Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-477
loo i77. országos ütés 1913 november 15-én, szombaton. Van szerencsém kijelenteni, hogy a budapesti ügyvédi kamara felterjesztésének 24. lapján a következők foglaltatnak : (Olvassa): »Bár a büntetőtörvénykönyv 351. §-át helytállónak tartjuk, mégis megfontolandó, nem volna-e helyes megállapítani, hogy »aki fenyegető vagy tolakodó magatartás utján hallgatása, helyreigazítása vagy dicsérete dija gyanánt pénzt kért vagy elfogadott, az büntettessék*. Tehát szószerint ugyanazokat a szavakat, ugyanazokat a tényálladéki ismérveket veszi át a javaslat, mint amelyeket a kamara javasol. És t. képviselőtársain emiatt mégis a kormányt támadja. (Derültség jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) Ami pedig ezeket a kifejezéseket illeti, felvilágosításul van szerencsém megjeg} r ezni, hogy ezek nem képtelen és nem érthetetlen fogalmak. Igenis, ráutalnak a mindennapi élet ismerői, hogy különösen pénzintézeteket szoktak a sajtónak, sajnos, időközönkint jelentkező parazitái megrohanni, akiknek fenyegető és tolakodó magatartása folytán a pausálé kérdése néha előbb kerül tárgyalásra, mint még az illető pénzintézet berendezkedett volna. Még nincsenek ott bútorok, még nincs abban a pénzintézetben Íróasztal, de már ott van az a sajtóparazita, aki a visszaéléseket elakarja követni. (Igaz ! Ugy van ! Elénk derültség a jobboldalon és a középen.) Az ilyen egyén igazán nem érdemli meg a hírlapírói nevet. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés jobbfelől.) A tárgyalás módjára legyen szabad bejelentenem a t. háznak, hogy három hét óta, t. i. amióta ezt a javaslatot a házhoz benyújtani szerencsém volt, a sajtónak igazán hivatott, kiváló munkásai is szívesek voltak ugy hivatalomban, mint lakásomon felkeresni és órákon keresztül, minden részletre kiterjedő gondossággal velem tárgyalni. Azok a módosítások, amelyeket a javaslat igazságügyi bizottsági tárgyalása alkalmával elfogadásra ajánlottam, részben ezen tárgyalásoknak, részben a t. képviselő urak által és a t. túloldal szónokai által e házon kívül is, az ügyvédi kamarában, népgyűléseken stb., hangoztatott kritikának eredményei is. Ezekkel is dokumentálni akarja a kormány, hogy egyáltalán nem szolgált rá arra a sokszor hangoztatott vádra, hogy alkotmányjogok elkobzását czélozza, hogy keresztül akar hajtani itt egy javaslatot, amelyet nem akart volna keresztülvinni a közvélemény retortáin. Engedelmet kérek, három hete egyebet sem csinálunk, mint folyton ellenvéleményeket hallgatunk meg, azokra reflektálunk és azokat megrostáljuk. (Úgy van ! Helyeslés jobbjelöl.) De viszont ne méltóztassék azt se rossz néven venni, ha a kormány a maga felelősségének teljes tudatában minden ilyen véleményt, bírálatot, megjegyzést és indítványt, tüzetes vizsgálat tárgyává is tesz és csak azoknak elfogadását hozhatja a maga részéről is javaslatba, amelyeknek a javaslat alajielveivel nincs ellentétes tendencziájuk. (Igaz ! Ügy van ! Helyeslés jobbfelől és a középen.) • A javaslat alapelveihez a kormány a benyújtás időpontjától kezdve, változatlanul ragaszkodott és ezentúl is ragaszkodni fog. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) És ha t. képviselőtársam itt nem tudom minő visszásságokat lát és azt hozza fel, hogy a ministeriumban készült némely indítvány a minister részéről is visszautasításban részesült, erre nagyon egyszerűen, röviden és őszintén megadhatom Vázsonyi t. képviselő urnak a választ. (Halljuk ! Halljuk !) Én épen a múlt héten el voltam foglalva az esküdtbirósági javaslatnak tárgyalásával itt a képviselőház plénumában. Ennek következtében felkérem t. barátaimat és munkatársaimat, a törvényelőkészítő osztály tagjait, hogy az összes elhangzott kritikákat legyenek szívesek feldolgozni s ezen kritikák, népgyűlési szónoklatok és ujságezikkek alapján minden olyan megjegyzést, amelyet ők megfontolandónak vélnek és ilyennek ismernek fel, legyenek szívesek formulázni és formulázott alakban a képviselőház igazságügyi bizottságába elhozni. Ez meg is történt. A javaslatnak ilyen módosításait azonban, minthogy itt a házban más javaslatot képviseltem, előzetesen természetesen nem revideálhattam. De semmi okunk sem volt ezeket a módosításokat titkolni. Hiszen szerencsénk volt az igazságügyi bizottságban a t. háznak olyan tagjaihoz is, — a házszabály módot ad nekik a megjelenésre, — akik nem tagjai a bizottságnak. Többek között t. képviselőtársam, Bródy Ernő ur is megtisztelte a bizottságot szives érdeklődésével és csak természetes, hogy a legnagyobb készséggel átadtuk neki ugyanezen szövegezett módosításokat és hogy viszont a t. képviselő urnak teljes felhatalmazása volt azokat bárkivel és bármely utón, akár hírlap utján, akár bármely más módon közölni. A dolog tehát e részben egészen rendben van. Ne méltóztassék tehát engem felelősségre vonni azért, hogy előbb nem revideáltam át azokat a módositványokat, melyeket, minthogy annak idején másutt voltam elfoglalva, nem is revideálhattam át. Azon módosítások azonban, melyeket helyeseknek tartottam, azon huszonegy vagy huszonnégy módosítás között vannak, melyek az igazságügyi bizottság jelentésében is foglaltatnak. De ezzel semmi szokatlan nem történt, sem nincs ebben az illető uraknak dezavuálása, ez egyszerű előkészítő eljárás volt a rendes, szokásos módon. (Helyeslés a jobboldalon.) Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam, nem tudom micsoda alapon, (Halljuk ! Halljuk!) ugy tüntet fel engem, mint aki általában az ügyvédi kart, de különösen a budapesti ügyvédi kamarát nem részesítettem abban a tiszteletben, amely ezt a kart ugy magas hivatásánál, mint tagjainak kiváló intelligencziájánál és magas erkölcsi színvonalánál fogva méltán megilleti. Ezen szemrehányással szemben (Halljuk! Halljuk!) igazán felesleges nekem részletesebben védekeznem. Amióta szerencsém volt ezt az állást elfoglalni, megszámlálhatatlanul sok alkalommal igenis tanúságot tettem arról, hogy az ügyvédi kart ugy tekintem, mint amely a legnagyobb hivatottsággal ápolja azokat
