Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-477
477. országos ülés 1913 november 15-én, szombaton. 99 veszem fel a javaslatba, mint amelyet a kamara javasol. Hát ugyan mit csináljak, hogy ne támadjanak — támadnak, akár nem hallgatom a kamarát, akár figyelembe veszem annak véleményét. (Élénk tetszés jobbról.) Igazolni fogom, hogy mindegyik tételem igaz ; igazolni fogom a kamara nyomtatott jelentésével és idézni fogom a lapszámokat, méltóztassanak ellenőirzni. A helyreigazítás! jogra nézve azt mondja a kamara a kinyomatott jelentés 19-ik lapján (olvassa) : »Ezt az intézményt jogosnak, időszerűnek és szükségesnek tartjuk.« Helyes, egyetértek. A felelősségi rendszerre nézve Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam érthetetlennek tartja és mint nem tudom micsoda in':A izicziót tünteti fel, hogy ezentúl a felbujtó is felelősségre lesz vonható. Ezzel szemben van szerencsém idézni a kamarai jelentés 17. lapjáról a következőket (olvassa) : »Amit sürgősen meg kell tenni, még novellával is, az, hogy — s ezt nyomatékosan kiemelem — bizonyos korlátozással, t. i. bizonyos bűncselekményeknél a szerzővel együtt a felbujtó is az első fokon kerüljön felelősség alá. Ezzel a törvény az anyagi igazsághoz közelebb jutna és uj, valóban felelős személy állana a vádló rendelkezésére*. Azt mondja továbbá (olvassa) : »Ha tudjuk, hogy a lapnál alkalmazott hirlapiró a meghagyásnak állásánál és életsorsánál fogva az esetek többségében eleget tenni kénytelen, ha tudjuk, hogy a hirlapon kivül álló egyének többnyire a maguk érdekében látják el téves vagy hamis hirekkel a gyanútlan hírlapírót, legott világossá lesz, hogy a felbujtónak a szerzővel egy fokon való felelősségre vonása fölöttébb alkalmas mód az anyagi igazság elérésére, sőt ami több, — ezt én teszem hozzá — hiszen épen ez az, ami a hírlapok hivatásuk magaslatán álló derék szellemi munkásának, a hirlapirónak is nem közönséges védelmet biztosit, miért is azt kívánatosnak tartjuk.« A képviselő ur kifogásolta, hogy a javaslat kiterjed a kártérítési igényre. Erre nézve a kamara a következőket mondotta jelentésének 19. lapján (olvassa) : »A magánjogunkban meglevő kártérítési kötelezettség a sajtódeliktumokra is kiterjed, bár a közfelfogás ezen joggal nem szokott élni. A rágalmazás és becsületsértés eseteiben a sértett fél kívánság biróság itélje meg az erkölcsi kárt. E részben az általános polgári törvénykönyv tervezetében foglalt mintát a polgári törvénykönyv életbeléptéig is elfogadhatónak véljük«. Biztosithatom a t. képviselőházat, hogy épen azok a szakaszok, a 39. és 40. §-ok, amelyek a kártérítést megállapítják, át vannak véve a polgári törvénykönyv tervezetéből. Elismerem, hogy az itteni szabályozás kifogásolható, minthogy az általános magánjog körébe tartoznék ; mivel azonban égetően sürgős kérdés, nem akartam várni addig az öt vagy hat évig, amely elválaszt, a polgári törvénykönyv életbeléptetésétől és ezért itt kellett ezt szabályozni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Lehetetlennek tartja Vázsonyi igen t. képviselő ur a nyomda vagy más többszörösitési vállalat tulajdonosának felelősségét. Vagyok bátor itt hivatkozni az ügyvédi kamara felterjesztésének 15. lapjára, ahol a következőket mondja (olvassa) : »A nyomdász felelősségét mellőzni azért nem volna helyes, mivel sok esetben a nyomdász iparüzlete az egyetlen komoly vagyoni alap. Az elitélten kivül a felelős szerkesztő, a kiadó és a nyomdász egyetemleges felősségét megállapítani magánjogunkból folyik. Volt szerencsém már azon párt értekezletén, amelyhez tartozni szerencsém van, tegnapelőtt kijelenteni és fentartom itt is, hogy teljes készséggel, minthogy a normális és minden irányban való birálatát e törvényjavaslatnak nagyon kívánom, rekonszideráczió tárgyává óhajtom tenni a 40. §. szövegezését, amelyet kérésemre a munkapárt nyílt kérdésnek hagyott. A 40. §. egyik-másik részlete módosítható, de magát az elvet : hogy a nyomdatulajdonos is bizonyos irányban kezes módjára felelős legyen, fentartom. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő ur kifogásolta továbbá, hogy a nem királyi táblai székhelyen levő esküdtbiróságoknak is megadtuk a sajtóbirósági hatáskört. Van szerencsém ezzel szembeállítani a kamara véleményét, amely a 14. lapon ezt mondja (olvassa): »A judikatura egyszerűbb és olcsóbb menete végett tartanánk időszerűnek annyit, hogy a 11 kivételes táblai esküdtszéki fórum helyett minden esküdtbíróság megkapja a sajtóhatáskörét. (Helyeslés jobbfelől.) Teljesen ugyanazon álláspont, amelyet a javaslat elfoglal. Mint a sajtószabadság végső veszedelmét tüntette fel Vázsonyi képviselő ur, hogy a kötelező vizsgálat ezentúl sajtóperekben mellőztetni fog. Konczedálom, hogy erről minden irányban lehet beszélni és egyáltalában nem lehet vitatni a javas,lat álláspontjának kizárólagos helyességét. De ismét van szerencsém utalni arra, hogy a budapesti ügyvédi kamara jelentésének 14. lapján a következőket mondja (olvassa) : »Helyes volna már most, — t. i. addig is, amig a végleges sajtóreform elkészül — tehát novella utján sajtóperekben a kivételes kötelező vizsgálatot eltörölni és ezenkívül is rövidebb perbeli határidők és időhöz kötött birói cselekmények utján gyorsítani e perek lefolytatását«. Ezek után nyugodtan utalhatok arra, hogy ezekben a sarkalatos kérdésekben a kormány nem tett mást, minthogy a budapesti ügyvédi, kamara véleményét elfogadta. (Élénk tetszés.) T. képviselőtársam nem értette és bizonyos gúnynyal is méltóztatott kisérni azt, hogy a javaslat 24. §-ának 7. pontjában körülirt uj szöveg tulaj donképen mit jelent ? Azt mondja : szó van ott fenyegető vagy tolakodó magatartásról »és mit jelentsen a fenyegető magatartás, ezt igazán nem értem«; majd alább ezt mondja: »a tolakodó magatartást pedig igazán nem értem«. 13*
