Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-478
k78. országos ülés 1913 Egy, a sajtóval igazán szorosan összefüggő büntető rendelkezés van a javaslatban és ez a 24. §. 1. pontja, amely azt mondja, hogy büntettetik az, aki szándékosan valótlan hirt tesz közzé r és ezzel kárt okoz. Én némi csodálkozással hallottam, hogy ez ellen az intézkedés ellen is a legvehemensebb harczot indították azok, akik a javaslattal nincsenek megelégedve. Hiszen, t. Ház, ezek az urak, akik ezt a harczot megindították, a privát életben valószínűleg — tudom, feltételezem róluk — a legnagyobb szigorral üldözik a hazugságot és a valótlanságot. (Igaz! Ugyvan! a jobboldalon.) Hiszen ezeknek az uraknak, ha nem is megírva, de igenis, vannak erkölcsi törvényeik, amelyek azt mondják, hogy másnak kárára hazudni nem szabad. Ezek az urak maguk nem fognak valótlanságot mondani és kiközösítik a saját társadalmi körükből azokat, akik valótlanságot mondanak. (Igás! JJgy van! jobbfelöl.) Hát miért csak éppen a sajtó terén szabadjon valótlanságot irni ? Azt mondják, hogy más téren nem deliktum az egyszerű hazugság és valótlanság. Hiszen más téren nem az, de ebből még nem következik, hogy ne kezdjük egyszer el ezt az irányt és nem következik, hogy ne kezdjük épen ott, ahol a hazugság a legveszedelmesebb. (Igás ! JJgy van! jobbfelől.) Mert egy más téren hangoztatott hazugság csak egy hazugság, de a sajtó terén elkövetett hazugság száz- és százezer, annyi hazugság, ahány embernek a kezébe kerül az a sajtótermék. (Igás! JJgy van! Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Azt állítják, hogy a rágalmazással és a becsületsértéssel meg van állapítva a valótlansági deliktum, meg van adv bíróságnak a mód arra, hogy a valótlanságot üldözze. De hiszen ezer meg ezer valótlanságot tudunk elképzelni, amely nem rágalmazás és nem becsületsértés. Tegyünk fel egy esetet. Valaki ki van szemelve egy fontos állásra és egy lap azt írja róla, hogy igen, ez az ur végtelen becsületes, nagyon tehetséges, nagyon szorgalmas ember, akit a legnagyobb tisztelet illet, de ha például vadászatra van hiva, nem használható, mert neki a vadászat fontosabb mindennél. Ez ugyebár nem rágalmazás, mert közmegvetésnek az illetőt nem teszi ki, büntető eljárás megindítását nem vonja maga után, becsületsértést nem involvál és esetleg ez az ember mégis elveszíti az állását, elveszíti a maga hivatásához szükséges tekintélyét és mindezt egy valótlanság, egy hazugság miatt. Hát ne adjuk meg az illetőnek ezért . az elégtételt ? (Igás! JJgy van! Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! Hiszen az igazságügyminiszter ur ezt a bűncselekményt még kautélákkal is körülvette. Elsősorbän-megköveteli, hogy a valótlanság állításával károkozás is járjon. Ezáltal tehát elimináljuk azokat az eseteket, amelyeket tényKÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XX. KÖTET. november 2i-én, hétfőn. 153 leg nem volna értelme büntetni, azokat az eseteket, ahol egy egyszerű, kár, eredmény nélkül maradt valótlanság állításáról van szó. De tovább ment az igazságügyminiszter ur és a szándékosságot, a tudatot is megkövetelte ebben a cselekményben. Hát, bocsánatot kérek, ha valaki szándékosan és tudatosan mond valótlanságot, ez csak mégis a hazugság egy t minősített esete? (Igaz! JJgy van! jobbfelől.) És itt térek rá arra, amit szintén nagyon kifogásolnak ebben a javaslatban, hogy ez a büntetési tétel egyforma a rágalmazás büntetési tételével. (Félkiáltások balfélol: Nagyobb! Nagyobb!) A sajtó utján elkövetett rágalmazás büntetési tételével. Rágalmazni lehet felületesen, félreértésből is, ellenben valótlanságot irni és ezt megbüntetni ennek a javaslatnak értelmében csakis akkor lehet, ha szándékosan állíttatott az a valótlanság. Hát, bocsánatot kérek, ha én valakiről szándékosan valótlanságot írok — bár ne legyen az rágalmazás vagy becsületsértés — és ezt összehasonlítom azzal, hogy én valakiről jóhiszeműen, hamis adatok alapján, félreértés, tévedésbe ejtés alapján egy rágalmazó dolgot írok, — de az én teljes jóhiszeműségem megvan — hát akkor az a szándékos és tudatos valótlanság nagyon sok esetben sokkal nagyobb bűncselekmény, mint a jóhiszemű rágalmazás. (Igaz! JJgy van jobbfelől.) Hiszen bocsánatot kérek, nemcsak sajtószabadság van, egyéb szabadság is van és szükséges. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Nemcsak annak az újságírónak van megkötve és bilincsbe szorítva a keze, aki nem Írhatja mindig azt, amit ő akar. Vájjon én nem vagyok-e bilincsbe szorítva, az én szabadságom nincs-e elvéve akkor, ha rólam valótlanságot irtak és nekem még védekeznem sem szabad ? (Igás! JJgy van! jobbfelöl.) Az ország 20 milliónyi lakosságának érdekében, szabadságuk érdekében kell követelnünk ezt az intézkedést. (Igás! JJgy van! a jobboldalon.) Nemcsak az újságíróknak kell hogy legyen szabadságuk, hanem az ország minden lakosának. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Összefügg ezekkel a büntetési tételekkel a kártérítés kérdése is. Nem volt szándékom erre kitérni, de Pető Sándor t, képviselőtársam a kártérítés kérdésében egy olyan tételt hozott fel, amely, azt hiszem, a bírósági gyakorlatban nem fog teljesen megfelelni annak a felfogásnak, amelyet ő vall. Azt állította, hogy ha pl. egy háznak lakói azért, mert házbérüket méltánytalanul stájgerolták, bojkottot indítanak ezen ház ellen s egy lapban megírják, akkor majd a bíróság azt a szerzőt vagy szerkesztőt vagy nyomdászt kártérítésre fogja ítélni azért, mert a háztulajdonos kárt szenvedett a bojkott által. De hiszen a magánjog összes szabályai szerint kártérítés csak ott lehetséges, ahol oko20
