Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-478
148 4?S. országos ütés 1913 november 2i~én, hétfon. t. képviselőházat ennek a könyvnek kritikájával és ellenkritikájával foglalkoztassam, azonban mindenkinek a figyelmét felhívom arra, hogy ebből a munkából nem az egyes pontoknak, hanem az összefüggő előadásoknak megfigyelésével mindenki levonhatja azt a meggyőződést, hogy mai nézeteim a főbb dolgokban az ott kifejtettekkel ugyanazonosak. (Felkiáltások a haloldalon: Hát a kauczió?) A másik pedig, amivel Pető Sándor képviselő ur megkisebbíteni törekszik, áll abból a syllogismusból, hogy, mivel a t. igazságügyminister ur a budapesti ügyvédi kamara 1907. évi memorandumát elfogadta a törvényszerkesztés alapjául és az a törvényjavaslatba átment . . . Vázsonyi Vilmos: Csak a reakezionárius része! Kenedi Géza: ... és mivel a memorandum az én legsajátabb művem, ennek következtében én vagyok felelős ezért a szerintem jó, szerinte pedig rossz törvényjavaslatért. Pető Sándor: Ezt nem mondtam! Kenedi Géza: Hát legalább is az volt a törekvése, hogy annak hibáit nekem imputálhassa. (Pető Sándor szónokkal egyidejűleg beszél. Zaj a ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek! Kenedi Géza: Azt mondta, hogy rossz tanítványa vagyok a minister urnak, vagy talán a minister ur rossz tanítványom ón nekem. (Zaj a jobb- és a báloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Pető Sándor: Azt mondtam, hogy a minister rossz tanítvány, nem vesz mindent át. (Folytonos zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások jobb felöl: Itt nem lehet társalogni! Hozzák a háziorvost Bécsből!) Elnök: Csendet kérek! Pál Alfréd: . . . Nem kérdeztem magát! (Zaj) Vázsonyi Vilmos: Én sem magát! (Zaj a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások balfelöl: Nem fog terrorizálni.') Elnök: Csendet kérek! Kenedi Géza: Ennek az okoskodásnak már a kiindulási pontja nem helyes, mert a minister ur még csak azt sem mondta, hogy ő ebből a memorandumból valamit átvett. Amit a minister ur mondott, az igy szólt: (olvassa): »Több nagy kérdésben, a minők a helyreigazitási jog, az úgynevezett zsarolási esetek büntetése, a szerzői és társszerzői felelősségi fokozat, a vagyoni kártérítés, a nyomdatulajdonos kártérítési felelőssége, minden esküdtbiróságnak sajtóhír ósági hatáskörrel felruházása és a kötelező vizsgálat mellőzése . . .« (Zaj a bál- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások halfelöl: Ez nem személyes kérdés!) Elnök: Ne méltóztassék az én jogkörömbe avatkozni! Kenedi Géza (tovább olvassa) : ». . . mindezekben a kérdésekben a kamara ugyanazon állásponton áll, mint a javaslat.« (Zaj a baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Cserny Károly: Ez az önök szólásszabadsága! (Zaj bal felöl) Hédervári Lehel közbeszól. (Nagy zaj.) Elnök: Hédervári Lehel képviselő urat rendreutasítom. Csendet kérek! Kenedi Géza: De az okoskodásnak másik ténybeli alapja sem helyes, t. i., hogy ez az én legszemélyesebb, legsajátosabb művem. És pedig azért nem helyes, mert 1907-ben, amikor létrejött az a momentum, közvetlen amaz enquete előtt, amelyet Grünther Antal akkori igazságügyminister tartott, a kamarának nem valamely mellékes bizottsága, hanem maga a választmánya foglalkozott ezzel a kérdéssel. Annak a választmánynak azonban valósággal én voltam akkor az előadója. (Mozgás a bál- és a szélsöbaloldalon.) Pető Sándor: Ezt mondtam magam is. (Zaj.) Kenedi Géza: Bészt vettek pedig ebben a választmányban különböző pártokhoz tartozó egyének, többek között Szivák Imre akkori elnök, Brüll Ignácz akkori alelnök, Papp József akkori titkár, Baracs Marezel, Gröngyösi József, König Ferencz, Medgyes Simon, Nagy Dezső, Pollák Illés, Stern Sámuel, Wittmann Mór, Glücklick Emil és Mihaiovics Béla. Sümegi Vilmos (közbeszól. Zaj.) Elnök: Sümegi képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólani. Kenedi Géza: Kár, hogy Vázsoiryi képviselő ur akkor még nem volt a kamara választmányának a tagja, amely öt ülésen keresztül igen beható és becsületes munkával tárgyalta ezt a memorandum tervét. Minden egyes intézmény gondos mérlegelés tárgya volt; hozzászóltak a t. képviselő ur elvbarátai is és ami különös, akkor a szükséges módosítások után egyértelmüleg állapították meg a memorandum szövegét, amelynek némely jelentékenyebb részeiben az én álláspontomat nem fogadták el. Egyes pontokon elfogadták, és t. képviselőtársam megnyugtatására mondhatom azt is, hogy a többek között, — mert hiszen minden egyes pontra nem emlékezhetik az ember . . . Elnök (csenget): Kenedi Géza t. képviselő urat kérnem kell, méltóztassék személyes megtámadtatása keretében maradni. (Helyeslés balfelöl. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: A reputácziójáról van szó!) Kenedi Géza: Szorítkozom tehát tisztán annak kijelentésére, (Halljuk! Halljuk!) hogy mivel a kamara a memorandumot nagy kiigazításokkal elfogadta, az a kamara memoranduma volt . . . (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kenedi Géza: . . . hogy tehát az a memorandum nem az ón sajátos művem, nem az én alkotásom, azért tehát, ha jó alkotás volt, a dicséretet magamra nem vehetem, ha pedig
