszerítik a nyomdászt arra. hogy iparkodjék czenzurát gyakorolni, mert sohasem tudhatja, hogy végre nem rajta veszik-e meg azt a pénzbírságot, amellyel az általa kinyomatott czikkek járnak. (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Felhozták és szóvátették a 24. §-nak egész szisztematikáját is, ahol Rakovszky Iván t. képviselőtársam megint egy félreértésnek esett áldozatul. 0 nagy emfázissal csodálkozik azon, hogy erről az oldalról kifogásolják a 24. §. 6. pontját, amely a kárt okozó valótlanságot még akkor is, ha sem nem rágalom, sem nem becsületsértés, mint külön deliktumot kezeli és konstatálja, hogy az urak a hazugság védelmére akarnak kelni. Dehogy akarunk kelni! Hanem más dolog az, valamely cselekményt erkölcsileg elitélni és más dolog az, valamely erkölcsileg elitélendő cselekménnyel szemben a retorziónak helyes módját választani és más dolog az, egy deliktumot oly módon konstruálni, hogy a biróra nézve a tárgyilagos, helyes alkalmazás majdnem lehetetlenné váljék. Ez ellen irányulnak a mi ellenvetéseink és azon diszproporczió ellen, amelynek olyan következményei vannak, hogy mig a becsületsértésnek maximális büntetése — gondolom — 600 K és három havi fogház, a rágalmazásnak egy évi fogház és gondolom, 2000 K pénzbüntetés, addig az egyszerű valótlanságnak, amely, ha tudok magamnak képet alkotni róla, mindenesetre kisebb deliktum, mint a becsületsértés vagy rágalmazás, 4000 K, tehát nagyobb, mint a rágalmazásé és becsületsértésé. Már most mik ennek a következményei ? Méltóztassék figyelembe venni azt a körülményt, hogy az 1896. évi bűnvádi perrendtartás hivatalos egyéneknek becsületsértési és rágalmazási pereiben, amelyeket sajtóorgánumok ellen indítottak, fentartotta az esküdtszéki illetékességet. Ezen valótlansági deliktumoknak pedig a királyi törvényszék a fóruma. Már most egész nyilvánvaló, hogy az a tisztviselő, aki megtámadottnak érzi magát, nem becsületsértési és rágalmazási pert fog indítani, nem az esküdtszék elé fog 21