Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-478
i78. országos ülés lM3 telén paripa, hogy a maguk politikai életét és politikai érvényesülését ne zavarhassa semmi és hogy azt a jövőben is nyugodtan élvezhessék. (Igaz! TJgy van! balfélől.) Miután a t. ministerelnök ur a franczia forradalomnak egyenes leszármazottja a maga javaslatával és intézkedéseivel, eszembe jut a franczia forradalom történetírójának megszívlelendő, mélyen járó megjegyzése, hogy a párturalom legtöbbször még veszélyesebb, mint a fegyverben álló hadsereg, mert a fegyverben álló hadseregek egymással szembeszállnak és a szerencsésebb megelégszik azzal, hogy legyőzi a másikat, de a párturalom fél, hogy a másik legyőzött párt újra felébred; önfentartását szentnek tartja és mindenkit, aki él és érvényesülni akar a jövőben és aki ő.t nem támogatja, megakar ölni törvénnyel. — A legyőzött politikai pártoknak azt a törekvését, hogy ismét élni és érvényesülni akarnak, a t. kormány is meg akarja ölni törvénynyel, vagyis a jövőt is biztositani akarja magának! Épen azért nem vagyok én méltányosság nélküli kritikus. Én nagyon jól tudom, hogy ebben a törvényjavaslatban a felelősség milyen mértéke terheli az igazságügyminister urat és milyen mértéke terheli az egész kormányt. Én nagyon jól tudom, hogy a t igazságügyminister ur a nyolczórás üléseken csak a kormány sitzredaktőrje. (Derültség a baloldalon.) Bródy Ernő: Strohmann! Pető Sándor: Jól tudom, hogy ezt a javaslatot nem a tisztelt minister ur akarta, hanem erre a kormánynak, a kormány politikájának volt szüksége, a mai párturalom ^biztosításának és fentartásának szempontjából. Épen ezért nem csoda, hogy amikor mi ezt a javaslatot tárgyaljuk, egyúttal politikai bizalmatlanságunknak is kifejezést adunk. (Helyeslés a baloldalon.) Jól tudjuk, hogy ha Balogh Jenővel, a tudóssal állunk szemben, akinek jogi működését, irodalmi működését ismerjük, akinek jogi működése semmikép sem hasonlítható ehhez a törvényjavaslathoz, akkor ezzel a törvényjavaslattal nem találkoztunk volna. (TJgy van! a baloldalon.) Amikor mi tehát az összkormány iránt való politikai bizalmatlanságunknak is kifejezést adunk, tulajdonképen nem teszünk egyebet, mint amiről az arabs mese szól — és ezzel be js fejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Ép ugy mint a tisztelt igazságügyminister ur jogi renomméjával történt. Egy hang (a báloldalon) : \ 7 an még ? ! (Mozgás jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl: Ennyit csak lehet talán még mondani! Elnök csenget.) Pető Sándor: ... — amit én annak tartok — megesett keleten, hogy egy ember éretlen gyümölcsön elrontotta a gyomrát. Elment az orvoshoz, hogy adjon neki orvosságot, amivel a gyomrát helyrehozhatja. A keleti orvos, a keleti bölcs adott is neki orvosságot és azt mondta, hogy rakjon borogatást a szemére. A szegény ember próbálta a borogatást napokig, de a gyomra nem november %-én, hétfőn. 147 javult meg. Elment megint a bölcshöz és azt mondta neki: Félreértettél engem, hiszen a gyomromat rontottam el, a gyomromat akarom kikúrálni ; miért adsz hát olyan orvosságot, amely a szememet gyógyítja? Azt mondta erre a keleti bölcs: A szemet kell gyógyítani, mert a szemnek kellett volna meglátni, hogy éretlen az a gyümölcs, amelyet te a fáról leszakítottál és amelylyel a gyomrodat elrontottad. Én is azt mondom: Az igen tisztelt igazságügyminister urnak van olyan éles szeme, a jogtudomány terén van olyan múltja, hogy neki észre kellett volna vennie az ő jobban látó szemével, hogy ez a törvényjavaslat nem sajtójogot kodifikál, hanem politikai párturalmat akar örökkévalóvá tenni, (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) és tartozott volna észrevenni a minister ur azt, hogy renomméval bíró jogásznak ilyen javaslatot képviselni nem szabad. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kenedi Géza képviselő ur engedélyt kér a háztól, hogy személyes kérdés czimén felszólalhasson. Kérdem a házat: Megadja-e az engedélyt, igen vagy "nem. (Igen!) Kenedi Gézát illeti a szó. Kenedi Géza: T. ház! (Felkiáltások a baloldalon : Az újságírók kimennek! Felkiáltások a jobboldalon : Hadd menjenek ki! Felkiáltások a baloldalon: Szeretnék, ha valamennyien r kimennénk!) Pető Sándor képviselő ur (Élénk éljenzés a baloldalon.) beszéde elején szives volt egyéniségemmel foglalkozni, amiért neki köszönetet mondok. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Annyival kevésbbé köszönhetem meg neki azt, hogy ellenmondásokat akarván rám kimutatni, személyemet megkisebbíteni törekedett. Ráth Endre: Nem lehetett! (Zaj és felkiáltások a jobbóldalon: Rendre! Elnök csenget.) Kenedi Géza: Ezért vagyok bátor egy rövid időre igénybe venni a t. ház türelmét. Mindenekelőtt a ma hatályban levő sajtójogról szóló tiz év előtt megjelent kézikönyvem egyes pontjaiból iparkodott ellenem ellenmondásokat kimutatni, nevezetesen azt, hogy nézeteimet ebben vagy abban megváltoztattam. T. ház! Azt hiszem, tiz esztendei tapasztalat és ilyen tapasztalat (Felkiáltások a baloldalon : Milyen ? Elnök csenget) elegendő volna, hogy az ember régi nézeteit sok tekintetben megváltoztathassa. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem Vázsonyi Vilmos képviselő urat, ne méltóztassék mindig közbeszélni. (Felkiáltások a baloldalon: Nem is szólott! Felkiáltások a jobboldalon : Mindig beszél!) Kenedi Géza: Mindazonáltal azt gondolom, hogy erre nem szükséges hivatkozni, hanem elég mindenkinek a figyelmét arra irányoznom, hogy egy nagy munkából vagy legalább egy terjedelmes munkából annak egyes részei kiszakitásával tiszta nézetet, véleményt alkotni nem lehet. Én nem követem el azt az Ízléstelenséget, hogy a 19*
