Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-478
154 Í78. országos ülés lyl3 november 24-én, hétfőn. zati összefüggés áll fenn. Meg lehet-e állapítani az okozati összefüggést azért, mert egy lap egy házról megírta, hogy magasra emeltettek fel a házbérek ? A háztulajdonos ennek folytán szenvedett-e kárt? A ház bérek felemelése vagy a bojkott kimondása az oka a kárnak. Bocsánatot kérek, itfr nincs okozati összefüggés, mert ha bojkott nem volna, akkor a lap hiába írna, a háztulajdonos mégsem szenvedne kárt. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Vagy tessék figyelemmel kisérni azt a másik példát, amelyet Pető Sándor t. képviselőtársam felhozott, aki hivatkozott arra, hogy ha szakszervezetek indítanak bojkottot egy-egy gyártulajdonos vagy gyár ellen, ebben az esetben is, hogy ha lapjuk a bojkottot közli, kártérítésre lesz köteles. Xincs meg az okozati összefüggés. A munkások nem azért bojkottálják azt a gyártelepet, mert a Népszava közölte, hogy bojkottálva lesz, hanem bojkottálják azért, mert a szakszervezet ugy határozott. (Igaz! Ugy van!) Pető Sándor: A munkástömeg nem tudja meg máskép, csak ugy, ha közzéteszik. (Ellenmondás jobbfelöl.) Rakovszky Iván : Bocsánatot kérek, a bíróság mégis csak az általános jogelvek szerint fog határozatot hozni. Tisztelt ház ! Méltóztassék megengedni, hogy áttérjek ezután a javaslatnak bizonyos specziális irányú intézkedéseire. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A sajtódeliktumok terén, miután ezeknek tényálladéka egy hosszabban lefolyó eseménysorozat folytán áll elő, megvan a módja annak, hogy a bűncselekmények hatását bizonyos fokig csökkentsük, vagy esetleg teljesen megsemmisítsük. Idetartozik ugyebár az, hogy ha én rólam valótlanságot írnak, ez a hír elterjed az egész országban, mielőtt azonban elterjedhetne, mielőtt az emberek komolyan vennék a dolgot, a törvény megadja nekem a jogot, hogy helyreigazítsam a rólam elmondott valótlanságot, ami legalább részben csökkentése a deliktum hatásának. (Zaj a baloldalon.) Csak egész röviden kívánok ezzel a kérdéssel foglalkozni. A helyreigazitási kötelezettségről olyan módon beszélnek és beszéltek, mintha valami egészen uj gondolat lenne a törvényjavaslatban. Tudjuk, — azok, akik jobban tájékozva vannak, ennek a kifogásnak helyességét nem is ismerik el — hogy a külföldi törvényhozásokban ez teljesen kivétel nélkül megvan. De hiszen Magyarországon is állott fenn erre vonatkozólag idáig nem irott törvény, nem szankczióval ellátott törvény, de erkölcsi törvény, amelyet mégis csak kellett volna követnie azoknak, akiket illetett és elég szégyen, hogy nem mindenben követték. (Igaz! Ugy van! a jobbóldalon.) Itt is visszatérek arra, amit az elébb voltam bátor mondani, hogy hiszen nemcsak sajtószabadság létezik, de létezik az ország összes lakóinak szabadsága, akiknek mégis bilincsbe van szorítva a kezük, amikor róluk valamit irnak és még csak védekezni sem tudnak az ellen. Azt mondják, hogy a helyreigazitási jog hátrányos helyzetbe hozza a szerkesztőséget, mert a megjelenés napján az illető lapban nem fűzhet a helyreigazításhoz megjegyzést. De kérdem : hát a helyreigazító személy a tegnapi lapban tehetett megjegyzést? Itt az egyenlőtlenség. (Ugy van!) De még tovább megyek. A helyreigazító van hátrányos helyzetben, az ő hátrányára egyenlőtlen a helyzet, mert amikor valaki helyreigazítást tesz közzé, ő érdekelt fél, a nagy publikum, az olvasó közönség ezzel tisztában van és nem fog neki annyira hinni, mint az újságírónak, akiről mégis azt mondja a fikczió, hogy ő a közélet tisztaságának a védelmezője, a bűnök, hibák fölfedezése érdekében cselekszik. A helyreigazi tónak tehát kevésbbé hisznek és különben is a szerkesztőnek joga van a következő számban felelni; de ha nem is felel, mégis kevésbbé hisznek a helyreigazitónak és a szerkesztő lesz előnyösebb helyzetben, mert az újságnak inkább hajlandók hinni, inkább hajlandók feltételezni, hogy önzetlenül, a közélet tisztasága érdekében cselekszik. (Ugy van! a jobboldalon.) Itt tiltakoznak az ellen, hogy ez a szakasz a hatóságnak jogot ad helyreigazításra akkor is, ha névszerint nincsen is megnevezve. A vicczlapokban szívesen és szórakozva láttam ama leendő lapok fakszimiléjét, ahol a vezérczikket az alispán irja helyreigazitási jog czimén, a belföldi rovatot politikus irja ugyané jogczimen, a színházi rovatot színész írja helyreigazitási jog czimén, és igy irnak czikkeket helyreigazítás czimén mások is, de ezeket a dolgokat itt a házban talán komolyan elmondani mégsem lehet. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon) Pető Sándor: Belgiumban a kormány ilyen utón tönkretett egy lapot. Székely Aladár: Pártértekezleten meg is változtatták! (Nagy mozgás és derültség a jobboldalon.) Molnár Béla: Máskép szólt, amikor még a pártban volt. Rakovszky Iván: Ugyebár, elvégre a mi hatóságainknak is sokkal komolyabb a dolguk, semhogy ok nélkül helyreigazitási jog czimén vezérczikkeket írjanak — eltekintve attól, hogy a helyreigazító nyilatkozatban egyéb, mint ténybeli állítás nem is lehet. De ha akad egy-egy főszolgabíró, aki ebből tréfát, vicczet csinál, hiszen a hivatali állás tekintélye, a hivatali felelősség is védelmezi a szerkesztőséget, és ott van a bíróság is, amely védelmezi a szerkesztőséget az ellen, hogy ok nélkül helyreigazító nyilatkozatok közzétételét követeljék tőle. Erre az intézkedésre szükség van, mert egy hatóságnak nagyon sok mindenhez van köze, ami a
