Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-457
Í57. országos ülés 1913 június 13-án, pénteken. 85 Kérem Szinyei-Merse Félix jegyző urat, szíveskedjék a távolvoltak névsorát felolvasni. Szinyei- Merse Félix jegyző (olvassa a távolvoltak névsorát). Elnök: A házszabályok értelmében a szavazatok a ház szine előtt fognak összeszámláltatni. Kérem Szepesbázy Imre és Szinyei-Merse Félix jegyző urakat, szíveskedjenek az összeszámlálást megejteni. (Megtörténik.) Elnök : T. ház ! Kihirdetem az elnökválasztás eredményét. (Halljuk! Halljuk!) 407 igazolt magyarországi képviselő közül, akik közül 15 ki van tiltva és 33 igazolt horvátországi, összesen tehát 440 igazolt képviselő közül leszavazott 179. Jelentem, hogy mind a 179 beadott szavazat" Beöthy Pál képviselő, eddigi alelnök úrra esett. (Élénk éljenzés.) Ehhez képest Beöthy Pál képviselő, eddigi alelnök urat a képviselőház házszabályszerüen megválasztott elnökének jelentem ki. (Hosszantartó élénk éljenzés.) Jelentem továbbá, hogy a választás eredményéről a házszabályok értelmében a ministerium utján tudomásvétel végett Ö felségének a királynak felterjesztés fog tétetni. Abból a czélból, hogy az újonnan megválasztott elnök urat megválasztásáról értesíthessem és tisztjének elfoglalására felkérhessem, az ülést egy negyed órára felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Mindenekelőtt jelentem a t. háznak, hogy miután az imént megejtett elnökválasztással a ház egyik alelnöki állása megüresedett, ezen állás betöltésének idejére nézve a ház később fog a napirendi javaslat nyomán határozni. Jelentem továbbá, hogy az uj elnököt megválasztásáról értesítettem és ő készen áll tisztének elfoglalására. Beöthy Pál elnök (élénk éljenzéstől és tapstól kisérve elfoglalja az elnöki széket) : Fogadja a t. ház mélyen érzett őszinte köszönetem kifejezését azon magas kitüntetésért, melyben engem részesíteni kegyes volt, amidőn a ház elnöki székébe emelt. Az én felfogásom szerint, aki egyszer a közpályára lépett, annak ott és oly minőségben kell hazája iránt kötelességét teljesítenie, ahova és amilyenbe a közbizalom emelte. E felfogásomból következik, hogy készséggel és kötelességszerüleg méghaj lom a tisztelt ház akarata előtt. (Élénk éljenzés.) De be kell vallanom, t. ház, hogy engem az ország első választott közjogi méltóságába történt emeltetésem nehéz helyzetbe hozott. Nehéz helyzetbe hozott két irányban. Hiszen annak, aki közvetlenül előttem töltötte be e helyet, (Hosszas élénk felkiáltások : Éljen Tisza !) annak feladatául nemcsak a parlamenti rend megteremtése, intézményes biztosítása és fentartása jutott osztályrészül, az ő exczepczionális szellemi kvalitásai, egy hosszú — aránylag hosszú — közpálya alatt összegyűjtött nagy erkölcsi tőkéje, egyéniségének szinte fanatizáló szuggesztív varázsa, (ügy van! ügy van!) az ő törhetetlen tettereje messze e hely korlátain, e terem falain, sőt ez ország határain túl éreztették hatásukat, (ügy van! Ugy van !) Az adott kivételes helyzet, a fenyegető veszélyek kényszerítő nyomása és az adott ember kivételes súlya szabták meg az ő működésének korlátait, (ügy van! ügy van !) Nem követhetnék el nagyobb szerénytelenséget, sőt többet: egyenesen súlyosabb hibát, mintha én magamra nézve az ő m ködésének méreteit kívánnám irányadóul venni. Azonban e szubjektív szempontoktól teljesen eltekintve is, nehézzé teszik helyzetemet a viszonyok, t. ház, melyek között az elnöki széket elfoglalom. Teljesen élére van állítva a politikai, vagy, ha szabad egy közhelylyel élnem, az u. n. párt közi helyzet. A képviselőház kisebbségének legjelentékenyebb része felmentve érzi magát törvényhozói kötelességének teljesítése alól s így az a szükséges és feltételezett kölcsönhatás és kiegyenlítés, amelyre az egész parlamentarizmusnak konstrukcziója fel van építve, t. i. a többség kezdeményező és cselekvő joga és kötelessége, viszont a kisebbség kritikai és ellenőrző hivatása, nem fungálhat és nem működhetik. (Igaz ! Ugy van !) Nemcsak a pártok közötti politikai érintkezés szűnt meg, de úgyszólván lehetetlenné vált a pártok egyes tagjai, a személyek közötti érintkezés is, mert hiszen azok mint ádáz ellenségek állanak ma egymással szemben. És történik mindez, t. ház, azon időpontban, midőn a nemzet húsába és vérébe mélyen belehatoló, égető nagy kérdések várnak megoldásra bent és kint egyaránt. Történik akkor, amikor a közelmúltban elfogadott nagy, mély jelentőségű reformmal egészen uj alapokra kívánjuk fektetni politikai életünket, egész politikai berendezkedésünket; akkor, amikor az ezzel szorosan összefüggő nagy kérdéseknek egész sorozata vár még megoldásra ; akkor, amikor saját határainkon belül is elég komoly, sőt nyugtalanító tünetet kell hogy lássunk és akkor, mikor lehetetlen szemét hunynunk azon tény előtt, hogy déli határainkon megváltozott a térkép, s hogy e megváltozott térképpel uj erők, uj nemzeti érzések, uj aspirácziók, uj igények és uj szükségletek fognak felmerülni; akkor, amikor a múlt félszázadban Európának legnagyobb kérdése még forrásban van s e kérdés megoldásába, amint bele kellett a múltban, a jövőben is bele kell folynunk, és ha ez alkalommal a kellő erővel, a kellő nyomatékkal az egység hiánya folytán fellépni nem tudunk : rajtunk keresztül gázolva, talán összetiporva bennünket fog bekövetkezni a nagy rendezés. (Igaz ! Ugy van!) Nemcsak belső fejlődésünk, nemcsak belső nyugalmunk, nemcsak a jelen és jövő nagy gazdasági kérdései vannak koczkán, de talán még létünk, nemzeti fenmaradásunk is. (Ugy van!) Komoly, felelősségteljes helyzet ez, t. ház, mely••>
