Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

15(5 Í78. országos ülés ltílo zik, ez a javaslaton semmit se segit. (TJgy van! TJgy van! jóbbfelol,) Vagy segit-e a javaslaton az, ha Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam azt mondja, hogy egy néger vagy nem tudom milyen néptörzs, midőn egy elméleti tudós közébük került, nem tudta őt egyébre használni, mint hogy tojásokra ültette! Nem hiszem, hogy Vázsonyi Vilmos igy értette volna, de én ebből legfeljebb azt a következtetést tudom levonni, hogy az ő nézete szerint ő és azok, akik vele egy sorban ülnek, emberevők, akik a tudósokat másra nem tudják használni, mint tojásokra ültetni. (Derültség jobbfelöl) Mi azonban értékesíteni tudjuk az ő elméjük működését. (Élénk éljenzés és taps jobbfelöl.) T. ház! Nemcsak az tartozik hozzá az államélett tökélyéhez, hogy a törvényeknek tekintélye legyen, hanem hozzátartozik az is, hogy a törvényjavaslatoknak szintén legyen tekintélyük. Ezek a javaslatok fontos dolgok, ezekből a javaslatokból törvények lesznek, ezeket tehát komolyan kell megkritizálni, ezekkel komolyan kell foglalkozni és javítani akarni rajtuk. De ha túlzásokkal és kifigurázásokkal dolgozunk, a kifigurázásből nem tudjuk meg, hogy mi legyen hát az, amit a javaslaton javítsunk, a túlzás pedig csak arra jó, hogy a benne elrejtett igazságokat is gyanúsokká tegye. (TJgy van! ügy van f jobb felől), Végül engedje meg a t. ház, hogy megjegyzéseket tegyek még Vázsonyi Vilmos igen t. képviselőtársam beszédének egy passzusára és ez az a passzus, ahol ő történelmünknek két igazán hőslelkü szereplőjét, a szerencsétlen Strohmannokkal hasonlította össze. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) Bocsánatot kérek t. ház, kötelességemnek tartom, hogy mindannak érdekében, ami előttem gyermekkorom óta szent, az ilyen összehasonlítások ellen a legerélyesebben tiltakozzam. (Zajos helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Az a Széchy Dezső és az a Kemény Simon meghalni mentek és nem két hétre bocsukatni magukat. (Tigy van! TJgy van! jobbfelöl.) Egy hang (jobbfelöl) : Pénzért! Rakovszky Iván: Az a Széchy Dezső és az a Kemény Simon hősökért haltak meg és nem delikvensekért. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) Az a Széchy Dezső és az a Kemény Simon a maguk lelkének lelkesedésével azért mentek meghalni, hogy megmentsenek valakit, akit maguknál különbnek, a.z országra nézve fontosabbnak tartottak, emezek a maguk erkölcsi és anyagi szegénységében garasokért nem meghalni, hanem magukat becsukatni mennek. (TJgy van! TJgy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Én emlékszem arra. az 1902. év elején történt, hogy Vázsonyi Vilmos igen t. képviselőtársamnak ebben a házban nagyon, de nagyon kellemetlen jelenetei voltak azén, mert törtónelnouember 2í-én, hétfon. műnk nagyjait röviden és velősen kigúnyolta. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) Most azt láttuk, hogy jelenlegi nyilatkozatait ugyanazok, akik valamikor hasonló nyilatkozatai ellen a legélénkebben tiltakoztak, némán vagy tapssal hallgatták meg. (TJgy van! TJgy van! Taps jobbfelöl.) Amikor ő kijelentette, hogy mi hozhatunk többségi határozatot a történelemről, de ő azt beszél, amit akar, akkor igenis a túloldalon tapsoltak. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) Hát én nem őt csodálom, mert ő csak következetes maradt magához, (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl), én csodálom azokat, akikben valamikor az erkölcsi érzés fellázadt és akikből a történelem nagyjai iránti tisztelet kitört, (Éljenzés és taps jobbfelöl.) hogy bennök mindez most elnémult — mert mégsem akarom elhinni, hogy megsemmisült volna — és az ilyen kijelentésért tapsolnak. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.), Én szentül meg vagyok győződve, hogy amint azok a politikai hullámok, amelyek e körül feltornyosultak, elülnek, amint az a tajtékzó fehérség, amely ennek a kérdésnek a tárgyalása közben az egymásiránt való türelmetlenségben megnyilatkozott, el fog múlni: nagyon sokan azok közül, akik ma ellenvéleményen vannak, meg fogják vallani maguknak, hogy ez a javaslat igenis nem rossz, hanem jó, sőt meg vagyok győződve, hogy maga a sajtó, amint azt fogja látni, hogy a szabadságot ez a javaslat nem veszélyezteti semmivel sem, de azáltal, hogy emeli nívóját, hogy tisztességesebbé, a valóságot jobban kedvelővé teszi, megbecsülésében, tisztességében, dicsőségben is emeli, be fogja látni, hogy nem törtónt merénylet ellene. Ebben a reményben és ebben a meggyőződésben elfogadom a javaslatot. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps jobbról és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra ki következik! Gr. Draskovich János jegyző: Gróf Apponyi Albert. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem, méltóztassanak csendben lenni és helyeiket elfoglalni. Gr. Apponyi Albert: Felszólalásomat azzal kell kezdenem, hogy a t. háznak emlékezetébe hozzam azt a tiltakozást, amellyel az ellenzék nevében az esküdtbiróságokról szóló törvényjavaslatnak tárgyalását bevezetni szerencsém volt. Ezt a tiltakozást, midőn most az ellenzéki oldalon számosan szólalunk fel a sajtóügyi javaslat ellen, annál is inkább meg kell újítanom, mert hiszen olyan időben szólalunk fel, amidőn a részünkről legitimnek elismert házszabályok szerint a tanácskozás ideje már lejárt. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Ellentmondások és derültség jobbfelöl.) Ha mi mégis felszólalunk ebben az időben is, ez csak azt jelenti, hogy amikor már a tör-