Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-477
98 £77. országos ülés 1913 november tű-én, szombaton. munkásának, csakúgy mint más hivatott érdekköröknek bőséges módot adott arra, hogy a maga nézetét az összes itt fennforgó kérdésekről elmondhassa. Ismétlem, azok a kérdések, amelyek a törvényhozási szabályozás körébe vonattak, nem változtak meg az utolsó hat < esztendőben; sem a külföldi törvényhozás, amely ebben a hatesztendőben semmiféle figyelemreméltó sajtóreformot nem mutat fel, sem a tudomány megállapítása, sem a gyakorlati élet tapasztalatai, sem a judikaturának a kialakulása nem változott annyira, hogy itt szó lehetne annak szükségéről, hogy ugyanazokat az urakat egy más kormány megint meghallgassa. (Ugy van ! Helyeslés a jobboldalon.) Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam bizonyos éles gúnnyal, amelyet én különben mindig élvezettel , szoktam hallgatni, arra utalt, hogy kik hát azok a névtelen társszerzők, akikre a kormány hivatkozott ? Kívánságát leszek bátor teljes őszinteséggel kielégíteni. Mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy igenis, a publiczisztika és az ügyvédi kar számos tagjának volt szerencsém a javaslatnak egy korábbi szövegezését még a nyár folyamán azzal a levélbeli közléssel megküldeni, hogy a javaslat egyes pontjaira nézve nem foglaltam végleges álláspontot és hogy az illető urak becses egyéni véleményét épen a végleges szöveg megállapításához kérem. Ezeket az urakat nem fogom megnevezni . az a nyolcz szakférfiú, akit majd megemlítek, más körből való. Természetes azonban, hogy nem feledkeztem meg a magyar újságírás hivatott képviselőiről sem és ugy a nagy napilapok főszerkesztőivel, mint a publiczisztika más munkásaival nagyon sokszor órákon át konferáltam ebben az ügyben. Mindezek a legnagyobb nyíltsággal képviselték előttem a sajtó nagy érdekeit. Nem vagyok azonban hajlandó őket megnevezni, mert láttuk az utolsó napok eseményeiből is azt a sajnálatos terrort, amely egyes férfiaknak, hivatott szakférfiaknak teljes meggyőződésből eredő szabad véleménynyilvánítását el akarja fojtani. (Igaz 1 ügy van !) Senkit sem akarok kellemetlenségnek "kitenni, ezeket az urakat tehát nem nevezem meg, csak kiemelem, hogy Kenedi t. barátom (Élénk éljenzés a jobboldalon.) nem volt ezen publiczisták között, még pedig azért nem hallgattam őt meg, mert ismerem az ő ismételten elfoglalt álláspontját különböző munkáiból és ezikkeiből és mert sokkal jobban nagyrabeesülöm az ő egyéniségét, semhogy ilyen üldözésnek és terrornak őt ki-akartam volna tenni. (Élénk helyeslés és felkiáltások a jobboldalon : Éljen Kenedi!) Ellenben igenis, voltak e férfiak közt olyanok, akik előtt, azt hiszem, Vázsonyi t. képviselőtársam is meg fog hajolni. Mindenekelőtt Vavrik Béla, a Kúria másodelnöke, a büntetőjogi törvényszerkesztő bizottság elnöke, több mint negyven év óta ennek az országnak egyik első jogásza és jogtudósa. Aztán ott volt Tarnai János kúriai tanácselnök, aki évtizedeken át a Kúrián mint referens és mint tanácselnök vezette a sajtójudikaturát és különösen az utóbbi időben irányította is és aki a magyar sajtójognak irodalmilag is egyik legkiválóbb művelője. Az ő egész, a legutolsó hetekig terjedő állandó munkásságáért ezen az utón is köszönetet mondok neki, és különösen nagy megnyugvásomra szolgál, hogy az igazságügyi bizottság által megállapított legutolsó szövegezéssel szemben is, amelyet vele ép oly lelkiismeretesen órákon át tárgyaltam, a legteljesebb hozzájárulását fejezte ki. (Tetszés és éljenzés.) Egy hang (a jobbddcd-n) : Ezek azok a nullák! Balogh Jenő igazságiigyminister: Ott voltak azután Pongrácz Jenő koronaügyész és Czárán István királyi főügyész, mind a kettő a magisztraturának disze lehetne bármely külföldi államban is. A tanárok közül Finkey Ferencz és Angyal Pál egyetemi tanárok, mindketten a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, a büntetőjognak évtizedek sora óta tisztelt és nagyrabecsült művelői, akiknek a hozzájárulása szintén támogatott abban a meggyőződésemben, hogy a javaslat eredeti szövege is megfelel annak a színvonalnak, a mellyel ennek a háznak és ennek a kormánynak tartozom. Minthogy nagyon j ól ismerem azokat a nagy alkotmányjogi kapcsolatokat, amelyekkel ez a javaslat az alkotmányjog tételeivel össze van fűzve, ugyancsak meghallgattam a javaslatra vonatkozólag, szintén még a nyár folyamán, Concha Győző egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Akadémia társadalomtudományi osztályának elnökét, a ki sok közjogilag fontos dologra figyelmeztetett és végül Beöthy Zsoltot, mint a publiczisztika régi munkását és mint olyan férfiút, aki a tudományos irodalom terén, ugy is mint az Akadémia másodelnöke, a legelső sorban áll. Ezek azok a nyolczak ; méltóztassék most gúnyolódni. (Felkiáltások a jobboldalon : Ezek a nullák!) Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam kifogás tárgyává tette, dogy az ügyvédi kamarákat ezen javaslatra nézve nem hallgattam meg, ép ugy amint támadott azért, — s erre majd később leszek bátor visszatérni — hogy az esküdtbíróság! eljárás reformjáról szóló tervezetet sem küldtem meg a kamaráknak. Bocsánatot kérek, a budapesti ügyvédi kamarának bő módja volt néhány év előtt hivatali elődömhöz tett és ivekre terjedő, a kamarai közlönyben is kinyomatott véleményében mindazokra a kérdésekre nézve áUást foglalni, amelyek a sajtójogi kodifikáczió körébe esnek és ezekről a maga választmányi ülésén tüzetesen nyilatkozni. Ez a kamarai vélemény itt van előttem, és kiemelem, hogy több nagy kérdésben, aminők helyreigazitási jog, az úgynevezett zsarolási esetek büntetése, a szerzői és társszerzői felelősségi fokozat, a vagyoni kártérítés, a nyomdatulajdonos kártérítési fefelőssége, minden esküdtbiróságnak sajtóbirósági hatáskörrel felruházása és a kötelező vizsgálat mellőzése: mindezekben a kérdésekben a kamara ugyanazon az állásponton áll, mint a javaslat. (Élénk tetszés és derültség jóbbfélól.) Most már kérdezem t. képviselőtársamat nem respektálom-e a kamarát, mikor nyolcz sarkalatos kérdésre nézve ugyanazt az elvi álláspontot
