Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-478
Í78. országos ülés Í9Í3 vényességnek és a parlamenti jogrendnek határait túllépték és mikor nekünk ennek daczára is kötelességünk a felszólalási lehetőségeket felhasználni, egy lépéssel több vagy kevesebb e jogkör megsértésének terén, minket e kötelességünk teljesítésében nem gátol. (Igaz! Ugy van ! balfelöl. Zaj jobbfélöl.) Elnök: A képviselő urat ezen kijelentéséért rendreutasítom. (Helyeslés jobbfélöl, Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nincs joga!) Egyúttal megjegyzem . . . (Zaj.) Csendet kérek. (Hosszantartó éljenzés a baloldalon. Felkiáltások: Éljen Apponyi!) Egyúttal pedig meg kell jegyeznem... Paiugyay Mór: Ne zavarja folyton a szónokot ! (Zaj és felkiáltások jobbfélöl: Rendre! Rendre ?) Einök: Paiugyay képviselő urat rendreutasítom. Egyúttal pedig megjegyzem, hogy a ház szabályszerűen hozott határozatával délelőtt tíz órától délután hat óráig állapította meg a napirend tárgyalására szánt időtartamot. Gr. Apponyi Albert : Áttérve ezek után a szőnyegen levő tárgyra, szorosan e tárgynak keretéban kívánok maradni felszólalásomban. E feltett szándékom illusztrálásául szokásom ellenére, de a mai viszonyokkal számolva, beszédemnek egész tervrajzát leszek bátor a t. képviselőház elé terjeszteni, mielőtt fejtegetéseimbe belemennék. Valamely törvényjavaslat bírálata, ugy-e bár, azt jelenti, hogy ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése esetén várható hatásait állítsuk a képviselőház és az ország elé. Ezeket a hatásokat azonban kétfélekép lehet és kell megállapítani. Meg kell azokat állapítani ugy, amint a tényeknek és az eszméknek és a folyományoknak logikája szerint elvileg folynak egy javaslatnak rendelkezéseiből, meg kell ezeket a várható hatásokat bírálni és szemügyre venni és magunknak ezekről számot adni ugy, amint azok előállanak a nemzetnek egy adott, konkrét politikai helyzetéből. Ez a kettős beosztása beszédemnek, ebből a kettős szempontból kívánóin a javaslatnak várható hatásait a ház elé állítani. T. képviselőház: Előbb egész általánosságban megjegyzem, hogy bármennyire tiltakozzanak is az ellen a feltevés ellen, bármennyire tiltakozzanak az ellen a nem feltevés, hanem megállapítás ellen, ez a javaslat nem jogi kodifikátorius, nem tárgyi sajtóreformátorius munka, hanem egyszerűen egy politikai munka, amely pártpolitikai szükségességekből keletkezett és azokra van rászabva. (Ugy van! a báloldalon.) Ezt minden elfogulatlan elme régen tudja, régen megállapította, tudják a túloldalon is épen olyan jól, mint mi tudjuk, kivévén azokat, akiknek lelkén talán bizonyos szeretetreméltó naivitás uralkodik, hogy nem látják, hogy miről van itt szó, hogy mi az, amit tulajdonképen tárgyalunk. november 2í-én, hétfőn. 157 Ebből folyólag ennek a javaslatnak a szisztematikája is, hogy ugy fejezzem ki magam, rendkívül ravasz. Felkarol egy csomó olyan problémát, amelyek megoldása csakugyan szükséges. Felkarolja a kártérítésnek, a helyreigazításnak, a szigorúbb felelősségnek, az eljárás gyorsításának problémáját, aztán bizonyos erkölcsi szigort mutat — amelylyel én ezen a ponton teljesen szimpatizálok — a pornografikus sajtótermékek és hirdetésekkel szemben. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Mindezeknél a problémáknál azonban csak a jiroblémának felállítása helyes, megoldásuk pedig annyira egyoldalú, annyira kiélezett, hogy midőn bizonyos bajokat gyógyítani, bizonyos visszaéléseket megszüntetni iparkodik, egyúttal súlyos csapásokat mér arra, amit pedig ennek a törvénynek homlokzatára állit oda: magára a sajtószabadságra, magára arra a gondolatra, hogy gondolatait sajtó utján mindenki szabadon terjesztheti. (Ugy van! a baloldalon.) Ezt, t. képviselőház, az előttem szóló ellenzéki szónokok már egész részletességgel kimutatták. Es ha az előttem szólott igen t. képviselőtársam ezeknek az ellenzéki felszólalásoknak némely részét nem czáfolatnak, hanem kifigurázásnak veszi, ha ő csodálkozik a mi buzgalmunkon, midőn a sajtószabadságot szerinte egészen fölöslegesen ezen javaslat ellen megvédjük, akkor olyan érveket hoz és olyan útra viszi érveit, ahova én őt nem vagyok képes követni. Én nem vagyok képes őt követni a középkori sajtórendszabályok terére, nem vagyok képes öt követni a »jóhiszemü rágalmazás« jogkörébe. (Élénk derültség a baloldalon.) Beszédének hatásos végén pedig aposztrofálja azokat, akik a ház ezen oldalán, midőn Vázsonyi Vilmos, őszerinte, az őseink iránti kegyelet ellen vétett, ezen föl nem háborodtak, hanem tapsoltak. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Egy hang (a jobboldalon): Ugy van! Gr. Apponyi Albert: Megbocsásson nekem igen tisztelt képviselőtársam, én már akkor, amikor képviselőtársam és az a t. képviselőtársam, aki felém mutat — és ezt irigységgel mondom — a gyermekkor boldog éveit élték, már én akkor helyt állottam, védelmeztem és képviseltem azoknak az ősi erényeknek, azoknak a hagyományoknak kultuszát és nem fogok most erről az útról letérni, nem fogom megtagadni azt, amit gyermekkorom óta vallottam. És legyenek meggyőződve, hogy ha Yázsonyi Vilmos t. képviselőtársam beszédében nyomát találtam volna annak, hogy ő ki akarja gúnyolni azokat az ősi nagy alakokat, akkor semmiféle politikai konstelláczió nem bírt volna rá engem arra, hogy én ezzel szemben ne tiltakozzam. (Elénk éljenzés a baloldalon.)
